Szívja a fogát mindenki idehaza. Az elszálló élelmiszerárak, a vágtató infláció, a hideg évszak beköszöntével érkező rezsiszámlák, az áruhiány, a postabezárások sokakat kijózanítanak még azok közül is, akik bő évtizeden át Orbán Viktor elkötelezett hívei voltak.
Nem csupán a híradásokból tudom ezt, a mindennapokban ugyancsak tapasztalom. Villásnyelvű miniszterelnökünk érzékeli a növekvő elégedetlenséget, a felelőtlen és dilettáns gazdaságpolitikája által okozott problémákat próbálja tehát ráfogni a szomszédunkban dúló háborúra, illetve az orosz agresszorra kivetett uniós szankciókra. Most vizsgázik csak igazán a hosszú esztendők alatt kiépített kormánypárti propagandagépezet, beleértve a mindannyiunk pénzét felhasználva hazugsággyárrá tett „közmédiát”.
A télen eldől, vajon képesek-e a Fidesz szennyorgánumai a kommunikációs bravúrra: Brüsszelre kenni Orbán Viktor sarát.
Vidéken könnyebb a dolguk. A megyei napilapok immáron a telhetetlen Mészáros Lőrinc kezében vannak, Orbán szócsövévé változtak. És mivel gyermekkorom oroszlánrészét falvakban töltöttem, amúgy is tudom, hogy arrafelé a legfőbb igazodási pont a templom és a kocsma. A soviniszta, magyarkodó lózungokkal könnyen felheccelhető ivócimborák és a honi szekularizációnak hadat üzenő Orbán-kabinetet mézesmázos szavakkal magasztaló pap formálják leginkább a helyi közvéleményt. Országos elérhetőségű ellenzéki médium alig-alig akad. És még így is számos vidéki vegyesboltban tanúja voltam annak, hogy a csillagászati árak láttán elkeseredett vevő száján kicsúszott a bűvös mondat: nem ezt ígérte Viktor április harmadika előtt!
Bizonyos szempontból az afgánokhoz tudnám hasonlítani magunkat. Ők nem harcoltak a szabadságukért, puskalövés nélkül megadták magukat a vallási fanatikus táliboknak, akik persze buzgón fogadkoztak, hogy korábbi rémuralmuk nem tér majd vissza. Most pedig már ott tartanak, hogy a nők megint ki vannak tiltva az oktatásból és számos nyilvános helyről.
Nekünk persze nem kellene életünket kockáztatni a szabadságunkért, mindössze gondolkodnunk kellene. És akkor hiába ígért volna nekünk 2010-ben Kánaánt, 2014-ben rezsicsökkentést, hiába ijesztgetett volna 2018-ban migránsokkal, idén áprilisban hadba lépéssel a villásnyelvű. De gondolkodni kényelmetlen. Vérzivataros történelmünk során különben is megszoktuk, hogy folyton mások gondolkodnak helyettünk. Erre predesztinált bennünket a hajdanvolt egyházi tudásmonopólium és az idegen fegyverek oltalmában hozzánk érkező diktátorok egyaránt. Most éppen Orbán Viktor a megfellebbezhetetlen tekintély a szemünkben.
A sors fintoraként Orbán csillaga azt követően emelkedett fel, hogy egy baloldali miniszterelnök zárt körben önkritikát gyakorolt, amiért korábban valótlanságokat állított nyilvánosan. Nem is sejtettük, hogy a következő érában szintet lép és napi rutinná válik majd a kormányfői hazudozás. De az a csillag nem is oly sokára leáldozik. Mert Brüsszelben legalább már nemigen hisznek a helyreállítási pénzekért fűt-fát ígérgető villásnyelvűnek.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.