Az Ifjú barbárok elején Barbár B és Barbár K, vagyis Bartók és Kodály kétségbeesetten, de mégis határozottan beszögelik az ajtót baltával. Nem akarják beengedni a külvilág tolakodó zaját. Kizárnák a körülöttük zajló játszmákat, ütközeteket. Őket a zene érdekli, abban hisznek. Persze nem tudnak mindent kizárni, erről szól az ifj. Vidnyánszky Attila által színre vitt performansz, amely a színlap szerint Bartók Béla és Kodály Zoltán életéből inspirálódva, Vecsei H. Miklós szövege és a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának improvizációi alapján született. Az előadást a koprodukciós partner jóvoltából nyáron Gyulán mutatták be. Azóta a kolozsvári színház repertoárján szerepel és most az Interferenciák Fesztivál programjába is bekerült.
Ifj. Vidnyánszky Attila rendezéseiből ismerjük, hogy szereti az élő zenét, a táncot, a színpadi humort, a beszólásokat és szereti mozgatni a színészeit csapatként. Az Ifjú barbárok fő erénye, hogy mindez a törekvés jól érzékelhető, és az egész olyan erővel, kreativitással, inspirációval jelenik meg, amely alól nem vonhatja ki magát a néző. Nem életrajzot kapunk, persze sok ismert és kevésbé ismert történet köszön vissza a két zeneszerző életéből, hanem jelenetek sokaságát, amelyek a már említett zene (Mester Dávid és a Tokos zenekar), a tánc (koreográfus: Berecz István) és az improvizáció egymásba érő jótékony hatásának köszönhetően új minőséget teremtenek. Mindenek előtt a két főszereplőnk keresi, kutatja hol is van a magyar zene. Szerephez jut persze a kor, és az is, hogy a két művészt milyen megpróbáltatások érik, milyen kompromisszumokat kell kötniük, noha olykor egy kicsit hazaárulózzák őket. A legizgalmasabb talán, hogy mindezt a rendező és az alkotótársaik nemzedéke miként látja. Elhangzik például, hogy ott kell kultúrát terjeszteni, ahol érdeklődés mutatkozik rá. Ezen a mondaton a mostani állami kulturális vezetés is elgondolkodhatna, azon felül, hogy olykor eszükbe jut a két zeneszerző munkásságával példálózniuk. Az is izgalmas, ahogy összemosódnak, illetve egymást kiegészítik a különböző zenei irányzatok az előadásban az operettől a dzsesszig, vagy a mai progresszív popzenéig, azon kívül, hogy Bartók és Kodály ikonikus művei is megidéződnek. Remek a színészcsapat, Bartók Bélát Imre Éva alakítja, egy ideig nem is szólal meg, csupán elbalettozza a figurát, egy a méreténél több számmal nagyobb zakóban (jelmeztervező: Cs. Kiss Zsuzsanna). Elképesztően mozog, tánclépései beleolvadnak a zenébe és költészetté emeli a zeneszerző lényét. Kodályt Szűcs Ervin játssza. Férfiasabb, vagányabb, többször egyszerűen ölbe kapja a barátját és így menti meg különböző borzalmak elöl. Emmát, feleségét szolmizációs kézjegyekkel csábítja el Barbár B elöl. A narrátor, a színlapon Hangként szerepel Bodolai Balázs, úgy tesz mintha, egy sporteseményt közvetítene. Együtt él a történésekkel és beavat minket mindenbe. Váta Loránd több szerepeben szórakoztat, többek közt rádió riporterként és az alanyok arcába tolja a mikrofont. Gedő Zsolt nagyszerű nótafaként, de Tőtszegi Zsuzs, Albert Csilla és Farkas Loránd is több szerepben nyújt élvezetes alakítást. Érződik, hogy figuráikhoz maguk is jócskán hozzátettek az improvizációk során. A táncosok, András Katalin-Bíborka, Lakatos Ágnes, Kacsó Nimród-Károly, és Vincze Pistuka Hunor, valamennyien színészileg is meghatározók az előadásban.
Az Ifjú barbárok egy nemzedéki életérzést közvetít rendkívül hatásosan. Azt mutatja meg, hogy lehet lazán, mégis rendkívül elkötelezetten művészetről, zenéről, táncról és nem utolsósorban mégiscsak színházról beszélni. Ez a kaland pedig a kolozsvári színészeket jól érzékelhetően nagyon motiválttá tette. És ez átragadt a mostani fesztiválközönségre is.
Infó:
Ifjú barbárok
Bartók Béla és Kodály Zoltán életéből inspirálódva, Vecsei H. Miklós szövege és a társulat improvizációi alapján
A Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója
Rendező: ifj. Vidnyánszky Attila
Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál
