„Nem akarok még meghalni, de lehet, nem lesz más menekülő utam” – pityereg kicsit a 90 éves Balázs Jánosné Aranka néni a II.- III. kerületi Bíróság modern épületének földszinti tárgyalója előtti fémpadon. „1955-ben mentem férjhez. János gyakorlatilag Lipótra született, két éves kora óta ott élt a Felvidékről és Erdélyből áttelepült szüleivel, akik mindketten ott dolgoztak, ahogy a férjem is egész életében 1957-től a nyugdíjazásáig. Először anyósomékkal éltünk együtt az egyik földszintes melléképületben, amikor azt elbontották 1972-ben, átköltöztünk az intézet területén akkor épült két lakóházba. Ott lakom ma is egy másfél szobás lakásban. Ebből akarnak most engem kiköltöztetni, azt írták, hagyjam el a lakást 30 napon belül, de hát hová mehetnék? A férjem már rég meghalt, a fiam és a keresztlányom meg vidéken él, nincs énnekem itt már senkim” – mondja zsebkendőjét markolászva Aranka néni.
Bérlőtársa, a mellette ülő Baráti Márta segíti ki, ha megakad. Ő 1992-ben költözött be az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) által biztosított szolgálati lakásba, miután Erdélyből áttelepülve pszichiátriai szakápolóként vállalt munkát az intézményben. A férje is ott dolgozott, együtt kapták meg a kicsi salétromos szolgálati lakást, ahová a fiuk született. Felújították, majd amikor lehetőség nyílt az Aranka által is lakott újabb lakóházakban megpályázni egy lakást, lecsaptak rá. Azt is felújították, 2007-ben már oda vitte haza újszülött lányát. Az OPNI azonban még abban az évben bezárt és ezzel megszűnt a férje munkaviszonya is. Az övé viszont nem, mivel az osztályát jogfolytonosan átvette a Kútvölgyi, majd a Szent János Kórház. Most is dolgozik, így az ő közalkalmazotti jogviszonya soha nem szűnt meg.
A bérlők elleni perek 2021-ben indultak, a koronavírus-járvány miatt többször is elhalasztották a tárgyalásokat, de idén májusban új lendületet vett a per. Szerdán tartották az első perfelvételi tárgyalást, ahol az eredetileg külön indult perek közül kettőt - Aranka néni és Baráti Márta ügyét – egyesítették.
A külügyminisztériumot képviselő ügyvédnő fenntartotta az eddigi „vádpontokat”, sőt újakkal egészítette ki azokat, azt kérve a bíróságtól, hogy állapítsa meg: az alperesek jogcím nélkül használják az ingatlanokat, azokat át kell adniuk és még cserelakásra sem jogosultak.
A tárgyaláson meghallgatták a két alperest is, ami sokszor megdöccent, mivel Aranka néni időnként nem hallotta vagy némiképp félreértette a kérdéseket. Attól mindenesetre eltekintett a bíró, hogy állva adja elő védekezését. A tárgyalást vezető bíró helyt adott a bérlőket védő ügyvéd, dr. Szepesházi Péter ügyvéd - aki korábban az igazságszolgáltatás függetlenségét aláásó fideszes támadások elleni tiltakozásul mondott le bírói talárjáról - kérésének és bizonyítási eljárást rendelt el annak érdekében, hogy a lakásban évtizedek óta élő Aranka néni és a mai napig az egészségügyben dolgozó két gyerekét immáron egyedül nevelő Baráti Márta bizonyíthassa, hogy nem önkényes lakásfoglaló. Az új tárgyalás napját jövő év január végére tűzték ki. Aranka néni is eljön újra tanúskodni, már ha egészségi állapota megengedi.
„Nagyon kiábrándító volt ez a tárgyalás. Jól megmutatta, hogy az élettől, az igazságtól, a magasabb értelemben vett jogszerűségtől mennyire távol van egy ilyen eljárás. Hiszen az egyik esetben egy 30 éve folyamatosan közalkalmazottként dolgozó szakápoló szolgálati lakáshoz való jogosultságát kérdőjelezik meg, míg Aranka néni esetében a férje által egy élet munkájával szerzett jogot vitatják el egy évtized múltán.
Csűrhető-csavarható ez jogilag, de morálisan aligha igazolható”
– mondta a tárgyalás után a Népszavának Tordai Bence, a II.- III. kerület párbeszédes országgyűlési képviselője, aki szerint ez egy igazolhatatlan és céltalan per, amit a felperes minisztériumnak módja lenne leállítani.
„Minden nyitott továbbra is. A bíróságot érdekli, hogy ki hogyan szerzett jogot az ott lakásra, lehetőséget kaptunk a bizonyításra és időt a felperes új jogi álláspontjára adott válaszra. Úgy tűnik, a bíró hajlik arra, hogy a dolgozókat jobban védő 1994 előtti jogszabályok alapján értelmezze a szerződéseket – értékelte a tárgyalást lapunknak Szepesházi Péter, akit a felperes változó jogi érvelése nem lepte meg teljesen, mivel néhyán napja egy másik, OPNI-perben ennek egy részét már előadta. Az ügyvéd szerint ez egyértelműen kapkodásra utal.
Az egykori OPNI területén összesen 50 szolgálati lakás volt egykor, amelyből 30-ban laktak a bezáráskor. Közülük hat lakó ellen indított kilakoltatási pert a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., amelytől azután a Közép-európai Oktatási Alapítvány létrejötte után a külügyminisztérium vette át a pereket. A fideszes többségű Országgyűlés 2020 végén ugyanis úgy döntött, hogy 18,2 hektárt kikanyarítanak az állami tulajdonú összesen 41 hektáros parkból, amelyben 35 építményből álló épületegyüttes található, hogy a területen öt évfolyamos, bentlakásos elitgimnáziumot alapítsanak, ahol a diákok nemzetközi érettségit szerezhetnek. A tandíjat dollárban vagy euróban kell majd megfizetni. Az alapítvány 2 milliárd forintot kapott a beruházás előkészítésére, de ebbe úgy tűnik nem fér bele, hogy a még ott lakó bérlőkkel kapcsolatot tartsanak. „Már két éve nem fizetünk lakbért, mivel az alapítvány egyszerűen elérhetetlen – mondta a Népszavának Zelenák József bérlő.
A Népszava megkereste a külügyminisztériumot, de nem kaptunk választ. A II. kerületi önkormányzat által még 2007-ben elrendelt építési és változtatási tilalmat mindenesetre a szokásos módon felülírta a kormány azzal, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvánította a beruházást. Építési engedélyezési eljárás az elérhető információk szerint nem indult, így kérdéses, hogy miért is kell kapkodva kiköltöztetni a bérlőket.
