Tűzszünetet, békét, energiabiztonságot és a káros szankciók eltörlését akarjuk – tolá bele a nyilvánosságba a faltól fülig fideszes államtitkár, a délutáni penzumot kipipálá, és elégedetten hátradőle. Küszöbön a karácsony elvégre, lehet kívánni, akarni, követelni, megtámasztva a nemzeti konzultáció mafla totemével, kinek mekkora a mellénye, a távolsága a miniszterelnök középpontjától, vagy éppen mennyire óhaja őneki (és a közvélemény csecsén lógó szövegírónak), amit éppen kinyilvánított vala. „Ebben a sorrendben, jó lesz? Tűzszünet, béke, energiabiztonság, káros szankciók? Átgondoltad alaposan, vagy még változtatnál rajta?” – kérdé az isteni gondviselés, Hermész Triszmegisztosz, Gautama Sziddhártha, Jehova, a mesebeli aranyhal, vagy akihez éppen eljutott a felterjesztés, a posták nincsenek éppen a helyzet magaslatán, vagy ha vannak, akkor is zárva jó eséllyel.
Tollhegyre kívánkozik hétről hétre a kormányzati dölyf. Mert mi is következik abból, hogy a mezei államtitkár, miheztartás végett, kibábozza a kívánságát a módfelett szövevényes és kényes világpolitikai helyzet megoldására? Az a sugallat biztos nem következik belőle, hogy a mezei államtitkár posztja láttán Putyin a migrénes, kopasz, rusnya gondolatokkal teli fejéhez csap, és félárbócra engedi a birodalmi peckest. Az viszont következik belőle, hogy a mezei államtitkár (meg a mezei kormány) a nép legkisebb közös többszöröséhez beszél az ilyen borzasztó bornírtságokkal. És akkor amaz, vagyis a fideszes mag elégedetten üti föl az egy szem tojást ebédre, eufóriájában meghallgat egy Tóth Gabi-magyarszív-facsarást, és feltekeri a sparheltet 16 fokra, egyszer élünk? Bele sem merek borzongni.
Adódik egy kérdés még egyébként a mezei fideszes államtitkár (és Varga Judit, Novák Katalin, Szentkirályi Alexandra és sokan mások) kommunikációjával kapcsolatban. Ha az ember meleget követel, mondjuk, és okos ember ő, akkor nem üvöltözi ki az éjszakába, hogy „meleget ide, de izibe!, mert még félreérti a hosszú utca páros oldala, de nem is a maximum 2 db csirke far-hátat beütő pénztárostól kéri a meleget, hanem feltekeri a radiátort, vagy ha elromlott, akkor az E.Onhoz fordul, ha pedig nincs pénze gázra, akkor a kormányhoz. Nem tudom, érti-e ebből a mezei államtitkár, lefordítom hát. A kormánytag, amely hideglelést kap a politikai korrektségtől, és előszeretettel négerez, buziz, gönczárpádoz (emlékét kikezdeni kevesek vagytok mindahányan, gizdák), miért nem a címzettnek adja az ívet? Miért nem Putyint szólítja föl, hogy takarodjon a szakadt tankjaival meg az iráni drónjaival oda, ahová való? A pokolba, mondjuk.
Az egyszeri kormányinformális miniszter (aki egyébként a mezei államtitkár sürgő-forgó kultúrházában vendégeskedett a minap) szintúgy elharapta a szavak végét, elejét, közepét – mikor melyiket. „Nagy a nyilvánosság, ezért felettébb visszafogott leszek”, mondta a fórumon az uniót fúrogatva, és a hvg.hu tudósítása szerint a nép elhúzta a száját vala széles röffenetre. Értelmezzük hát a szavait, mint ki magyar (és fehér, hetero, férfi). A miniszter szűkebb körben, ahol nincs média, csak vonalkóddal és/vagy vérszerződéssel azonosított fideszes, olyan cifrát káromkodva küldené el melegebb éghajlatra az uniót testületileg, hogy ihaj-csuhaj, fogjatok le? Mert, ugye, a legsúlyosabb rézfaszúbaglyozás nem az, amit most ideírtam nevelő célzattal, hanem az, amit összekacsintással sugallunk. A miniszter azonban mondott őszintét is: „az Európai Parlamentről nem is érdemes beszélni, az a bolondok gyülekezete” szerinte. Nos, azt a magas labdát hagyjuk most, hogy Deutsch Ennyi Tamás a kivételt erősíti-e (bolondozzon a miniszter, neki több érve nincs), de hogy a 27 tagország állampolgárai által választott 705 képviselőről így beszél, az több mint furcsa. Mit szólna, hogy ha a háza (kastélya, villája, kutricája) előtt holnap megjelenne egy kétszáz négyzetméteres plakát az Európai Bizottság támogatásával, hogy „Több tiszteletet az európaiaknak! Ne hagyjuk, hogy Orbán nevessen a végén! Bolond, aki mondja!”. És ezt az ismert, kisded stílusú szöveget részben az ő pénzéből plakátolnák az arcába.
De hogy a gyomorideg-feszítő fikciók helyett a szegény valónak is belenézzünk a kérdő-esdő tekintetébe, egy hír a végére. A Fidesz-szavazók fele szerint a kormány nem szavazta meg az Oroszország elleni szankciókat. Valami erőst félrement a nemzeti konzultáció szövegében. Valahogy egyszer sem sikerült beleírni a tényt, hogy a magyar kormány minden szankciót megszavazott. Nyolcat egymás után. Még gombócból is van annyira sok, hogy emlékszik rá az ember. De az egyszeri kormány mást mond, mint amit cselekszik, mást mutat, mint amit mond, és mást cselekszik, mint amit mutat. Csoda, ha maga is belekeveredik, és hetet-havat összehord néha mindig?
A Fidesz-szavazók fele szerint az Orbán-kormány nem is hagyta jóvá az Oroszország elleni szankciókat