születésnap;életkor;számvetés;

- Mesterházy Balázs versei

"És akkor már majd nagyon fog fájni, hogy meg kell halni."

Ölben

Halvány szívem mondaná, ha van
másik út, de nincsen.
Centiken múlik, hogy nem
zuhanok, közben az isten magában
beszél és morzsolja saját fülét.
Magamat hozom le ölben,
a leomló ég követ, centiméterenként.

Születésnapomra

Ma vagyok 48 éves. Mindenem van.

Ha pedig tíz-húsz éven belül feltalálnak valamit,
amitől majd járni is újra tudok, még jó tíz évet,
akár többet is sétálhatok, utazhatok, mehetek.
És akkor már majd nagyon fog fájni, hogy meg kell halni.

Szívembe a hajnal

Szöget szúr szívembe a hajnal.
Sérült, füstporos kéménycső
tövéből madárdal szól,
és a levegő illata olyan,
mint amikor még minden
lehetséges volt.

Végigszaladt

Úgy szaladt rajtam végig az élet,
akár egy véletlen mozdulat.
Ahogy ülök az ágy szélén,
látom az arcomat régen és látom most.
A beszűrődő reggeli fényben árnyékot vetek a falra.