Az ankarai parlament 334 szavazattal, 247 ellenszavazat mellett hagyta jóvá a Recep Tayyip Erdogan államfő pártja, az AKP képviselői által májusban benyújtott törvényjavaslatot. Az ellenzék által csak cenzúratörvénynek nevezi a jogszabályt, amelynek parlamenti vitája heteken át zajlott. Nem tudták megakadályozni annak elfogadását, sem azt elérni, hogy számtalan módosító javaslatuk bármelyikét figyelembe vegye a kormányzó többség.
A végeredmény kísértetiesen hasonlít az Oroszországban hatályos média- és tájékoztatási szabályozásra. Az újságok, a rádió és a televízió mellett a török törvény is célba veszi a közösségi hálózatokat és a weboldalakat, civil szervezeteket, egyesületeket, újságírókat, ellenzéki politikusokat valamint a közösségi médiában megnyilvánuló egyszerű állampolgárokat is, alapvető emberi jogokat sért, egy jogállamban elképzelhetetlen előírásokat tartalmaz. A török médiáknak a jövőben jelenteniük kell az álhírek terjesztésével vádolt felhasználóik személyes adatait, és át kell adniuk azokat a hatóságnak.
De nem csak tartalmában, megszületése körülményeiben is sok a párhuzam az orosz és török cenzúratörvény között – az állam teljhatalmú vezetőjének nyilvános rosszallása után fogott neki a kormányzó párt a szabályozás kidolgozásának. Erdogan 2021. decemberében állította azt, hogy az eredetileg a szabadság szimbólumának tekintett közösségi média "a demokrácia egyik legfőbb fenyegetésévé vált", pártja májusban már be is nyújtotta a törvénytervezetet.
Az AFP francia hírügynökség ismertetése szerint az új jogszabály azt is kimondja, hogy az elnökség feladata lesz "minden hétfőn (...) egy dezinformációs bulletin elkészítése, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot a dezinformációról és az álhírekről".
A „dezinformációt” igen tágan értelmezi és súlyosan bünteti a jogszabály: 1-3 évig terjedő börtönbüntetést ír elő "az ország belső és külső biztonságával ellentétes hamis vagy félrevezető információk terjesztéséért, amelyek alkalmasak arra, hogy a közegészségügyet károsítsák, a közrendet megzavarják, félelmet vagy pánikot keltsenek a lakosság körében".
Törökország eddig sem volt a szólásszabadság hazája, a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró szervezet rangsora szerint 2022-ben az információszabadság tekintetében a vizsgált 180 államból 149. helyen áll. Nemrég az Európa Tanács is elítélte az emberi jogok európai egyezménye által garantált szólásszabadság "akadályozását", a most elfogadott törvény parlamenti vitája idején, október elején pedig aggodalmát fejezte ki annak "lehetséges következményei" miatt, különös tekintettel a közelgő választások előtti "fokozott öncenzúra" veszélye miatt. Törökországban ugyanis jövő évben rendeznek választásokat, elemzők egybehangzó véleménye szerint a cenzúratörvény is Erdogan és az AKP választási esélyeinek növelését szolgálja.
A jogszabálynak már a tervezete is komoly aggodalmat keltett újságírói körökben és az emberi jogi szervezetek berkeiben. Több nemzetközi újságíró-szövetség és szakszervezet, köztük az RSF, is elítélte és az ankarai kormány cenzúrázási kísérletének minősítette azt. A parlamenti vitával egyidőben jogvédők és újságírók fekete maszkos tüntetést szerveztek a törvényhozás épülete elé.
Nem nehéz elképzelni, milyen lesz a török nyilvánosság az új szabályozás után. Jelenleg is megnyomorított és meghurcolt a török ellenzéki média, a 2016. júliusi, Erdogan elmozdítását célzó katonai puccskísérlet utáni tisztogatási hullám keretében terrorizmus támogatásának ürügyén sorra számolták fel az ellenzéki médiákat, tartóztatták le újságíróikat. Több mint 200 ezer embert tartóztattak le, 80 ezret állítottak bíróság elé és 200 ezerhez közelít az elbocsátott köztisztviselők száma is.
Az újságírók, ellenzéki politikusok és kurd közszereplők utáni hajsza máig tart. Júliusban terrorista szervezethez tartozásra hivatkozva újabb 16 újságírót helyeztek vád alá Diyarbakirban, a török Kurdisztán fővárosában. Mindnyájan a kurdbarát Népi Demokratikus Párthoz (HDP) közel álló lapoknál dolgoztak. A török újságíró-szövetség elnöke, Nazim Bilgin már akkor arról beszélt, hogy beköszöntött a török sajtószabadság legsötétebb időszaka. A puccskísérlet óta a HDP ellenzéki kurdbarát pártnak többszáz tagját és több parlamenti képviselőjét vették őrizetbe, legismertebb vezetője, Selahattin Demirtas társelnök mindmáig börtönben van.
