Azt állította Orbán Viktor (Berlinben, két német újság nyilvános rendezvényén), hogy miközben ő az Ukrajna ellen indított háború előtt békemisszión járt Moszkvában Putyinnál, a nyugati oldalon senki nem érezte úgy, hogy tárgyalni kell az oroszokkal.
Ezzel szemben a tény az, hogy Orbán február elsején tárgyalt Putyinnal, Macron francia elnök hat nappal később, Scholz német kancellár pedig február 15-én. Ebből vagy az következik, hogy Orbán nem tudja, melyik oldalon áll Scholz és Macron, vagy az, hogy baj van a memóriájával, vagy esetleg az, hogy szándékosan nem mond igazat, mert azt reméli, hogy így tüntetheti fel magát a lehető legkedvezőbb színben. Melyik a legkisebb rossz?
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy az ukrajnai háborúban a tűzszünetnek nem Ukrajna és az oroszok, hanem az Egyesült Államok és Oroszország között kell létrejönnie, mert a hatalmi realitások alapján az amerikaiakkal kell tárgyalni.
Ezzel szemben a tény az, hogy a realitások része egy Ukrajnának nevezett ország is, amelynek hadserege nemcsak azért veszi föl sikerrel a harcot az oroszok ellen, mert az Egyesült Államok pénzzel és fegyverrel támogatja, hanem azért is, mert hajlandó és képes harcolni a megmaradásáért. Ha a nemzeti szuverenitás önjelölt Európa-bajnoka, Orbán Viktor ennyire figyelmen kívül hagyja a nemzeti önrendelkezést, akkor ajánlom, azonnal tegye le a fegyvert Brüsszel és Washington előtt. Legalább a hatalmi realitások alapján.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (szintén Berlinben), hogy a háborúnak az erőforrások adják a lényegét, és miközben az oroszoknak szinte korlátlan erőforrásaik vannak, Ukrajnának csak azért van egyelőre elegendő, mert a Nyugat segíti.
Ezzel szemben a tény az, hogy az oroszok erőforrásai kimerülőben vannak: kiképzett katonákban, felszerelésben és fegyverekben egyaránt. Természetesen az oroszok „annyian vannak, mint az oroszok”, de a mai világban már az se számít olyan soknak, és az erőforrásokat nem elsősorban a vágóhídra küldött emberekben mérik.
Azt állította ezenkívül Orbán, hogy a világ túlságosan Putyinra koncentrál, de őt Putyin egyáltalán nem érdekli. „Magyarország és Európa érdekel; az, hogy mi a háború következménye ránk nézve” – mondta.
Ezzel szemben a tény az, hogy a többi európai kormányt és társadalmat is ugyanez érdekli, csak ők az Ukrajna elleni agresszióból és az Európát zsaroló orosz politikából azt a következtetést vonták le, hogy Oroszország kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, sőt életveszélyes szomszéddá vált, amelynek Európa nem szolgáltathatja ki magát sem gazdaságilag, sem biztonságilag. De úgy látszik, Orbán szeretne kiszolgáltatott lenni. Brüsszelnek nem, de Moszkvának igen.
Azt állította ugyancsak a kormányfő (a Kossuth rádióban), hogy hiába kapunk mentességet a rosszul kivetett szankciók alól, közös európai piacon vagyunk, és ha fölmennek az árak Európában, az magával húzza a magyar árakat.
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar árak kétszer olyan gyorsan nőnek, mint az európaiak. Ezt nevezik unortodox magyar gazdasági csodának: nem tudtak lehúzni minket.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.