irodalom;Darvasi László;

Darvasi Lászlót az este folyamán Szilasi László kérdezte

- Égbe eregeti a mondatokat – Így köszöntötték Darvasi Lászlót

Hatvanadik születésnapját ünnepelték Darvasi László írónak barátai, pályatársai és családtagjai hétfő este a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában.

A 110 perces est pedig eklektikusra sikerült – jó értelemben persze –, hisz egymást váltották a szövegek: novella- és regényrészlet, vers, köszöntők és még zene is volt. Nehéz is volna összefoglalni, hogyan zajlott az este, ahogy Darvasi eddigi életét és életművét is nehéz pár oldalban megragadni, az írótársak mégis ezt tették, és ha más-más prizmán keresztül is, de sikerült átadniuk, milyen is a szerző stílusa. Parti Nagy Lajos a Darvasi-tárgy című versében az író költészetét és prózáját méltatta, meg persze fantáziáját: „Mert nincs még egy ilyen / kiapadhatatlan kitalátor, / ki lehetne számolni, hány sor, / minimum százhuszonvalahányezer, / nem mintha nem lenne mindegy.”

Závada Pál „Hogyan ír Darvasi?” című köszöntőjében megpróbálta megfejteni az író titkát, feltéve a nagy kérdést, vajon a „címszereplő” vaskos forrásmunkákba mélyed, esetleg az interneten száguldozik, majd órákig farigcsál egy-egy mondatot? Závada szerint egyik sem, Darvasi le sem veszi a billentyűzetről a szemét, neki nem kell utánanéznie semminek. „Csak húzza ki folyvást a fejéből, és az ujjain át, mintha sárkányzsinóron eregetné az égbe a kész mondatokat” – olvasta a barát, de kitért ennek ellenkezőjére is, mondván Darvasi a legalaposabb nagyregényírók módjára sok éven át gyűjt, rágódik, olvas és kotlik, kölcsön vesz és kitalál. Emellett merész is, ha témaválasztásról és figurateremtésről van szó: nem jelent számára gondot, ha ókori kínai, középkori francia, kora újkori német, török világba helyezett Kárpát-medencei, vagy szabadságharc- és monarchiabeli történetet kell faragnia, mindezt teszi eleganciával és üzembiztosan. Ahogy írói alteregója, Szív Ernő is gazdagon fogalmaz tárcanovelláiban, melyek sokfélék és játékosak.

Turi Tímea, az író szerkesztője az úgynevezett Darvasi-mondatról beszélt, annak sokféleségére és költőiségére utalva, valamint kitért arra, hogy bár az Élet és Irodalom Tárcatár rovatában évről évre cserélődnek a szerzők, egy állandó mindig van, maga Szív Ernő.

Az este folyamán persze sztorizgattak is. A műsorvezető, Szilasi László felidézte, hogyan ismerkedett össze Darvasival még fiatalkorukban az író szülőhelyén, Törökszentmiklóson, és hogyan jártak el a helyi Nosztalgia kocsmába iszogatni. – Amikor megálltunk a Zengő és a Bartók utca sarkán, Darvasi mindig elmondta, hogy legközelebb milyen regényt fog írni, aztán meg is írta – idézte fel Szilasi. Az esten még felolvasott Bíró Kriszta és Harsányi Attila színművész az író műveiből, majd színpadra állt a szerző fia, Darvasi Áron a Kultúrkör nevű együttesével, és még az író is felolvasta egy versét, melynek címe: „Vidám olvasó vidám kívánságai”.

A kolozsvári Interferenciák nemzetközi színházi fesztiválon az első néhány napon a hatalom torzító hatásáról, identitásról, előítéletekről, tabukról, titkokról, várakozásról és a megváltás esélyéről szóltak az előadások.