– Ha a Jóisten segít, az eső elmossa ezt az esti hőbörgést – morogta egy idősebb asszony vasárnap délután a pesti Deák térről a Kálvin térre tartó villamoson. Láthatóan az bosszantotta elsősorban, hogy csak kisebb lökdösődés után jutott el ülőhelyéig, amit egy fiatal lány ajánlott fel neki; a villamos ugyanis tömve volt utasokkal. Két megállóval később, a Kálvin térnél megszűnt a zsúfoltság, a tömegközlekedési eszközön legalábbis, ugyanis a téren már délután négy óra előtt több ezer ember gyülekezett. Az ADOM Diákmozgalom felhívására érkeztek, hogy ismét az utcán irányítsák rá a figyelmet a hazai oktatási rendszer helyzetére. Ezzel együtt tiltakozzanak az olyan központi intézkedések ellen, mint az őszinte véleményüknek hangot adó, akár a munkabeszüntetést is vállaló pedagógusok fenyegetése, kirúgása.
Bár az ég borús volt, az eső elmaradt – hogy isteni beavatkozás híján vagy annak köszönhetően, azt mindenki döntse el maga. A főként diákokból, egyetemistákból, szülőkből, nagyszülőkből, pedagógusokból és támogatóikból álló demonstrálók köre pedig egyre csak hízott, a Múzeum körút két oldalán még akkor is nagyobb csoportokban érkeztek a résztvevők, amikor nem sokkal négy óra után a tömeg eleje megindult a Szabadság híd, majd a budai Műegyetem rakpart irányába. Az első tüntetők fél öt körül érkeztek meg a budai oldalra, de a Kálvin tér ekkor még mindig tömve volt, és csak néhány perccel öt óra előtt kezdett kiürülni. Az első becslések szerint végül több tízezren csatlakoztak a megmozduláshoz.
„Kevesebb stadiont, több tanárt!” – Percről percre a diákok és a tanárok hatalmas tüntetésérőlDe nemcsak a tömeg volt nagy, hanem az elégedetlenség is, amit sokan molinókra, táblákra írt üzenetekkel, illetve hangos skandálással fejeztek ki. „Fizessétek meg a tanárainkat!”; „Tanár nélkül nincs jövő!” - hangzott el többször is, de írásos üzenetekből sem volt hiány, az egyik demonstráló például azt követelte: „Kevesebb stadiont, több tanárt!”. Volt, aki egy igazi klasszikust, Magyarország leggazdagabb emberét, Mészáros Lőrincet idézve üzent a kezében tartott kartontáblán: „Bátorak legyetek!”.
– A lányom magyar-angol szakos tanárnak tanult, két évig dolgozott itt, egy budapesti iskolában. Arra volt elég, hogy teljesen megtörje. Most Hollandiában dolgozik egy multinál, az itteni fizetése négyszereséért, ami ott nem számít soknak, de az anyagiak miatt akkor sem kell stresszelnie – mondta lapunknak egy hölgy, aki a férjével együtt látogatott ki a rendezvényre. Mint jelezte, sokkal szívesebben töltik a diákok megmozdulásán az idejüket, mint valamilyen más, „mesterkélt” október 23-i megemlékezésen. Azzal kapcsolatban, hogy központi állami ünnepség egyébként sem volt, Orbán Viktor miniszterelnök pedig Zalaegerszegen tartott beszédet, azt mondta: “nem csoda, hogy nem merte idetolni a pofáját”.
Egy idősebb úr az unokáját kísérte el, aki idén szeptemberben lett középiskolás.
– Eddig csak a hírekben láttam a tüntetéseket, most már én is meg akartam nézni, milyen testközelből
– mondta nevetve, majd átadta a szót az unokájának. A diáklány kérdésünkre elmondta, először vesz részt demonstráción, az osztálytársai közül többen eljöttek, épp őket keresik. A nagypapáját nem hívta („önként jelentkezett”), de nem bánja, sőt örül is neki, hogy jött, több iskolatársát is elkísérték a szüleik, mint fogalmazott, mindannyian a tanáraik mellett állnak, különösen azután, hogy az ő iskolájukban is több tiltakozó pedagógust kirúgással fenyegetett meg a tankerület.
A Műegyetem rakparton a tüntetés szervezői és támogatóik tartottak beszédeket. Az ADOM Diákmozgalom nevében először Schermann Fruzsina beszélt, aki felsorolta követeléseiket: egyebek mellett azt szeretnék, a kormányzat hagyja abba a tanárok megfélemlítését, a kirúgott pedagógusokat azonnal helyezzék vissza, állítsák vissza az iskolai sztrájkjogot, legyen biztosíték a pedagógusok béremelésére, az oktatás legyen minőségi, XXI. századi és legyen önálló minisztériuma. Bozai Ákos, szintén középiskolás diák, arról beszélt, milyen oktatás az, ahol a kémiát a tesitanár tanítja, a matekot a rajztanár, a pedagógushiány pedig úgy nő napról napra, mint Mészáros Lőrinc vagyona.
Szót kapott a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) ügyvivője, Nagy Erzsébet is, aki beszámolt arról, összesítésük szerint az elmúlt hetekben eddig több mint 40 tankerületi központban, több mint 60 városban, több mint 140 tiltakozó, szolidaritási eseményre került sor, amit példátlan összefogásnak nevezett. Elmondta azt is, a tiltakozó akciók folytatódnak, október 27-én újabb országos iskolai sztrájk lesz, az Egységes Diákfront pedig minden eddiginél nagyobb élőláncos demonstrációt szervez. November 27-én a Kossuth téren, a Parlament előtt lesz ismét tömegtüntetés. Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke pedig felidézte: mintegy 16 ezer pedagógus hiányzik a rendszerből, utánpótlás szinte nincs, miután a pályakezdők bére egy 500 eurós bankjegynek felel meg, amire a pénzintézetek még hitelt sem adnak.
– Törley Katalin vagyok, tanár, még mindig – kezdte felszólalását a Tanítanék Mozgalom egyik alapítója, akit szeptember végén az elsők között rúgtak ki a VI. Kerületi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, amiért többször is polgári engedetlenségben vett részt. A Miskolci Herman Ottó Gimnáziumban dolgozó, szintén Tanítanék-alapító kollégájával, Pilz Olivérrel rendhagyó nyelvtanórát tartottak elsősorban szülőknek arról, “hogyan tanítsuk a gyerekeket, ha már nem lesz tanáruk”. A felszólító mód oktatását például a következő mondatokkal magyarázták: “Szerveződjetek, ne hagyjátok abba a tiltakozást! Ne féljetek, legyetek engedetlenek! Védjétek meg a tiltakozókat, védjétek meg egymást!”. A tüntetés este hét után a Himnusz eléneklésével ért véget.
