Ezek az eredmények nem az ország végét jelentik”, ezekkel a szavakkal nyugtatta a csalódott izraelieket és a legradikálisabb zsidó szélsőségesek hatalomrajutását döbbenten konstatáló nemzetközi közvéleményt Naftali Bennett. Alapvetően igaza van a volt miniszterelnöknek, a zsidó állam minden bizonnyal nem omlik össze attól, hogy Benjamin Netanjahut az ország történelmében példátlan szélsőjobbos-rasszista-homofób pártok összefogása segítette vissza a bársonyszékbe. De egy kicsit mégiscsak vég – az „európai Izrael” vége, annak a zsidó államnak a vége, amelyet az államalapító atyák megálmodtak és megteremtettek. Hetvennégy évvel megalakulása után az „európai” Izraelt egy „közel-keleti” Izrael kezdi felváltani, egy olyan állam, amelyben a világi elem veszélyesen kezd visszaszorulni, ahol az állandósult terrorveszély árnyékában mindinkább üres finnyáskodásnak tűnik a demokratikus és jogállami normák érvényesítése.
Ben Gvir, Szmotrich és társai kormányzati szerepvállalásával – feltételezhetően – nagyobb teret nyer a Közel-Keleten általában uralkodó „szemet szemért” rendezőelv, s az európai standardeket fokozatosan kiszorítja a mózesi törvény. „Bibi” új szövetségesei nem titkoltan hevesen elleneznek minden belső másságot, az erő és a bosszú jogát képviselik, azt, hogy az „ellenség” – amiből nyilván van szép számmal országon belül és kívül a régióban – minden tárgyalási hajlandóságot, európai emberi jogi megfontolást gyengeségként fogna fel.
Hogy mennyire fog érvényesülni az ő világlátásuk, az nemsokára kiderül. Remélhetőleg Netanjahuban még maradt annyi politikai józanság, hogy nem kockáztatja Izrael teljes nemzetközi elszigetelődését, amerikai támogatását, mert az végképp nehéz helyzetbe hozná az amúgy is örökös biztonsági fenyegetettségben élő zsidó államot. Visszaút még van – ez a koalíció is demokratikus választás eredményeként került hatalomra,
Izraelben pedig nem szoktak matuzsálemi életkort elérni a kormányok. Az izraeli társadalom vészesen jobbra tolódott, radikalizálódott, de ha megmarad „európainak”, akkor ez is átmeneti lesz. Akárcsak Európában.