– Semmi rosszat nem látok abban, ha a magyar történelemben rendkívüli szerepet játszó dokumentumokra ily módon is ráirányítják a figyelmet – így minősítette kérdésünkre Zsoldos Attila történész, hogy a fideszes Kocsis Máté és a KDNP-s Simicskó István indítványára a parlament az Aranybulla napjává készül nyilvánítani április 24-ét.
Az erről szóló törvényjavaslat méltatása szerint a II. András által 1222-ben – tehát 800 évvel ezelőtt – kibocsátott Aranybulla összegezte az Árpád-házi királyság több mint két évszázados államszervezési tapasztalatait, a nemesi tulajdonjog, valamint az ellenállási jog biztosításával megteremtette a polgári értelemben vett magántulajdon és népszuverenitás jogintézményeinek történelmi előképeit.
Zsoldos Attila akadémiai székfoglalójának az Aranybulla volt a témája. Kutatásai során a történész feltárta, hogy az Aranybulla nem azért született meg, mert annak kiadására rákényszerítették II. Andrást (régebben az iskolai tananyagban is ez állt), hanem éppen ellenkezőleg: a király annak kiadásával kísérelte meg leszerelni az előkelők egy csoportjának elégedetlenségét. Mégpedig úgy, hogy az új berendezkedés politikájának egyetlen főbb eleméről se kényszerüljön lemondani.
Nyilvánvaló – mondta lapunknak Zsoldos Attila –, hogy az Aranybullának egészen más szerepe volt a maga időszakában, mint a későbbiekben. Az Aranybulla utóélete a késő középkorban kezdődött, és az újkorban vett újabb fordulatot, mikor is középkori alkotmánynak vagy sarkalatos törvénynek nevezték.
„Elismerjük, hogy az Aranybulla eszmeisége bizonyos vonatkozásaiban a modern kori demokrácia eszmetörténeti előzményének tekinthető” – olvasható a kormánypárti politikusok parlamenti előterjesztésében. Zsoldos Attila szerint a megállapítás történészi szempontból sem indokolatlan. Az Aranybulla összetett, sokrétű szöveg. Rendelkezéseinek egy része mára értelemszerűen aktualitását veszítette, másik részéről viszont intellektuális hajlékonyság nélkül elmondható, hogy napjainkban is érvényes. Ilyen például az a rendelkezés, amely a személyes biztonság védelmének elvét rögzíti.
Erősen kérdéses ugyanakkor, hogy II. András valóban április 24-én adta-e ki az Aranybullát.
Abban az időben a hasonló oklevelek ritkán tartalmaztak napra pontos dátumot, az Aranybulla is csak az 1222-es évszámot tünteti fel – jegyezte meg Zsoldos Attila. Különböző, egymástól független történelmi rekonstrukciók valószínűsítették, hogy a dokumentum tavasszal, május előtt, feltehetően valamikor április közepén született: ennél közelebbit azonban nem lehet tudni. Karácsonyi János (1858-1929) történész vetette fel azt a lehetőséget, hogy II. András talán Szent György napján, azaz április 24-én bocsátotta ki az Aranybullát. Hezitáló megfogalmazását aztán egyre többen tényként kezelték, a történeti köztudatban végül ez a dátum rögzült.
Nehezen lenne vitatható, hogy az Aranybulla a magyar történelem legjelentősebb dokumentumainak egyike – hangsúlyozta Zsoldos Attila. A történész a parlament előtt lévő törvényjavaslatban nem lát aktuálpolitikai szándékot. A kezdeményezést arra való törekvésként értékeli, hogy a magyar kulturális és történelmi örökség fontos darabja kapja meg azt a kitüntetett szerepet, amit a jelentőségénél fogva megérdemel.
A törvénybe foglalt, vagy országgyűlési határozattal elfogadott emléknapok közé tartozik február 25-e, a kommunizmus áldozatainak emléknapja; április 16-a, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja; június 4-e, a nemzeti összetartozás napja (trianoni emléknap); június 16-a, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének emléknapja; július 22-e, az 1456-os nándorfehérvári diadal emléknapja; október 6-a, az aradi vértanúk emléknapja; november 4-e, az 1956-os forradalom leverésének emléknapja; november 25-e, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja.
Amikor még a CÖF is lepattan a kormányról
Bármennyire is kiemelt hely jut a naptárban a nemzeti emléknapoknak, munkaszünet nem társul hozzájuk. Utoljára a húsvét hétfő előtti nagypéntek, Jézus kereszthalálának napja volt az, amit Orbán Viktor kormányfő bejelentése nyomán „piros betűs” ünnepé nyilvánított a parlament: a nagypéntek 2017-től számít munkaszüneti napnak.
A széles körben népszerű döntés a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségét nem töltötte el lelkesedéssel. Az MGYOSZ arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar gazdaságra nagy nyomás hárul, miközben a plusz munkaszüneti nap becsülhetően 0,3-0,4 százalékkal csökkenti a GDP-t. Az intézkedés – közölte az MGYOSZ – különösen rosszkor jön az egyre általánosabbá és súlyosabbá váló munkaerőhiány miatt, hiszen így az éves munkaidőalap mintegy fél százalékkal csökken.
A Magyar Szakszervezeti Szövetség jobban örült volna, ha nagypéntek helyett inkább december 24-ét nyilvánítja munkaszünetté a törvényhozás. Népszavazási kezdeményezés is indult az ügyben, de nem sikerült összegyűjteni elegendő aláírást a referendum megtartásához. A Jobbik több alkalommal (idén augusztus 20-án is) szintén annak érdekében nyújtott be törvényjavaslatot, hogy „szenteste” legyen munkaszünet: mindeddig eredmény nélkül.
Előfordul, hogy még a kormánypárti Civil Összefogás Fórum (CÖF) sem találja el a megfelelő politikai széljárást. A CÖF tavaly áprilisban azzal állt elő ugyanis, hogy legyen munkaszüneti nap június 19-e, amely napon 1991-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot. Fricz Tamás politológus a szervezet képviseletében azzal érvelt, hogy „június 19-e olyan nemzeti ünnep lehet, amely nemcsak ideiglenesen kivívott, hanem tartósan megszerzett, máig élő függetlenségünk és szabadságunk szimbóluma”.
Az oroszbarát megnyilvánulásai miatt rendre bírált fideszes kormány nem karolta fel a kezdeményezést.
