A Corvinus Egyetem hallgatóinak Stratégiai Kommunikáció tantárgyból az előző félévi feladatuk volt, hogy tervezzenek meg egy eseménysorozatot a társadalmi felelősségvállalás témájában, amit ebben a szemeszterben meg kellett valósítaniuk, így született meg a 3 lépés. Tanáruk a közös érdeklődési terület alapján rakta össze a változatos erősségekkel rendelkező csoportot, ennek felméréséhez több személyiségtesztet kitöltöttek. Miután elosztották egymás között a teendőket, Németh Rebeka lett a kapcsolattartó, ő hívta meg a vendégeket.
– Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány vezetője volt az első, aki visszajelzett, hogy számíthatunk rá. A gyermekvédelem egyik országos szaktekintélye olyan húzónév volt, hogy ezután bárkivel beszéltem, szívesen vállalta a beszélgetést – meséli Rebeka. – Boglacsik Tímea, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) volt igazgatója ajánlotta nekünk Hellenbárt Lászlót, az S.O.S. Krízis Alapítvány intézményvezetőjét, mindketten áldozatsegítéssel is foglalkoznak. Renner Erikáról pedig a Népszava fotóriportere, Béres Márton készített diploma-fotósorozatot, rajta keresztül értük el. Leültünk vele kávézni, nagyon kedves volt és segítőkész. Általa lett az első pódiumbeszélgetésünk moderátora Mérő Vera, aki könyvet is írt az áldozatból lett aktivistáról, Lúg címmel.
Csikós Katalin úgy emlékezik, mielőtt Renner Erikával találkoztak, kissé elfáradtak, úgy érezték, nem érik el a célközönségüket. – Előzőleg úgy hittem, ez egy nehéz beszélgetés lesz, már a téma súlyossága miatt. De Erika elképesztő erőt adott nekünk kitartásával, pozitív hozzáállásával. Úgy tudja átadni a történetét, hogy az minden laikusnak érthető. A kritikája teljesen helyénvaló, ő párkapcsolati erőszak elszenvedőjéből intézményi bántalmazás áldozata lett. Mérő Vera visszajelzései is óriási motivációt jelentettek. Neki köszönhetjük, hogy fellendült a követőbázisunk, miután a Facebook-oldalán szívhez szóló bejegyzésben hívta fel ránk a figyelmet.
– Mindenki kiemelte, hogy minden meghívottunk szaktekintély a maga területén – teszi hozzá Valaszkai Zsófia. – A vendégek is lelkesek voltak, miután korábban így együtt még nem ültek le egy asztalhoz.
Nem kell eltűrni
Praszna Dorina a szponzorokkal és a médiamegjelenésekkel foglalkozott, emellett kérdőíves kutatásokkal igyekezett megalapozni a témájukat. – Mikor eldöntöttük, hogy a bántalmazás témájával szeretnénk foglalkozni, le kellett szűkítenünk, melyik részéhez fogjunk. A kutatások során világosodtunk meg, hogy az emberek tabuként kezelik a bántalmazás témáját, félnek róla beszélni. Nem tudják megítélni, bántalmazásnak számít-e, ha a párom kiabál velem, vagy ha egy autóból utánam fütyülnek. Ez inspirált minket abban, hogy edukáljuk őket, mert nem kell eltűrni, ami nincs rendjén – állítja Dorina. – Készültünk rá, hogy szenzitív témákat fogunk érinteni, ezért a szponzorok felkérésénél is figyelembe vettük, hogy hasonló értékrendet képviseljünk.
– A rendezvénysorozat, amit felépítettünk, már túllépi az egyetemi tantárgy kereteit. Ha időnk és energiánk engedi, folytatjuk. Rengeteg visszajelzést kapunk, védőnőktől, gyermekvédelmi szakemberektől, érintettektől is. Meghökkentő, mennyi embert ér bántalmazás, és milyen sokaknak tudtunk olyan élményt adni, amely által gazdagabbak, erősebbek lehettek. De jövő félévben írjuk a szakdolgozatot, én párhuzamosan egy másik egyetemre is járok, többen az egyetem mellett dolgoznak a csapatból – meséli Zsófia.
– Nagyon jó, interaktív közösséget építettünk a közösségi oldalainkon, szinte családias a hangulat. Sok témát nem tudtunk még feldolgozni, ami érdekli az embereket. Rajtuk is múlik, megmarad-e a 3 lépés. Számunkra ez elsősorban szabadidő kérdése, már az elmúlt 9 hónapban úgy éreztem, többet beszélek a lányokkal, mint a családommal – teszi hozzá nevetve Katalin, aki a közösségi oldalakat kezelte és a vendégek bemutatását írta. Időnként besegített más feladatokba, ahogy a többiek is, és noha ezek kívül estek a komfortzónáján, ezekből tudott sokat fejlődni.
– Sok barátunk, ismerősünk is segített, és köszönettel tartozunk az Alternatív Közgazdasági Gimnázium videó alkotókörének, akik a felvételeket készítették, melyek az oldalunkon most is megnézhetők – hívja fel a figyelmet Rebeka.
– Az általunk elképzelt plakátokat és logónkat pedig Rebeka egy MOME-s barátnője, Babicz Babetta segített elkészíteni – folytatja Dorina. – A logón sokat agyaltunk, nem szerettünk volna egyik nem irányába se elmenni, inkább semlegeset kerestünk, aztán csak belekerült egy kis pink, de szerintünk ebben bárki megtalálhatja magát. A közönség sorai közt is a gimnazistáktól egészen az idősebb korosztályig sokan vettek részt, és végig kitartott a figyelem, amiről persze a megszólalók is tettek, fenntartották az érdeklődést.
– Akiket nem ismertünk a közönségből, abszolút a középkorosztályt képviselték. Pozitívan meglepett minket, hogy nem csak a fiatalokat tudjuk elérni – mondja Katalin, akinek a szülei is eljöttek a beszélgetésekre.
Segítségnyújtásnak álcázva
A bántalmazás az életünk számos területén jelen van, sokszor nem is ismerjük fel, krízishelyzetben pedig nem világos, kihez fordulhatnánk. Az első beszélgetésen a szakértők a rendszerhibákra is kitértek, például hogy egy védett ház nem jelent vonzó alternatívát minden bántalmazottnak (leginkább a középosztály és az annál alacsonyabb rétegek élnek a lehetőséggel), vagy hogy az érintett férfiak – akik jóval kevesebben vannak, mint a nők, de vannak – nagyon nehezen kérnek segítséget a szégyenérzet és a stigmatizálás miatt. Tipikus jelenet, hogy az orvos nem akarja felvenni a látlelet, a rendőrség nem akarja felvenni a jegyzőkönyvet, viselkedésükkel, még a szóhasználatukkal is tovább traumatizálják az áldozatot. Az igazságügyi szakértők között sok a lefizethető, amivel a bírók is tisztában vannak, mégsem indul el a szakma tisztulása. A megfelelő, empatikus segítségnyújtásra még az egyetemen sem készítik fel a szakembereket, akik eleve kevesen vannak a feladatra. Számos ismeretterjesztő, érzékenyítő feladatukat a civil szervezetek látták el korábban, akiket azóta kitiltottak az iskolákból. Nem véletlen az sem, hogy sokan a közösségi oldalakon beszélik ki magukból a sérelmeiket, ide fordulnak először segítségért.
– Az online térben nagyon sok bántalmazással találkozunk, például a női Facebook-csoportokban az áldozathibáztatás megdöbbentő mértékű, ráadásul sokszor segítségnyújtásnak van álcázva. A negatív hatás még súlyosabb így, hiszen olyan közegben történik, amelytől támogatást remél valaki. Mindannyiunkkal előfordul a catcalling is – mondja Rebeka.
– Sokáig gyűjtöttük a képernyőképeket a kommentszekciókban folyó, meghökkentő beszélgetésekről. A 3 lépés talán nem változtatja meg a helyzetet, de adhat olyat, amin sok ember elgondolkodik – bizakodik Dorina.
– Az interneten sokan úgy viselkednek, ahogy máshol nem mernének. Reménykedem, hogy pár éven belül ez lecseng, ha kialakulnak olyan normák, mint a társadalomban. A való életben már nem megengedett, hogy odamegyek valakihez és leszólom a kinézetét vagy a súlyát, a neten még az – véli Katalin. – Jó iránynak tartom, ha beindulnak olyan önszabályozó folyamatok, mint ami a Redditen is, hogy lehet értékelni a hozzászólásokat, és amelyik sok negatívat kap, az eltűnik. Nem a platformtól vagy az adminoktól kellene várni, hogy ezeket egyenként töröljék.
Férfiakat is érint
A második beszélgetésre meghívták a HéBaba csatorna tartalomkészítőit, Nagy Norbertet és Verebélyi Vivient, akik a közös életükből vicces epizódokat osztanak meg. Az ország legnépszerűbb, több mint 700 ezer követővel bíró TikTokosait támadták már kommentben azzal, hogy ingyenélők, Norbira írták, hogy papucs, Vivi pedig házisárkány – a fiatal influenszerek szerint az emberek nem tudják elhinni, hogy ezek csak szerepek, amiket a videók kedvéért felnagyítanak. A TikTok törli oldalukon a negatív kommenteket az általuk előre beállított szűrők alapján, de a magyar nyelv annyira színes, képtelenség minden bántó megjegyzést kivédeni, így marad a tiltás és a törlés – mesélték a színpadon.
– Ismertük már Norbiékat korábbról, a neten szembe jöttek velem is. Aztán épp amikor a megszólalókat kerestem, volt egy videójuk, amire olyan kommenteket kaptak, hogy Vivi biztos többet eszik, mint a párja, ezen tudna Norbi spórolni. Erre reflektálva Vivi kilépett a vicces szerepből és kitett egy komoly videót, amin elmondta, mennyire nem oké ez a hozzáállás. Indokolt, érvelt, kritikus volt, számomra nagyon szimpatikusan, ezért is kerestem meg őket, és eljöttek.
– Norbi és Vivi nagyon ügyelnek arra is, hogy a magánéletükből nem osztanak meg, nem hagyják, hogy a privát szférájuk és a nyilvános szerepeik közti határ elmosódjon, ami sokszor probléma a netes térben – említi Katalin. – A második beszélgetés moderátora, Nyáry Luca azonban pont a magánéletéről ír, önként feltárja az érzéseit, ezáltal felületet biztosít a támadásra, közben ezzel segít is másoknak. Nagyon érdekes, ő mennyire másképp éli meg ezt.
– A projekt fontos része volt, hogy segítsünk egyfajta társadalmi immunrendszert felépíteni a bántalmazás ellen. A kutatásokban többen válaszolták, hogy fogalmuk sincs, mit tennének ilyen helyzetben. Sokan nem mernének szólni senkinek, mások a barátjuktól, párjuktól kérnének segítséget, vagy a közösségtől várnák azt, hogy kilendítse őket a mélyből, amibe kerültek. Ezért is hívtunk meg első körben segítő szervezeteket, hogy megismerjék őket az emberek és tudják, van kihez fordulni – mondja Dorina.
– A második alkalommal a feldolgozási módokról is beszéltek pszichológusok, hogyan kezeljünk például egy testszégyenítő kommentet. Elmagyarázták az alapvető reakciókat, mint a szembeszállás, a menekülés, vagy a lefagyás – sorolja Zsófia. – Olyan kérdés is volt, hogy ha beszólnak nekünk az utcán, rosszabbul járunk-e, ha visszaszólunk? Sokan próbálják elbagatellizálni, relativizálni a catcallingot, főleg a férfiak mondják, hogy örülnünk kellene annak, ha így „bókolnak” nekünk, holott ennek nem tudunk örülni. Vagy hogy „túlérzékeny vagy, miért veszed fel”.
Férfiakat is érint
– Épp emiatt válik tabutémává a bántalmazás, ezért nem merünk róla beszélni – mondja Dorina. Ezért kell olyan közösségeket építeni, mint a 3 lépés is, ahol az emberek biztonságosan el tudják ezeket mondani, anélkül hogy leintenék őket, hogy te miről beszélsz, ez semmi.
– Ez nem csak a nők problémája, férfiak is lehetnek érintettek. Az előadáson a szakértők is kihangsúlyozták, hogy ők is lehetnek áldozatok, csak náluk sokkal jellemzőbb az eltitkolás és az elhallgatás – teszi hozzá Katalin, aki szerint a Johnny Depp-Amber Heard per is erre világított rá, noha Depp sem volt ma született bárány.
– A cancel kultúra – mikor teljesen ellehetetlenítünk valakit a mégoly helytelen megnyilvánulásai miatt – szerintem a közösségi médiában azért nem működőképes, mert mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy javítson a kommunikációján. Ha kap egy ilyen visszajelzést, lehet, hogy elgondolkodik és változtat, míg ha letiltják, abból nem biztos, hogy ilyen felismerésre jut – véli Zsófia, aki szerint az is szomorú, hogy az ilyen ügyek érik el a clickbaitet.
Dorina abban lát fejlődési lehetőséget, ha már egészen fiatal korban, az iskolákban is elkezdik az érzékenyítést, így elindulhat egy nagyobb változás, hogy általánosan elítéljük a bántalmazás minden módját. Boglacsik Tímea fogalmazott úgy az első beszélgetésen: „A bántalmazás társadalmi probléma. A megítélése hatással van az egész társadalomra és fordítva.”
