Oroszország, bár nem így tervezte, egyedül találta magát. Ukrajna mögött viszont felsorakozott Európa, a NATO, valamint az a jelenleg 40 ország, melyeknek elfogadhatatlan a moszkvai vezetés háborús politikája. Vlagyimir Putyin álma a hajdani Szovjetunió képében hetven évig létező nagy Oroszország újjáélesztése, hazája visszahelyezése a világpolitikai nagyhatalmak közé. Eltökélte, hogy megváltoztatja a világot. Ez sikerült neki, bár nem úgy, ahogy szerette volna. Nagyon nem úgy!
Az orosz elnök mesterterve az volt, hogy három nap alatt lerohanják Ukrajnát, elfoglalják Kijevet, Harkovot, megszállják az ország felét és az elmozdított kormány helyére ültetett bábkabinettel győzelmet hirdetnek.
Semmi sem úgy alakult, ahogyan azt a nagy alternatív valóság építői elképzelték. Kiderült, hogy az ukránok nem töltötték tétlenül 2014, a Krím-félsziget elfoglalása és a két keleti megye orosz megszállása óta eltelt nyolc évet.
Kijevben abból indultak ki, hogy Oroszország valamikor megtámadja Ukrajna egészét. Erre készültek, átszervezték a hadseregüket. A korábbi, szovjet, vörös hadsereg típusú katonai doktrínát kiselejtezték, és áttértek azokra a NATO szabványokra, melyek szerint kisebb létszámú, mozgékony, egymással jól kommunikáló, modern harckocsi-elhárító eszközökkel és drónokkal felszerelt reguláris alakulatok a területvédelmi egységekkel együtt veszik fel a harcot az ellenséggel. Ennek a harcmodornak a sikerességéhez kellett a szervezettség, a lakosság tömeges csatlakozása az ellenálláshoz, és az, hogy az ország vezetése, leginkább az elnök, ne meneküljön el az első tűzpárbaj közeledtére. Zelenszkij, amikor az amerikaiak február 24-én felajánlották, hogy kimenekítik Kijevből, azt válaszolta, hogy fuvar helyett fegyvert kér.
Pedig ekkor még javában zajlott az élet-halál harc a városhatártól 12 kilométerre levő, hosztomeli Antonov repülőtéren az elit orosz légideszanttal, és a fővárosban megközelítően kétezer fősre becsült, civileknek álcázott diverzáns csoportokkal. Példamutató helytállás, nemzetegyesítő bátorság, kinek hogy, mindenki eldöntheti. A mesterien felépített orosz propaganda, valamint kormányzati hangulatkeltés hatására viszont
vannak, és Magyarországon nem is kevesen, akik bohócnak, ripacs színésznek gondolják Zelenszkijt. Lelkük rajta... Az ily módon ítélkezőknek azt javaslom, játsszanak el azzal a gondolattal, hogy az európai elnökök, kormányfők, az itthon ismert állami vezetők hogyan viselkedtek volna ukrán kollégájuk helyében.
Persze ahhoz, hogy valóban minden másképp alakuljon, mint ahogyan azt sokan elképzelték, szükség volt az oroszok példátlanul elhibázott értékítéletére. Moszkvában mindent elrontottak a háború előkészítése, majd kivitelezése során. Az elmúlt egy, másfél évtizedben Oroszország a titkosszolgálatain keresztül dollármilliárdokat költött el Ukrajnában gazdasági erőforrások, médiabirodalmak kiépítésére, az ukrán társadalom minden rétegét befolyásolni képes ügynökhálózat működtetésére. Moszkvának nagyon fontos volt Kijev, a birodalmi újjászületés szempontjából talán a legeslegfontosabb. Putyinnak egyfajta rögeszméjévé vált, hogy Ukrajnát nem szabad elengedni. Így amikor azt tapasztalta, hogy a világ visszafogottan reagál a keleti megyék, valamint a Krím annexiójára, eldöntötte, továbbmegy ezen az úton és érvényesíti akaratát. Ezt húzta át Zelenszkij megjelenése. Putyin állítólag nem vette komolyan az ukrán elnököt, lenézte a színészecskét. Viszont hamarosan kiderült, hogy a néhai humorista kemény tárgyalófél, olyan, aki nem akar lemondani az oroszok által megszállt területekről.
Zelenszkij és Ukrajna népszerűsége az egekbe szökött, Putyin és birodalma meg egyre inkább a kitaszítottak sorsára jut. A nemzetközi szankciók, bár Moszkvában igyekeznek leplezni, több évtizedre kiható károkat okoznak. Most még nem látványos, lassú, rendszerszintű összeomlás zajlik. Kína és India felmérték az erőviszonyokat és nem vállalták a támogató barát szerepét. Európában két országról könyvelték el, hogy kitartóan orosz befolyás alatt állnak. Az egyik Szerbia, a másik az EU- és NATO-tag Magyarország. A magyar kormány olyan kitartóan igyekszik gyengíteni a szankciók hatékonyságát és Ukrajna katonai támogatását, hogy mint utolsó csatlóst kezdik emlegetni több európai fővárosban. A történelemben már volt ilyen. Hálátlan szerep.
Moszkvában nem csak az elnököt nézték le, de lebecsülték az ukránok védelmi képességét, a hadsereg felkészültséget is. Sőt, meg voltak győződve arról, hogy a lakosság éljenezve, virágokkal fogadja a bevonuló alakulatokat. Putyin nem hallgatott a tábornoki karból kapott figyelmeztetésekre. Ukrajna lerohanásához szerintük legalább egy 800 ezres intervenciós hadseregre lett volna szükség. Ő inkább bízott a titkosszolgálatok jelentéseiben, be is küldte 180 ezer fős seregét megszállni az ötvenmilliós országot. Már az első három napot követően kiderült, hogy ezzel Putyin elkövette élete legvégzetesebb tévedését. Az ukránok négy hét alatt szétverték az orosz hadsereg legkorszerűbb technikával felszerelt elit alakulatait. Semmivé foszlott a világ második legerősebb hadseregéről évtizedekig építgetett hazugság. Azóta az ukrán haderő átvette a kezdeményezést, jelentős területeket foglalt vissza, Putyin meg beleragadt a maga gerjesztette hazugságmocsárba.
A korlátozott katonai műveletnek nevezett háború pusztító támadó hadműveletei kétségbeesett védekezésbe fordultak. A menekülő visszavonulást Kijev mellől a jó szándék jelének állították be, a Harkov megyei vesztes csatát szervezett átcsoportosításnak vetítették. Amikor az ötvenezret közelítette az orosz halottak száma, Sojgu védelmi miniszter 5800-at vallott be, de az utolsókig tagadták a városok bombázását, a civil lakosság körében elkövetett háborús bűncselekményeket. Putyin kétségbeesetten korlátozottnak nevezett mozgósításra adott parancsot, el is menekült az országból megközelítőleg 800 ezer sorköteles férfi. Akiket meg begyűjtöttek, felkészületlenül löktek az ukrajnai lövészárkokba.
Putyin egyezkedni akar, lehetőleg az amerikai elnökkel. Időt szeretne nyerni. Iráni kamikaze drónokkal és a cirkálórakétákkal most már vállaltan civil célpontokat támadnak, rombolják az ukrán áramellátó rendszert és a nagyvárosi infrastruktúrát. Moszkvának vészesen fogy a pénze, korszerű fegyvernek is híján van, mégsem tudja tárgyalóasztalhoz ültetni Bident. Oroszország kivéreztetése zajlik.
