A Fidesz kormányai az élet minden területén központosítanak, hivatalok és intézmények százai szűntek meg az elmúlt években, feladataikat egy központi helyre sorolták, ma is ilyen vízfejek alakulnak hetente. Központosított az állami közbeszerzés, az informatika, a hulladékgazdálkodás, összevonták a közlekedési cégeket, nincs már nyugdíjfolyósító, csak kincstár és pár napja derült ki, hogy az állami tőkealapokat is egy központosított rendszerbe gyűjtik.
A második Orbán-kormány idején még kormánypárti képviselők is tiltakoztak a közoktatás totális központosítása ellen, de a „Főnök” döntött, felszámoltak minden autonómiát az iskolákban, csak az épületek tulajdonjogát és karbantartását hagyták meg az önkormányzatoknál. Egyébként elvették a települések döntési jogát másban is, vitték vele a pénzt is, mert nem volt fontos a napokban sokat hangoztatott szubszidiaritás, vagyis, hogy ott oldjuk meg a gondokat, ahol azok keletkeztek. Ma központilag kell dideregni az állami hivatalokban, ahol 18 fokra lehet csak felfűteni az épületeket, mert ez az állami spórolás fokmérője és hamarosan a lakosság fele számára elérhetetlenné központosítják az egészségügyi ellátórendszert is.
Csak egy területen volt fontos, hogy ott legyen a felelősség, ahol a baj: a szociális ágazatban, ahol azokról kellene gondoskodni, akik belerokkantak a munkáltatók központilag támogatott packázásaiba, akiktől elvették a nyugdíjmegtakarításukat, akik nem jutnak el időben orvoshoz, ha megbetegszenek, akik két-három év múlva kerülhetnek be egy idősotthonba, akkora a várólista, de közben meghalnak, akik mindenféle támogatás nélkül gondozzák beteg és/vagy idős családtagjaikat …A szociális problémákat immár törvénybe vésve nekik maguknak kell megoldani, s csak valahol a ködös végtelenben bukkan fel az állam felelőssége, de még az sem derült ki, hogy ez mit takar.