- Rengeteg pénzzel verték át őket, megélhetésükért harcolnak a kirúgott tungsramosok

– Rohadjanak meg a főnökök, nagyjából 1,3 millió forintot vettek ki a zsebemből! – fakadt ki László, a Tungsram nagykanizsai gyárának immáron egykori dolgozója, akinek több, mint 700 helybeli társával egyetemben a nyáron mondott fel a gazdasági gondjai elől csődeljárásba menekült cég.

A vezetés csak áprilisban, a választások után jelezte a bajt – nem meglepő módon, hiszen hivatalosan a kormány stratégiai partnerének számított, s egy ilyen drasztikus döntésnek akár hatása is lehetett volna az április eleji voksolásra –, ám már hónapokkal korábban egyoldalúan felmondta a kollektív szerződés több pontját: az egyik, amit megváltoztattak, hogy nem az eredeti megállapodás szerint, hanem csak a Munka törvénykönyve alapján jár a végkielégítés.

Az összeg a minimálbérre bejelentetteknél is bőven több, mint egymilliós, a szakmunkások esetében pedig sok esetben közel kétmilliós mínuszt jelentett. – Nem dubaji nyaralásra kellett volna a pénz, hanem arra, hogy normálisan tudjunk élni kétgyermekes családként, amíg újra munkát találok – tette hozzá László.

Mint arról korábban többször beszámoltunk, a Tungsram áprilisban jelentette be, 1600 munkavállalóját, dolgozóinak több mint felét elküldi az év végéig – a létszám később kétezer környékére emelkedett –, a leépítés a cég mindegyik telephelyét érintette, vagyis Budapesten, Hajdúböszörményben, Kisvárdán, Zalaegerszegen és Nagykanizsán is rengetegen kerültek utcára. (Az újpesti és a kisvárdai gyáregység azóta teljesen le is állt.) A legtöbben, több mint 710-en Nagykanizsán kapták meg a felmondásukat a 2018-ban a General Electrictől ismét magyar kézbe került, 2019-ben a kormánnyal stratégiai partnerszerződést aláíró cégtől, ami komoly foglalkoztatási gondokat jelentett a zalai városban.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ugyan bejelentette, hogy a megyei kormányhivatallal, az iparkamarával, a térségi munkaerőigényt jelző gazdasági szereplőkkel, munkaerő-közvetítőkkel és -kölcsönzőkkel együttműködve igyekszik munkához segíteni az elküldött dolgozókat, s a kormányhivatalok az álláskeresésben és mielőbbi munkába állásban is segítenek, ráadásul ugyanezt ígérte Balogh László, Nagykanizsa fideszes polgármestere is – aki márciusban pletykának és kampányfogásnak titulálta az ellenzék által felvetett problémát –, ennek ellenére lapunknak az elküldött dolgozók azt állították, nem kaptak érdemi segítséget az elhelyezkedésben.

– Arról is szóltak ígéretek, hogy a munkaügyi központ kap majd támogatást az átképzésekre, ám ebből sem lett semmi – állította Kupó Csaba, a Nagykanizsai Fényforrásgyár Demokratikus Szakszervezetének elnöke –, csak azt mérték fel, milyen szakmákra lenne igény. Aztán többek között olyan lehetőségek merültek fel többek között, mint pincér- vagy szakácssegéd, csontozó, segédápoló, melyek valljuk be, nem éppen a munka nélkül maradtak profiljának megfelelő ajánlatok. Első ígéretként az is elhangzott, hogy 250 ezer forint támogatást kapnak a leépítettek, s ingyenes átképzésen vehetnek részt, utóbb aztán kiderült, ebből kellene fizetni a tanfolyamot.

Mindezt azután, hogy a cég komolyan lefaragta a végkielégítéseket: három-hat hónapos felmondás után jellemzően 9 havi bérnek megfelelő összeget kaptak a gyárban évtizedeket lehúzó, jellemzően ötven év feletti munkások, akiknek a korábbi kollektív szerződés alapján még 19-20 havi pénz járt volna. És nem sok százeres fizetések után, hiszen a betanított munkások jellemzően minimálbérért, a szakmunkások pedig a garantált bérminimumért – nettó 173 ezer forint – dolgoztak.

de a felmondások nagyjából harmada a napokban-hetekben jár le, azaz újabb cirka kétszázan jelennek meg a munkaerőpiacon hamarosan. Eddig a legtöbben, összesen úgy 130-an két helyi cégnél, a Resideónál és a Dynamicnál, kisebb helyi vállalkozások további bő ötven embert alkalmaztak, s tucatnyian a zalaegerszegi Flextronicshoz kerültek. Igaz, néhányan már fel is mondtak azóta a megyeszékhelyen. 

– Elkezdtem, de rájöttem, nem akarok 56 évesen napi száz kilométert ingázni – indokolta döntését Árpád. – Ráadásul két szakmunkás-vizsgával talán többet érdemlek a betanított munkánál. János is rendelkezik hasonló papírral, mégis elvállalta a gyártósor melletti „operátormelót”, ahogyan ő nevezte, ugyanis legalább nem kell ingáznia, ráadásul a bére sem alacsonyabb, mint anno a Tungsramnál.

– Ebből a szempontból akár még jól is járhatnak egyesek, ugyanis a Tungsram a lehető legkevesebbet adta a dolgozóinak – jegyezte meg Kupó Csaba. – Most pedig még rosszabb a helyzet, hiszen szóba sem kerül a béremelés a megmaradt, több mint kétszáz embernek, hiába rekord magas az infláció, a cég csak annyit vállalt, hogy az eddigi havi bruttó 10 ezer forintos cafetériát megduplázza, ez úgy 7 ezret jelent pluszban, amiről pontosan lehet tudni, mire elég…

Ennek ellenére, akik még a működő plasztik-, led-összeszerelő- és fémmegmunkáló üzemben dolgoznak, egyelőre nem tervezik, hogy máshol keresnek munkát, ugyanis bíznak benne, hogy a cég csődegyeztetései sikerrel zárulnak, s visszatérnek a korábbi megrendelők, vagyis hosszú távon lesz munkájuk, sőt, arról is hallottak, hogy egy svájci befektető érdeklődik a Tungsram iránt.

A második csődegyezségi tárgyalás november 7-én esedékes, az első, augusztusi fordulón ugyanis az érintettek – közel 850 vállalkozás – számára elfogadhatatlan ajánlatot tett a cég, melynek legfőbb hitelezője az állami Eximbank. A pénzintézet közel 120 millió eurós jelzálogot jegyeztetett be tavaly ősszel. A Tungsram az első csődegyeztetésen ezzel szemben azt ajánlotta, hogy tízmillió forintos követelésig fél éven belül kifizet minden nem biztosított hitelezőt, az ezen összeg feletti tartozásokból viszont csak 15 százalékot térít meg, míg a biztosított hitelezők, mint a beszállítók vagy az Eximbank a követeléseik 40 százalékát kapják meg, de csak öt éven belül. A második fordulóra a vg.hu információi szerint javított ajánlatán a Tungsram, mely a svájci BusinessCreations csoport bevonásával rövidebb határidőket vállalna a fizetésre, a legnagyobb hitelezőnek, az Eximbanknak pedig immár 50 százalékos – 40-et három hónap, tízet egy év alatt – megtérülést ajánlana. Kerestük a Tungsramot, de nem reagáltak a csődeljárásra, a cég terveire és a dolgozók jövőjére vonatkozó kérdéseinkre.

– Mi is hallottunk a svájciakról, akiknek éppen a nehéz helyzetbe került cégek megmentése az egyik fő profiljuk – mondta Kupó Csaba. – Éppen ezért kettős érzés dolgozik az emberekben: nagy a bizonytalanság, ám egyúttal reménykednek is, hogy rendeződik a helyzet valahogyan és akkor nemhogy a túlélés valósul meg, de még fejlesztések is elképzelhetőek. Hogy milyen formában persze, nem tudni, lehet, hogy akkor nem Tungsram lesz már, de legalább a munkahelyek megmaradnának.