Nagy Márton állításával szemben orosz gázárunk augusztusig bizonyosan nem az egy, hanem a két hónappal korábbi tőzsdei árat követte – számítottuk ki a KSH most frissített külkereskedelmi adatbázisa alapján. A két ív legalábbis két hónapos csúsztatással esik majdnem egybe. Az apró különbség nem is olyan lényegtelen: adataink szerint Putyin január óta az - eleve soha nem látott szintű - tőzsdei szintekhez képest is egyre nagyobb sáppal méri nekünk a fűtőanyagot.
Még ha a gazdaságfejlesztési miniszter orra egyelőre nem is hosszabb Putyinénál – aki februárban, miközben Magyarország a tőzsdei szintnél épp 30 százalékkal drágábban kapta az orosz gázt, azt találta állítani, hogy mi a világpiaci ár ötödén kapjuk tőlük a fűtőanyagot –, azért hozza az Orbán-kormánytól megszokott, erős csúsztatás szintjét. Lapunk a KSH havonta frissített adatbázisa alapján február eleje óta rendszeresen közöl becslést az Orbán-kormány által titokként beállított, három hónappal korábbi, orosz gázárunkra.
Az orosz gáz árát bemutató sorozatunk a jelek szerint némiképp elbizonytalanította a felelőtlenség biztos tudatában kissé elkényelmesedett kormánypropagandát, amely addig azt állította, hogy a tavaly október óta élő új magyar-orosz gázszerződésünk biztosítaná a rezsicsökkentés fenntartását, illetve sokkal jobb lenne az előzőnél. A választások után ugyanakkor maga Orbán Viktor ismerte el sajtótájékoztatóján, hogy orosz árunk is a tőzsdét követi. Igaz, akkor viszont már nem a gáz árát, hanem a meglétét nevezte elsődlegesnek. (Sőt, mint az azóta kiderült, ahhoz is ragaszkodik, hogy a fűtőanyagot kifejezetten az oroszoktól kapjuk.)
Bár a kormányilletékesek az állításaik megalapozottságát alátámasztó adatok közlésétől a szerződés titkosságára hivatkozva elzárkóztak, októberi anyagunk előestéjén Nagy Márton egy „háttérbeszélgetésen”, amelyre lapunkat nem hívták meg, a magyar-orosz gázmegállapodás módosítása kapcsán megpendítette, hogy Oroszország tarifánkat az egy hónappal korábbi tőzsdei szinthez méri. (Néhány nappal később egyébként a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely árult el egy, minisztertársa által még üzleti titoknak minősített adatot.)
Míg az elmúlt hónapok során, a görbék rajzolata alapján, két hónapos elcsúsztatással számolva, arra jutottunk, hogy orosz tarifánk következetesen magasabb a világpiacinál, egy hónapot alapul véve már az oroszok jöttek ki olcsóbban. Ugyanakkor közelebbről megvizsgálva a legalábbis az új szerződés tavaly októberi életbe lépése óta ránk szabott orosz tarifák, illetve az irányadó, Ttf nevű holland tőzsde árait, teljesen egyértelműen kirajzolódik, hogy orosz gáztarifánk – legalábbis a KSH nyilvántartása alapján – augusztusig bizonyosan a két hónappal korábbi irányadó áron alapult. A két állítás legfeljebb úgy hozható egy lapra, hogy amit a kormány egy hónapos elcsúsztatásként értelmez, az a KSH, vagyis a nyilvánosság felületén két hónaposként jelenik meg. (A tisztázást célzó kérdésünkre nem válaszoltak.) Ennek folytán lapunk - ellenkező változásig - töretlenül abból indul ki, hogy orosz gázárunk a két hónappal korábbi tőzsdei szintet követi.
Ez alapján az augusztusi kép is kijózanító, sőt. Eszerint három hónapja Magyarország ezer köbméterenként átlag 1179 eurót fizethetett az oroszoknak. Ez 12 százalékkal haladja meg a két hónappal korábbi, vagyis júniusi, irányadónak tekinthető tőzsdei árszintet. Az eltérés százalékban több mint egy éves rekord. Igaz, akkor a tarifánk 193 euróra rúgott. (Egy hónapos elcsúsztatással számolva 30 százalékkal alacsonyabb orosz tarifa jön ki, ami az egyazon havi tőzsdei árnak alig a felére rúgott.)
A forgalmat és az árat összeszorozva arra jutunk, hogy Magyarország – lényegében a magyar állam – csak augusztusban 155 milliárd forinttal dagasztotta a gázáron keresztül Vlagyimir Putyin háborús pénztárcáját.
Tekintve ugyanakkor, hogy a két hónapos elcsúsztatás révén Magyarország orosz gáztarifája négy hónapra előre jól becsülhető, a szeptember-december közötti időszakra egészen elborzasztó kép rajzolódik ki. Tekintettel ugyanis arra, hogy augusztusra az ezer köbméterenkénti tőzsdei átlagár minden korábbi szintet messze túlszárnyalva, 2305 euróra ugrott, októberben, a betárolási időszak hajrájában, bizonyosan sok százmilliárd forintot utaltunk Moszkvának a gázért. (Ennek is tudhatók be az extraadók, az augusztusi lakossági rezsiemelés, illetve a magyar és az orosz állami gázkereskedő között október elején született fizetési átütemezési megállapodás. Eszerint megawattóránként 150 eurós – köbméterenként valamivel több mint 600 forintos – szint felett a különbséget később, három évre egyenlően elosztva kell kifizetnünk.) Igaz, az EU-n belül már szinte csak mi kaptunk tőlük fűtőanyagot.
Kissé talán értelmezhetőbb számokban, az állami MVM augusztusban 468 forintot fizethetett köbméterenként a gázért az orosz Gazpromnak. Bár ez az érték történelmileg rendkívül magasnak számít, a lakosságtól egy bizonyos fogyasztási szint felett pont augusztustól beszedett, köbméterenként több mint 700 forintnál alacsonyabb. Bár a tőzsdei tarifa később megugrott, októberre ismét jelentősen esett.
