„Nem veszi elő többé / a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit”
(Petri György: Leonyid Iljics Brezsnyev emlékére)
Ismerik a viccet, hogy 1917. november 7-én este Lenin és Trockij fekszenek a Szmolnij palota padlóján és a forradalomról beszélgetnek? Nem ismerik? Nem is csoda, mert nem vicc, valóban így történt. Az eseményt épp az egyik résztvevő, Lev Davidovics Trockij (1879-1940) örökítette meg (Lev Trockij: Életem – Önéletrajzi vázlat. Kossuth Könyvkiadó, 1989).
„Késő este, a Szovjetkongresszus ülésének megnyitására várakozva, az ülésterem melletti üres szobában pihentünk Leninnel, ahol csupán székek voltak. Valaki takarót terített a padlóra, másvalaki – úgy rémlik, Lenin húga – párnát kerített nekünk. Egymás mellett feküdtünk, testünk-lelkünk lassan engedett fel, akár a túlfeszített rugó. Megérdemeltük ezt a pihenést. Nem tudtunk aludni, félhangosan társalogtunk (…) A vörösgárdistákból, matrózokból és katonákból álló vegyesjárőrökről faggatott. »Milyen nagyszerű látvány ez: a fegyveres munkás együtt melegszik a tűznél a katonával!« – ismételgette mély érzéssel. »Csak összehoztuk végül a katonát a munkással!« Majd hirtelen észbe kapott: »És a Téli Palota? Még mindig nem foglaltuk el? Csak nehogy valami közbejöjjön!« Mozdultam, hogy telefonon megérdeklődjem, hogyan halad a hadművelet, de Lenin visszatartott. »Feküdjön csak, majd megbízok ezzel valakit.«”
Trockij persze nem pihent, átment a szomszéd terembe, a Szovjetkongresszusra és döntő beszédet mondott: „Felkelésünk győzedelmeskedett. És most azt javasolják nekünk: mondjunk le a győzelemről, egyezzünk meg. Ugyan kikkel? Maguk szánalmas egyének csupán, csődtömegek, akik eljátszották a szerepüket, menjenek oda, ahol mától fogva a helyük van: a történelem szemétkosarába.”
November 7-e (az Oroszországban akkor használt Julianus-naptár szerint október 25-e) amúgy Trockij számára nem csak a forradalom győzelmének napja volt: „Születésem napja egybeesik az októberi forradalom napjával. A misztikusok és a püthagoreusok olyan következtetéseket vonhatnak le ebből, amilyeneket csak akarnak.”
Lenin csak november 7-én érkezett Petrográdra, amikor a fegyveres hatalomátvétel már elkezdődött. A november 7-i felkelés/puccs/forradalom tényleges irányítója Trockij volt, aki a Petrográdi Szovjet elnökeként szervezte a munkás- és katonacsapatokat – telefonon: „Huszonnegyedikén éjjelre a Forradalmi Bizottság tagjai szétszéledtek a kerületekben. Egyedül maradtam. Később megjött Kamenyev, aki ellenezte a felkelést, de úgy határozott, ezt a döntő éjszakát mellettem tölti. Ketten maradtunk a második emeleti kis sarokszobában, amely a forradalom sorsdöntő éjszakáján olyan volt, mint hajón a kapitányi híd.”
Trockij a permanens forradalom híve volt: elutasította, hogy csak egyetlen országban győzhet a kommunizmus, s úgy vélte, állandó forradalomra van szükség, mert a proletárdiktatúra is kialakítja a bürokráciát és az állami elnyomást. Tudjuk, hogyan végezte: mexikói emigrációban, Sztálin parancsára jégcsákánnyal a fejében.