Peťovská Flóra Csehszlovákiában született, olyan magyar családból származik, ahol a cseh és a szlovák nyelv jelenléte mindennapos volt. Az egyetemet Budapesten végezte, 2014 óta foglalkozik műfordítással, 2017-ben pedig saját kiadót alapított. Számos különleges képeskönyv fordítója és kiadója, melyeket a környező országok kínálatából választ ki.
A műfordító egyedi helyzetből indul, személyes szálak fűzik a nyelvhez és a látásmódhoz. – A magyar mellett cseh és szlovák meséken nőttem fel. Magyarországra költözve egyre inkább úgy éreztem, senki sem ismeri azokat a történeteket és azt a világot, ami számomra meghatározó – fejti ki Peťovská Flóra. – Örömmel tölt el, hogy a munkám által már nem egyedül vagyok a buborékomban, és egyre több ember ismeri meg a környező országok kortárs irodalmát – folytatja. Gyerekkora óta rajong a képeskönyvekért, kizárólag illusztrált könyveket ad ki, melyeket nagyrészt ő is fordít. Azt gondolnánk, könnyű dolga van, hiszen kevesebb szöveggel kell megbirkóznia, de cáfolja ezt – Ezekben a könyvekben hemzsegnek a beszélő nevek, a szójátékok, a kulturális utalások, melyeket sokszor nem könnyű magyarra átültetni. Ráadásul a forrásnyelv és a célnyelv nyelvtani rendszere és szókészlete is számos különbséget mutat. Találékonynak és kreatívnak kell lenni, elrugaszkodni az eredeti szövegtől és mégis hűnek maradni hozzá, illetve tekintetbe kell venni a kötetekben szereplő fantáziadús illusztrációkat is. A fordítás gyakran olyan, akár egy érzelmi gyorsvonat, az adott szöveg minden mozzanatát meg kell érteni, fel kell dolgozni, majd maradéktalanul átadni, egy témáját tekintve nehéz szöveg esetében ez lelkileg is megterhelő tud lenni. Mindez azonban kellemes kihívás, az az igazán nehéz, amikor egy rosszul megírt, vagy egy olyan szöveget kell lefordítanom, amivel nem rezonálok – szögezi le Peťovská Flóra, akinek könnyebb dolga van, amikor a saját maga által választott irodalmat fordíthatja, és az igazság az, hogy jó ízléssel választ.
A XX. századi csehszlovák mesék hazánkban is népszerűek, ha csupán rajzfilmeket említünk, a Kisvakond, a Rumcájsz, a Bob és Bobek mind közismert. A rendszerváltásig kölcsönösen fordítottuk egymás meséit, ahogy mi találkozhattunk az előbb felsorolt művekkel, a csehek és szlovákok is ismerték a Mézga családot. – Jó ideje leragadtunk a Kisvakondnál, aki tényleg nagyszerű figura, de a világ annál színesebb, minél többet ismerünk meg belőle – hangsúlyozza a műfordító, és hogy ezt bizonyítsa, elő is vesz egy könyvet a sok közül. Az Egy essexi professzor elveszett naplójának rajzain például elképesztőbbnél elképesztőbb állatokkal ismerkedhetünk meg, miközben a szöveg sem nélkülözi a sziporkákat. – Egy jó gyerekkönyv felnőttként is élvezhető, a sorok között mindig megbújik valami plusz tartalom és humor – magyarázza Peťovská Flóra, majd a Bámulatos robotexpedíció című képregényszerű kötetet veszi kezébe. – Ez a történet gyerekként olvasva a barátságról és egymás elviseléséről szól, felnőttként viszont egészen komoly létfilozófiai kérdésekkel, a környezetrombolással, az emberi civilizáció hanyatlásával szembesülhetünk benne. – A történet azért is izgalmas, mert a robotok szemszögéből, teljesen kifordított perspektívából fedezhetünk föl egy posztapokaliptikus világot. Az egyik robot egy folyó láttán így beszél: „a kedvenc, műszaki eszközöket árusító áruházamról elneveztem Amazonasnak” idézi fel. Arra a kérdésre, mi az a plusz, ami ezekben a kortárs mesékben megvan, a műfordító úgy felelt, a bátorság. – Ezek mind bátor könyvek, nem akarnak megfelelni semmilyen elvárásnak, őszinték, nem didaktikusak, nem degradálják a gyereket. – További érdekesség, hogy szomszédaink mintha szabadabban kezelnék az irodalmat, Csehországban szinte bestsellernek számít A nagy pisikönyv, melyet szintén Peťovská Flóra fordított magyarra. A könyvben számtalan szinonimát találni arra, hogyan fejezzük ki, amikor ki kell mennünk az illemhelyiségre, tolmácsolója szerint ez egy igen humoros és sokrétű, biológiai és történelmi adatokat is felsorakoztató mű.
A gyerekirodalom mellett felnőtteknek szóló képeskönyveket is fordít, ilyen például a Gyermektelen vagy az Ema elvan. – A Gyermektelen egy fájdalmas témát dolgoz fel – meséli a fordító – Monika Baudišová saját meddőségének történetét rajzolta le és írta meg egy autoterápiás projekt keretében – meséli. Becsapós kiadvány, babarózsaszín borítása miatt leginkább a kismamáknak szánt kézikönyvekre emlékeztet, tartalma viszont egészen megrázó. Pedig a Gyermektelen egyszerű képekkel dolgozik, akárcsak az Ema elvan, amely egy szöveget nélkülöző úgynevezett silent book. Egy egyedülálló nő mindennapjait mutatja be képekben, és a hétköznapi tragédiák apró részletei hihetetlenül szórakoztatóak.
Illusztrált felnőtt könyveket kiadni hazánkban nem egyszerű. – Műfordítóként számos esetben ütköztem akadályokba, mielőtt saját kiadót alapítottam volna – hangsúlyozza Peťovská Flóra. – A magyar kiadóknak, akiknek kiadásra ajánlottam ezeket a könyveket, nem volt tartalmi kifogásuk velük szemben, az viszont problémát jelentett, hogy egy könyv túl nagy vagy túl szép. Egy ponton rájöttem, hogy itt komolyabb tettekre lesz szükség, néhány kollégámmal egyesületet alapítottunk és elkezdtünk nonprofit formában könyveket kiadni. Persze fogalmunk sem volt, hogy ez mivel jár, csak az volt a célunk, hogy ezek a könyvek magyarul is létezzenek, hogy népszerűsítsük a cseh, szlovák és lengyel kultúrát – részletezi Peťovská Flóra.
Ezeket a különleges képeskönyveket leginkább a könyvfesztiválokon ismerheti meg az olvasóközönség, egyszerűen vonzza a szemet a gyönyörű küllemük, emellett megtalálhatók független könyves- és játékboltok kínálatában is. – Természetesen a magyar piachoz hasonlóan a környező országokban is találunk a klasszikus értelemben vett meséket, ismeretterjesztő- és érzékenyítő könyveket, és ott sem mind magas művészi igényű – teszi hozzá Peťovská Flóra – ugyanakkor jóval több, jellemzően kis kiadó foglalkozik olyan igényes kivitelezésű kiadványokkal, amelyekből mi is válogatunk. Ezek a könyvek a szöveg és az illusztráció mellett a kötészet és a papírválasztás terén is kimagaslóak - értékel.
A műfordító rengeteg terhet vett a vállára, amikor az elragadó és egyedi dizájnnal rendelkező könyvek kiadása mellett döntött. Már az átlagostól eltérő alapanyagok beszerzése is sokszor nehézkes, legújabb küldetése során pedig egy klasszikus, vászon gerincű leporellót szeretne legyártatni. Mivel sem itthon, sem a környező országokban nem talált nyomdát a feladatra, egy könyvkötővel állapodott meg és a nyomtatástól az alapanyag beszerzéséig maga fogja menedzselni a folyamatokat. A kérdésre, miért nem hátrál meg ennyi akadály láttán, miért nem hagyott föl a rétegirodalom kiadásával, Peťovská Flóra úgy felelt – Én abban nőttem fel, hogy ha van egy helyzet, nem nyafogni kell, hanem meg kell oldani. A kulturális szférában dolgozni sosem volt könnyű vagy anyagilag kifizetődő. Ugyanakkor, ha a másik irányból közelítem meg a dolgot, hogy végtére is azzal foglalkozhatok, amivel szeretek, hogy különleges emberekkel és tárgyakkal vehetem körbe magam, hogy a nap végén letettem valamit az asztalra, létrehoztam valamit, és ezzel még másoknak is örömet okoztam, akkor végső soron van értelme – összegezte Peťovská Flóra.
Névjegy
Peťovská Flóra az Eötvös Loránd Tudományegyetem cseh-magyar szakán végzett, nyelvtanár, műfordító, a Csirimojó kiadó alapítója és művészeti igazgatója. Cseh és szlovák nyelvből prózát, drámát, gyermek- és ifjúsági könyveket, valamint képregényeket fordít. A magyar olvasók az ő tolmácsolásában ismerhették meg Jaroslav Rudiš két művét, az Alois Nebel képregényt és Nemzeti sugárút című könyvét, továbbá ő fordította Dora Csehova Nem akartam Lenin lenni, valamint Matěj Hořava Pálinka című kötetét.
