Parlamenti választáson Magyarországon a baloldal 2010 óta nemhogy legyőzni, megszorítani se volt képes a Fideszt. Annak ellenére sem, hogy a Policy Solutions nemrég publikált – lapunkban is ismertetett – kutatása szerint a magyar társadalom többsége, 56 százaléka gazdasági szempontból baloldali értékrendet képvisel. Sőt: még a fideszes szimpatizánsok közel fele is baloldali, piackritikus nézeteket vall.
Kérdés, milyennek kellene lennie Magyarországon a baloldali politikának ahhoz, hogy sikeressé váljon. Létezik-e Európában modern baloldal, amely mintát adhat?
– A mai magyar baloldalnak túl kellene jutnia válságállapotán, amit az jellemez, hogy vannak ugyan baloldali pártok, vagy magukat baloldalinak nevező politikai alakulatok, de nincs mögöttük valóságos társadalmi mozgalom – hívta fel a figyelmet Földes György történész.
A jelenleg létező mozgalmak a pártokon kívül szerveződnek. A baloldalnak elsősorban annak módját kellene megtalálnia, hogy a mozgalom belül legyen a pártpolitikán: a társadalom jelentős részében megmutatkozó elégedetlenség így ölthet politikai formát.
– A baloldali pártok ma hitelességi problémákkal is küzdenek – állapította meg Földes György.
A másik problémájuk az, hogy – bár vannak értékeik és egyfajta ideológiai elkötelezettségük – nincs politikai stratégiájuk.
Persze, alkalmas vezetőkre is szükség lenne. A hitelesség helyreállításához a történész szerint a baloldalnak túl kellene lépnie azon, hogy tizenhat éve ugyanazok keresik a megoldást, akik tizenhat éve nem találják a választ a kihívásokra. Magukhoz akarják varrni a kabátot, pedig előtte magát a kabátot kellene elkészíteni: ez nem más, mint a politika és a mozgalom egyesítése.
Földes György egyelőre nem látja azt a karizmatikus erőt és stratégiát, amely kimozdíthatná válságállapotából a baloldalt. Úgy gondolja azonban, egészen más logika érvényesülne akkor, ha a pártok képesek lennének változtatni önmagukon, helyet adnának azoknak, akiknek van esélyük arra, hogy nyerő helyzetbe hozzák a baloldalt. Kétségtelen, hogy egy ilyen változás ütközik a jelenlegi pártelitek közvetlen érdekeivel, de önmérséklet és áldozatvállalás nélkül nem lehet előrelépni.
– A baloldalnak szembe kell néznie azzal is, hogy eredetileg baloldali értékrendet valló emberek nagy számban a jobboldalra szavaznak, még olyanok is, akiknek érdekei baloldali kormányt követelnének. A magyar társadalmat meg kell szabadítani attól, hogy a félelem és a biztonság iránti vágy minden más értéket háttérbe szorítson – hangsúlyozta Földes György. A társadalom számára erőt kell mutatni, hogy az emberek lássák, van értelme megváltoztatni politikai orientációjukat. Erőt pedig csakis a mozgalom adhat.
Igazságosság, demokrácia, fenntarthatóság – ezek a kulcsfogalmak határozzák meg a modern baloldalt. Földes György szerint két lehetőség van: a baloldal megpróbál ugyanazokkal az eszközökkel élni, amelyekkel a jobboldali populizmus, vagy mozgalmat épít és kitart az értékei mellett, akkor is, amikor ennek éppen nincs divatja.
– A szociáldemokrácia és a baloldal egész Európában válságos időszakát éli át – kezdte Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ projektigazgatója. Az előzményekről szólva elmondta, hogy a kilencvenes években létrejött a posztmodern baloldaliság, amely a hagyományos baloldali értékeket a liberális értékekkel vegyítette össze. Ennek gyakorlati megvalósítását – idézte fel – a brit Tony Blairnél, vagy a német Gerhard Schrödernél láthattuk.
A baloldal megújítására szükség volt, ideig-óráig sikeresnek is bizonyult, a kísérlet aztán kifulladt. Mindez azzal járt ugyanis, hogy a klasszikus baloldali értékeket – az elesettek, a rászorulók, a munkásosztály, a kisemberek védelmét – a nagytőke képviseletével kombinálták. A vége az lett, hogy egyfajta kiegyezés történt a nagytőkével. Novák Zoltán szerint a baloldal válságát az okozza, hogy bebizonyosodott: a kettőt nehéz, szinte lehetetlen összeegyeztetni.
– Európában azóta nem született modern baloldal. Manapság azokat a baloldali pártokat, amelyek kormányra kerülnek, nem a baloldal felfutása viszi győzelemre, hanem a másik oldal gyengesége.
Pillanatnyilag nincs recept arra, hogyan lehet vonzó, a tömegek számára is inspiráló baloldalt létrehozni. Jobb híján egyes baloldali pártok a szélsőbal felé tolódnak, vagy behúzódnak középre. Nem találják a helyüket. Nincs teoretikus áttörés, ebből fakadóan átvehető gyakorlati modell sincs.
– Nálunk még nagyobb bajban van a baloldaliság, mint Nyugat-Európában – folytatta Novák Zoltán. Idehaza a baloldal elveszítette legfőbb táptalaját, a társadalom alsó harmadához tartozó rétegeket, amelyekre alapvetően támaszkodhatna. A Fidesz ugyanis ezeket a társadalmi csoportokat magához kötötte.
A világgazdasági konjunktúrának köszönhetően – ehhez hozzájárult, hogy 500 ezer és 1 millió közé tehető a külföldre vándorolt magyarok száma – munkaerőhiány lépett fel Magyarországon. Fordult a kocka, hirtelen nem a munkavállaló, hanem a munkáltató vált kiszolgáltatottá, ezt pedig hihetetlen vívmányként élte meg ez a réteg. Persze, korántsem beszélhetünk az alsó harmad felemelkedéséről. A szegénységi mutatók nem sokat javultak, az emberek életszínvonala keveset nőtt, mégis: az érzet, hogy „van munkám, nem vagyok fölösleges”, a munkaerőpiacon „én diktálom a tempót”, társadalom-lélektani szempontból hihetetlenül fontos.
A baloldal – mondta Novák Zoltán – első körben azt tudja tenni, hogy alapvetően újrarendezi a világnézetét, a globalizációhoz való viszonyát, felméri, hogy léteznek-e osztályrétegek, amelyeket egyöntetűen meg lehet szólítani, vagy pedig atomizált társadalommal kell számolnia, és teljesen másképpen politizálnia, mint eddig.
Novák Zoltán nem tartja pozitív fejleménynek, de tudomásul kell venni, hogy az identitáspolitika kezd dominánssá válni nem csak Magyarországon, hanem a világon mindenütt. A Fidesz ezen a téren sokkal jobb, mint bárki más a hazai palettán. A baloldalnak, ha fel akarja venni a kesztyűt, ebbe a térbe is be kell hatolnia. Különben nincs esélye.
