„Örüljünk, hogy egyáltalán vannak helyszínek, ahol versenyeket lehet rendezni!”
Ez a nem túl biztató megállapítás annak a Magyar Tenisz Szövetségnek (MTSZ) a nyílt fórumán hangzott el, amely a közelmúltban 13 milliárd forintot költött konszolidációra. A Nemzeti Edzésközpontban megejtett esemény hangosabb része nem a múlttal, a hiányzó pénzekkel, sokkal inkább a jövővel próbált foglalkozni. Ők az önmagukra a Teniszezők Szülői Köreként hivatkozó csoport, amely október közepe óta több nyílt levelet írt, rámutatva a szakmai munka hiányosságaira. A fórumot a kritikáik miatt hívta össze az MTSZ.
A szövetséget többek között Sütő Csilla főtitkár, Markovits László szakmai alelnök és Sávolt Attila szakmai igazgató képviselte. Az első cirka 40 perceben helyzetelemzést tartottak, elhangzott, hogy elképzelhető, a 13 milliárd forint kevés lesz a konszolidációra, továbbá Sávolt elpanaszolta, hogy kidolgoztak egy létesítményfejlesztési programot, de a 20 milliárdos, csaknem 50 helyszínt magába foglaló tervet hiába fogadta el az elnökség, a kormány viszont erről egyelőre nem döntött. Az más kérdés, miként gondolták a szövetség elöljárói, hogy hozzájuk vág az állam erre potom 20 milliárdot. Már csak azért is, mert amíg 2012-ben még 2,6 milliárd forintot költhettek szakmai munkára, ez az összeg tavaly egymilliárd, az idén pedig csak 800 millió volt; és hogy mennyi lesz jövőre, az még bizonytalan.
A szakmai igazgató szót ejtett az energiaválságról is, s elárulta, hosszas egyeztetések után arra jutottak, a játékosok maradnak a nevelőegyesületeikben, mivel azt a visszajelzést kapták, a klubok 80-90 százaléka képes lesz sátrat állítani télire.
Mindebből úgy is tűnhetett volna, hogy a helyzet ugyan nem túl rózsás, de eget rengetően nagy bajok nincsenek, csakhogy a szülők egy 26 pontból álló kiáltványt fogalmaztak meg a fórumra, amiben a legfontosabbnak vélt, főképp kommunikációs, adminisztrációs és versenyrendezéssel kapcsolatos problémákat összegezték.
Amikor a szülők végre szót kaptak, kezdetben békés volt a hangulat, aztán viszont lakógyűlések hangulatát idézte az est, főképp, amikor felszólalt az a Tamás Krisztina, aki az előző vezetés idején a szövetség kommunikációs vezetője volt. Most szülőként kritizált, ez azonban nem nyerte el az MTSZ vezetésének tetszését, Sávolt egy idő után nem is kívánt reagálni a felvetéseire, mondván nem hiteles, mivel ő is részese volt azoknak a folyamatoknak, amelyek miatt most nehéz helyzetben van a szövetség.
„Lemaradás sok területen van, ez igaz, de ezek nem új keletű problémák, fennállnak 20-30 éve. Akkor lehet érdemi változást elérni, ha több pénz áll majd rendelkezésre” – mondta Sávolt.
Ezek után konszenzus látszott kialakulni, hogy a szülők megértik az MTSZ bizonytalan anyagi helyzetét, ezért olyan témák kerültek terítékre, amelyekről azt gondolták, pénz nélkül is orvosolhatóak.
Ekkor történt némi közjáték, mert már másfél óra eltelt, és az esemény moderátora véget akart vetni az eseménynek: ennyi volt a tervezett időkeret. A szülők ekkor talán minden addiginál erőteljesebb zúgolódásba kezdtek, nem volt mit tenni, folytatni kellett az egyeztetéseket.
Témát ezúttal többek között a szövetség honlapján létrehozott úgynevezett versenyzóna felület szolgáltatott. Itt a versenyeztetési ügyintézésektől kezdve az eredményeken át csomó mindent el lehetne intézni, nyomon lehetne követni, – már ha normálisan működne. Erre az volt a válasz, hogy az MTSZ alábecsülte a fejlesztés költségeit és nehézségeit.
„Nem csinálunk mindent tökéletesen, javulnunk kell” – tekintett előre Markovits László, aki több észrevételt is érdemesnek talált arra, hogy az elnökség felülvizsgálja azokat. Később viszont kicsapta a biztosítékot a szülőknél, amikor azt kezdte ecsetelni, hogy a mostani helyzet elsősorban az MTSZ korábbi vezetésének a hibája.
„Nem ezért jöttünk!” – kiabálták be egyesek, mire fel több szülő ekkor jutott el odáig: nincs értelme tovább maradni.
Az esemény záróakkordját az a javaslat jelentette, hogy szükség lenne szülői bizottságra, vagy legalábbis szülői értekezletekre, ahol a jövőben is meg tudják vitatni a további problémákat. Hogy ezek közül mi valósul meg, és csökken-e a szülői elégedetlenkedés, az már a jövő zenéje.
