Közgazdasági tankönyvi tétel, hogy a szabad tőkemozgás, a forintárfolyam és a kamat hármasából a jegybank csak kettőt tud egyidőben kezelni, míg a harmadikat a sorsára hagyja, bízván abban, hogy az is csak megembereli magát, s maga is spontán beáll a sorba. Erre épített az MNB is, amikor egyértelműen nem a brutális inflációtól és a forint látványos elerőtlenedésétől megrettenve, hanem kormányfői kérésre egy újfajta, minden eddiginél magasabb, 18 százalékos kamattal lepte meg a gazdaság szereplőit, s még arra is sikerült rávenni Matolcsyékat, hogy a féltve őrzött devizatartalékukból egy darabig csipegessenek le, megsegítve ezzel az energianagykereskedőket, mindenekelőtt az MVM-et, hogy az energiahordozók importja ezáltal olcsóbbá váljon a számukra. Bár sokan cáfolják, de meggyőződésünk szerint ezúttal az unortodox monetáris politikában átmeneti szünet állott be, s ez érvényes a Pénzügyminisztérium és az MNB évek óta tartó huzakodására is, mert hát a kényszer (a kormányfői ukáz), mint tudjuk nagy úr.
A washingtoni idő szerinti éjszakában, a Világbank őszi közgyűléséről, technikai hibákkal dúsítva, bejelentkező Virág Barnabás jegybanki alelnök azáltal is igazolta, hogy ezúttal kormányzati kottából (is) játszik, hogy az alig két hete megjelent Inflációs jelentésükből még hiányzó propaganda szólam a "háborús infláció", ezúttal már a döntés egyik indokaként szerepelt, de abban nem volt módosulás, hogy a kialakult helyzetet legalább részben előidéző belső okok taglalása továbbra is elmaradt. Manapság gyakran idézik Zsiday Viktor sztárelemzőt: "Jól látszik, hogy mekkora hiba volt engedni 350-360 fölé elszállni a forintot: az egész folyamatnak semmi haszna nem volt, csak megemelte a későbbi inflációt, és ezáltal a kamatszintet is. Ha korábban sokkal keményebb lett volna a jegybank, akkor most nem lenne ekkora az infláció, és nem lenne szükség ilyen magas kamatszintre."
Az MNB másfél esztendő alatt teljesen eredménytelenül emelgette az alapkamatot, s megalapozatlan prognózisaival folyamatosan veszítette el a nemzetközi tőkepiacok által amúgy is meglehetősen ingatagnak tartott hitelességét. Elég csak szeptember végére visszaemlékeznünk. Akkor "game over"-t jelentettek: az alapkamat-emelési ciklusnak vége! A devizaspekulánsok, akik ebből élnek - a pontosság kedvéért a legnagyobb bankházakról és tőkealapokról beszélünk! - dörzsölni kezdték a markukat, s a 407 forintos euróárfolyamot röpke két hét alatt feltornászták 430 forint közelébe. A mostani döntést követő 418 forintos kurzust úgy fogadták a hazai elemzők: "Nagyot erősödött a forint." (A már szinte elviselhetetlenhez képest!)
Zsiday szerint: "...bőven elegendő az MNB devizatartaléka, hogy szükség esetén akár abból is teljesíthetők legyenek a kifizetések." Ez már korántsem egyértelmű. Most 38 milliárd euró lehet a devizatartalékunk, a rövid távú adósságunk viszont meghaladja a 33 milliárd eurót. A tartaléknak viszont illik a nagyobbnak lennie. Az igazi mentőövet az uniós pénzek beérkezése jelentheti.