Eszerint az összesen mintegy 6,4 milliárd köbméter téli raktározására képes, föld alatti üzemekben körülbelül hatmilliárd köbméter gáz található. A töltöttség a hét elején 87 százalékon tetőzött. Bár a hazai arány viszonylag magasnak tűnhet – még az elmúlt évtized tükrében is a harmadik legmagasabb –, a GIE kimutatásában szereplő 18 uniós tagállam közül a lettek 60 százaléka után a második legrosszabb. Az Unióban üzemelő, több mint százmilliárd köbméternyi tároló vasárnap 96 százalékon tetőzött.
A gáztárolók töltöttségi „versenyét” a belgák nyerték száz százalékkal, de nem sokkal maradtak el mögöttük a németek, a franciák és a dánok sem. Az élbolyban számos térségbeli ország is található, így a lengyelek, románok, csehek, horvátok és osztrákok is bőven előttünk végeztek.
Az Orbán-kormány a lépést – látszólag nagyfokú energetikai, ezen belül különösen gázellátási érzékenysége ellenére – ezúttal nem verte nagydobra, amiként a töltöttségről gyakorta beszámoló Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal honlapján se találtunk időszerű tájékoztatást.
Az adatok kapcsán a kabinet a töltöttségi arány helyett általában az éves fogyasztáshoz viszonyított szintet hangsúlyozza. E tekintetében kétségkívül jobban állunk. Az élen – furamód – a tárolási arányban sereghajtó lettek végeztek, éves gázfogyasztásuk 125 százalékának elraktározásával. A másodikok az osztrákok: a sógorok most épp pont az ország éves felhasználásának megfelelő mennyiséget tárolnak. A harmadik helyezettek a szlovákok 68 százalékkal, majd a negyedik Magyarország 54 százalékkal. Az, hogy utánunk a csehek következnek, bizonyítja, hogy a közép-kelet-európai államok igencsak átérezték a tárolás szükségességét.
Az Orbán-kormány ugyanakkor idén, legalábbis korábbi önmagához képest, kifejezetten vontatottan irányította a betárolást. 2019-ben és 2020-ban, a kabinet hathatós közreműködése révén, az egységeket 97 százalékig töltöttük. A helyzet már csak azért is fonák, mert Orbán Viktor – szavai szerint a hazai energiabiztonság érdekében, az EU jó részével szemben - látványosan jó viszonyra törekszik az Ukrajnát háromnegyed éve katonai támadás alatt tartó Oroszországgal. Az oroszok több gesztust is tettek felénk: így augusztustól októberig megnövelték a nekünk szállított mennyiséget, október elején pedig belementek a piaci helyzettől függően túl magasra kúszó gázáraik későbbi kifizetésébe is. Ráadásul az Unióba irányuló orosz vezetékek közül – az ukránt leszámítva – már csak a Szerbia és Magyarország ellátását végző Török Áramlat szállít gázt. (Moszkva a szintén a nyomvonalon fekvő Bulgáriának viszont elszámolási vitákra hivatkozva megtiltotta, hogy vételezzen a vezetékből.) Ehhez képest az Oroszország elleni intézkedések mellett nyíltan kiálló többi uniós tagállam – saját évi fogyasztásuktól függetlenül – Magyarországnál fontosabbnak érezte tárolóik teljes feltöltését. Ez már csak azért sem lehetett könnyű feladat, mert az érintett államok egy része korábban kisebb-nagyobb mértékben, de szintén orosz gázt vásárolt. E csapok jó részét ugyanakkor idén maga Vlagyimir Putyin zárta el. (A németeket ellátására hivatott, a tenger alatt húzódó Északi Áramlat két-két párjának működtetését hol az EU, hol az oroszok lehetetlenítették el mondvacsinált okokból, majd végül ismeretlenek a négy vezetékből hármat felrobbantottak.) Ebben a helyzetben a legjelentősebb segítséget a tengeren szállított, cseppfolyósított gáz jelentette, de Norvégia és Algéria is szállítási képességei csúcsán teljesített.
A brüsszeli politika az ukrán háború kirobbanása óta annak kivédésére készül, hogy az orosz elnök elzárja az uniós tagállamok egy részének téli fűtését biztosító gázcsapot. Ez jórészt be is következett. Ennek során élesítették a tagállamok egymás közötti kisegítési rendszerét is. Ezt egyedül Magyarország nem szavazta meg. Orbán Viktor ennek kapcsán egyértelművé tette, hogy a télen mi nem szeretnénk kisegíteni senkit. Szakértők ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy – a fogyasztásra vetített viszonylag magas tárolói töltöttség ellenére - éppenséggel Magyarország is kerülhet olyan helyzetbe, hogy mások gáztámogatására szorul.
Számítások szerint egyébként idén a soha nem látott piaci – így orosz – gázárak miatt az ezermilliárd forintot is meghaladhatta a tárolók feltöltésének költsége. Ezt jórészt a költségvetés fedezi. A hazai gázellátás mindazonáltal a behozatal, a tárolókból származó mennyiség és a belföldi kitermelés egyensúlyán alapul – hangsúlyozzák szakértők.
Máshol a cseppfolyós a nyerő
Az oroszok 2022 első háromnegyed évében 60 milliárd köbméter gázt szállítottak az EU-ba, Nagy-Britanniába és Svájcba. Ugyane térségbe 2019-ben még kétszázmilliárd köbmétert orosz gáz érkezett – derül ki a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont minap közzétett tanulmányából. Így a térség ellátásában arányuk a három évvel ezelőtti 36 százalékról mára 17 százalékra esett. Az lng-nek nevezett – például az Egyesült Államokból származó - cseppfolyósított földgáz részesedése ugyanakkor az akkori 18 százalékról mostanra 30 százalékra ugrott. Míg ebből az energiahordozó-fajtából 2021-ben 80 milliárd érkezett a kontinensre, addig a mennyiség idén szeptember végéig már százmilliárd köbmétert tett ki. A norvég beszállítás aránya 22 százalékról 26 százalékra nőtt, a belső kitermelés aránya ugyanakkor kis mértékben, 20-ról 18 százalékra mérséklődött, míg az 5 százalékon álló Észak-Afrika aránya szinten maradt.
