Négy évvel ezelőtt az amerikai közszolgálati televízióban egy beszélgetés során megkérdezték a CIA egykori igazgatóját, mi az oka annak, hogy az Egyesült Államok háromszor annyit költ nemzetvédelemre, mint Kína, miközben negyedannyi lakosa van, mint az ázsiai országnak; illetve tizenkétszer annyit, mint Oroszország. „Nekik csak a közvetlen környezetükkel kell törődniük, nekünk az egész világgal” - így szólt a válasz.
Jelenleg 1,4 millió amerikai katona teljesít tényleges katonai szolgálatot, és 0,8 millió a tartalékos. A katonák önkéntesek, miután a Nixon kormányzat 1973-ban, a vietnámi háború befejezése után véget vetett a katonai szolgálati kötelezettségnek.
Mi késztet több mint 2 millió amerikai fiatalt, nőt és férfit arra, hogy önkéntesen jelentkezzen az elvárt 8 év katonai szolgálatra? A hazafiasság? Nehéz elképzelni, hogy az önkéntes katonák többségét ez ösztönözné, amikor országuk határát nem fenyegeti megszálló hadsereg. Családi hagyomány? Tizenöt-húsz évvel ezelőtt az önkéntesek 50 százaléka még katonacsaládokból került ki, de manapság ez a szám 15-20 százalék. A szakmai kiképzés lehetősége a számítástechnikában, légiközlekedésben, a gépállomány karbantartásában, irodai munkában stb. további ösztönző tényező lehet. De ténylegesen ritkán fordul elő, hogy a katonaság kötelékében elsajátított szaktudás közvetlenül alkalmazható valamilyen magán munkakörben - és a fiatalok tudják ezt. Kalandvágy? A toborzás részben erre épít, de mint indíték nem számottevő, különösen nem nyolc évre.
Marad a megélhetés lehetősége, a bőkezű nyugdíj és egyéb juttatások kilátása mint indíték. Az önkéntes közkatona alapfizetése 20 ezer dollár (kb. 8 millió forint) évente, adómentesen; ehhez járul a családi pótlék és harctéri szolgálat esetében a veszélyességi pótlék.
Az önkéntesek átlagosan 6,7 évet töltenek szolgálatban. Nyugdíjuk a szolgálatban töltött utolsó három év átlag alapfizetésének 2,5 százaléka, megszorozva a szolgálati évek számával. Ez számításom szerint kb. 4500 dollár (1,8 millió forint) évente, ami nem tűnik soknak. De ehhez járul a családi pótlék, amely többtagú családok esetében megkétszerezheti az alapösszeget, plusz az ingyenes egészségügyi ellátás, rokkantsági segély és a magánnyugdíj alapból származó pénz, amennyiben a katona szolgálati ideje alatt befektette a fizetésének egy részét.
A rokkantsági segélyezés megsokszorozhatja a közkatonák nyugdíját. A nyugdíjba vonuló közkatonák átlagban hat (!) szolgálati idejük alatt elszenvedett egészségkárosodásra hivatkoznak, melyeknek súlyosságát a kiértékelő bizottság százalékosan állapítja meg. Összeadva nem nehéz megközelíteni a 100 százalékot. Ez hogyan lehetséges?
Az 1990-91-ben lezajlott első öbölháború óta a katonák számára szinte elkerülhetetlen, hogy legalább egy évet a tengerentúlon, Irakban, Afganisztánban, Szomáliában, Szudánban vagy Szíriában szolgáljanak. A harctéri szolgálat a katonát számos testi és lelki ártalomnak teszi ki. 2021-es adatok szerint 5 millió veterán jogosult rokkantsági segélyre. Messze a leggyakoribb indok a robbanások és robbantások következtében elszenvedett halláskiesés. De ide sorolható több más ártalom is: az első öbölháborúban az ismeretlen eredetű „öbölháború tünetegyüttes”, Irakban a felgyújtott olajkutak füstje miatt elszenvedett légzési elégtelenség, és ehhez hasonlóan minden egyes harctéren a szemétégetők füstje által okozott károsodás.
Emellett a harctér közelében szolgáló katona akkor is jelezhet poszt-traumás stressz okozta tüneteket, ha csak közvetetten, bajtársaitól hallott a háború szörnyűségeiről. Végül, akárhol szolgál is, ki lehet téve nemi zaklatásnak vagy faji megkülönböztetésnek; ezek alapján is igényelhet kárpótlást. Így egy közkatona nyugdíja könnyen elérheti az évi 50 ezer dollárt, adómentesen. Halála után pedig a legközelebbi rokona életre szóló havi járadékot kap.
A kockán forgó összegeket jól jellemzi a tény, hogy napjainkban is perek zajlanak a harctéren elszenvedett halláskárosodás miatt. 220 ezer veterán katona perelte be a 3M nagyvállalatot, a hibás hangfogó füldugók gyártóját, kárpótlást követelve. Dollár milliárdokról van szó.
A katonai szolgálattal járó megélhetési és anyagi lehetőségek ellenére a 17-24 éves fiatalok toborzása nem könnyű feladat. Hiába a „hős” kultusz, melynek értelmében minden egyes fiatal, aki valaha is katonai egyenruhát öltött magára, „hős” - függetlenül attól, hogy hol és mikor szolgált. A jelentkezők fele több oknál fogva nem is felel meg a besorozási követelményeknek. Ráadásul a növekvő gazdaság jólfizető állást kínál a szakképzetlen fiataloknak is.
A hadsereg, a haditengerészet és a légierő így kecsegtető televíziós hirdetésekre kényszerül. Az amerikaifutball-meccseken három, a fegyveres erőket képviselő díszegyenruhás katona hozza be a nemzeti zászlót. A toborzási hivatalokban az újoncozó katonák az érdeklődő fiatalokat háborús videojátékokkal szórakoztatják, melyek a számítógép képernyőjén egy gombnyomással lehetővé teszik az ellenség megsemmisítését; a látszólagos valóság kezdi megközelíteni az újkori harctéri valóságot, legalábbis ami a technológiailag fejlett haderőket illeti.
Így lett és lesz az amerikai önkéntes hadseregből is zsoldoshadsereg.