Az orvostudomány hagyományosan elsősorban az egyes betegek ellátására összpontosított, a betegségek kezelésére és egyes betegségek lehetséges egyéni megelőzésére. Ez a hozzáállás átmenetileg, a nagy járványok idején időlegesen kiterjedt nagy populációk egészségi állapotának követésére is. Az emberiség története során kisebb figyelem irányult az egészséget és jólétet befolyásoló globális gazdasági és viselkedési tényezőkre, ráadásul ez anyagi és társadalmi pozíciók szerint is lényegesen eltérő volt és mai is az. Az évszázadok során ez a modell jól szolgálta a betegellátást. Az egészségügy és az egészségügyi ellátás napjainkban felmerülő legsürgetőbb problémáit azonban – beleértve a nem fertőző betegségeket is (a világ népességének elöregedését és az ellátást illető egyenlőség miatti összetett, rendszerszintű akadályokat) – nem könnyű megoldani a betegek csupán egyéni megközelítésével. A fertőző betegségek, például a Covid-19 járványok hasonló kihívásokat jelentenek, mivel a hatékony reagálás és felkészültség a közvetlen klinikai ellátáson túlmenően teljes lakossági szintű döntést igényel. A stratégiák szükséges kombinációját megnehezíti a hagyományos orvosi rendszer széttagoltsága és a közösségi közegészségügyi infrastruktúrával való erős integráció hiánya.
A hagyományos orvoslás gyakorlata az akadémiai orvostudomány „tudománytól az ágyig” modelljében gyökerezik, ez felelős az oktatásért, kutatásért és az orvosi ellátás megközelítéséért. Eközben az orvostudomány eszközrendszere a molekuláris orvosbiológia és a képalkotó rendszerek fejlődésével ugrásszerűen javult és az internetes tudástranszfer, valamint a mesterséges intelligenciák révén hihetetlen mértékben kibővült. Ahhoz, hogy a hagyományos orvoslást modernizálni lehessen, az egészségpolitika, az akadémiai és a klinikai orvostudomány újra kell, hogy értékelje a jelenlegi szemléletet, a (köz)nevelési feladatok és a kommunikáció paradigmáit.
Az elsődleges prevenció legjelentősebb képviselői és helyszínei a közegészségügyi rendszerek, melyek jellemzően forráshiányosak, jelentős munkaerőhiánnyal szembesülnek, és zömmel nem rendelkeznek erős adatinfrastruktúrával. Általánosan jellemző, hogy az egészségügyi ellátórendszer kiegyensúlyozatlan finanszírozási struktúrája lényegesen nagyobb pénzügyi forrásokat fordít a betegségek kezelésére, mint a megelőzésre. A koordináció hiányát jól illusztrálták világszerte a Covid-19 világjárvány kezdeti napjai, a közegészségügy és az egészségügyi ellátás széttagoltságának súlyos következményei a tesztelés, a nyomon-követés, a kezelés és a társadalmi kommunikáció szintjén egyaránt.
A Covid-19 pandémia igazmondó tükröt tartott és tart ma is elénk a világ valamennyi országában, így Magyarországon is.
Járványhelyzet és védekezés világszerte a tények szintjén
E sorok írásakor (2022. október) 2019 decemberétől a világon eddig, több mint 626,7 millió ember fertőződött meg a SARS-CoV2 koronavírussal, és korábbi hivatalos közlések szerint több mint 6,5 millióan haltak meg. Sajnos a WHO újabb közleménye szerint a halottak számát az egyes országok nagyon alulbecsülték, mert ez a szám a világszervezet szerint közel 16,5 millió. Több mint 605 millióan felgyógyultak, de majd negyedüket érintette vagy fenyegeti az úgynevezett hosszú Covid-betegség. A két érték közti különbség, vagyis mintegy 15,2 millió ember jelenleg is fertőzött, de a hozzáférhető statisztikák szerint túlnyomó hányaduk betegsége most enyhe lefolyású, pár tízezer embertársunk van súlyos, életveszélyes állapotban. Ugyancsak globális statisztikák szerint idén március végén egy nap alatt több mint egymillióan fertőződtek meg és a fertőzés 192 országban és régióban még mindig jelen van. Azt is meg kell jegyezni, hogy Afrika, Dél-Amerika és Délkelet-Ázsia egyes országai lakosságának érintettségéről az adatok kevésbé ismertek. Külön súlyos információs deficit áll fenn az afrikai országokban, ahol a 47 ország közül csak hatból érkezett releváns halálozási szám. Ami azért is sajnálatos, mert az újabb koronavírus-variánsok legnagyobb részt e régiókból származnak.
Az adatokat továbbá torzítja, hogy egyes országokban a pandémia során időben eltérő módon vagy a tesztek száma volt korlátozott, vagy pedig a tesztelés megszervezése és lebonyolítása nem érte el az indokolt mértéket. A forgalomban lévő antigén gyorstesztek érzékenysége korlátozott (sok az olcsóbb és könnyebben hozzáférhető gyorsteszt negatív eredménnyel, miközben az érzékenyebb PCR-vizsgálat pozitív). A nyilvántartás, az adatfeldolgozás módszertana és főleg ezek nyilvánossága világunkban markánsan különbözik. Az eltérések nyilvánvalóan nem az internetes adatközlés lassúságából származnak.
Bár az utóbbi időben, feltehetően az orosz-ukrán háború drámai eseményei miatt is kevesebb szó esik róla, a koronavírus nem tűnt el, sőt az Egyesült Királyságban, Írországban, Görögországban, Cipruson, Franciaországban, Olaszországban és Németországban is elkezdtek rohamosan felfelé kúszni a fertőzésszámok. A WHO szerint tucatnyi európai országban „gyorsan, a túl sokról túl kevésre apasztották le a korlátozásokat”. Magyarország sem kivétel: 2022. márciustól újra növekedtek az esetszámok. A pandémia során hazánkban összesen több mint 2,1 millió koronavírussal fertőzött honfitársunk közül több mint 2 millióan gyógyultak meg. A kumulatív összhalálozás hazánkban meghaladja a 47,5 ezer főt. A hazai halálozási arányérték nagyon magas, több mint 4,8 ezer halottat jelent 1 millió lakosra vonatkozóan. Összehasonlításképpen ez az érték (halál/1 millió lakos) USA-ban 3 ezer, Angliában 2,5 ezer, Franciaországban 2,2 ezer, Ausztriában 2 ezer, Szlovákiában 3,6 ezer, míg Peruban 6,3 ezer. A halálozási szám egy komplex érték, mert olyan halálokat is tartalmaz, amelyek nem közvetlenül a vírusfertőzéstől következtek be, hanem egyéb, de szorosan kapcsolt okok, így egyidejű súlyos betegségekkel, a kritikus orvosi ellátás elmaradásával, a döntéshozatali rendszer hibáival és helyenként meggondolatlan rögtönzéseivel, a nagyon alacsony egészségügyre szánt GDP-vel függtek össze. A „többlethalál” egy olyan érték, amely a sokéves átlag halandóságon felüli értékeket írja le, ebből a szempontból a helyzet kissé jobb, az Európai Unió középmezőnyének alsó régiójába tartozunk.
Magyarországon az elmúlt hetekben, pontosabban 2022. szeptember 26. és október 2. között emelkedő számú, 13 765 új fertőzést és 73 halálesetet dokumentáltak. Sokan az enyhe betegségükről különböző okokból nem értesítik a háziorvost, tehát nagy valószínűséggel az új fertőzések száma itthon is egy alaposan alábecsült érték.
Az esetszámok növekedésének másik oka az oltások nyújtotta immunitás elhalványulásában, valamint az omikron BA.2-es és további alvariánsaiban (a BA4, BA5 és a BA.4.6, BF.7, BQ.1.1 BA.2.75 változatok) keresendő. E variánsok a közel egy éve domináns omikron BA.1-es változatánál fertőzőképesebbek, vélhetően a rövidebb lappangási időnek, valamint az immunválasz jobb kikerülésének köszönhetően.
A járványnak nincs vége
Jelenleg a nagy nemzetközi trendek is arra utalnak, hogy a SARS-CoV2 vírus okozta járvány valószínűleg, ha lassan is, kisebb vissza-vissza térésekkel viszonylag enyhe, akár szezonális náthafertőzésekké szelídül. Sajnos nem lehet kizárni, hogy akár az omikron altípusai, akár újabb koronavírus mutánsok a jelenleginél sokkal súlyosabb klinikai következményekkel járhatnak, erre sajnos az éppen növekvő esetszám is utal, hazánkban is jelentős regionális eltérésekkel.
Ez az írás nem foglalkozik a globális klímaváltozás okozta gyorsan változó fertőzési geográfia és a biodiverzitás rohamos csökkenésének egyre ijesztőbb kérdéseivel. Tudnunk kell, hogy egyéb veszélyes vírusok is bármikor okozhatnak pandémiát, például a veszélyes Zika- és az Ebola-vírus, vagy más eddig kevéssé vagy még egyáltalán nem ismert patogén mikróba. Már Magyarországon is jelen vannak az invazív szúnyogfajok, mint az ázsiai tigrisszúnyog, a koreai szúnyog, valamint a japán bozótszúnyog. Ezek a szúnyogfajok részt vesznek a trópusi betegségek vírusainak terjesztésében, mint például a Zika- vagy a Dengue-láz.
Egy WHO-vezető szerint az az elgondolás, hogy mindenki védett, és minden visszatér a régi kerékvágásba, nagyon veszélyes feltételezés, a világ bármely részéről is van szó. Mindenkinek, de elsősorban a védőoltást elutasítóknak vállalniuk kell a felelősséget maguk és a közösségeik egészségéért, továbbá meg kell óvni a kórházakat a kritikus túlterheltségtől egy újabb járványhullám esetén. E sorok írója szerint az egészségügyi intézményeken túl, kevéssé szellőztetett zárt térben (közlekedés, irodák, iskolák, templomok, színházak, mozik, szórakozóhelyek) Magyarországon is ajánlatos lenne a nemrég kivezetett maszkhasználat újbóli elrendelése.
Vakcinák, oltási hajlandóság és oltásellenes mozgalmak
Jelenleg a világ lakosainak 68 százaléka legalább egy dózis Covid-19 vakcinát kapott, összesen 12,8 milliárd, azaz napi több mint 4,1 millió oltást adtak be eddig. Korunk realitásait tekintve szomorúan kell megállapítani, hogy világunk vakcinaellátása rendkívül egyenetlen. Tragikus tény, hogy az alacsony jövedelmű országokban az emberek csak 22,9 százaléka kapott legalább egy adag védőoltást. A WHO felhívása a fejlődő országokra gondolva: erőfeszítéseket tesz, hogy a meglevő vakcinakészletekből azok részesüljenek, akiknek még egyáltalán nem, vagy nagyon kevés jutott – ezek a „vaccine equity” (COVAX) mozgalmak. A humanitárius meggondolásokon túl, tekintve a viharos terjedést, ez minden ember eminens érdeke.
Tudományosan és történelmi tények alapján cáfolhatatlan evidencia, hogy a vakcinák, amelyek immunmemóriát hoznak létre, jelentős mértékben hozzájárulnak a védettség kialakulásához. A Föld színéről több milliós áldozatot szedő fertőző betegségek (pl. fekete himlő) tűntek el vagy jelentősen csökkentek (pl. járványos gyerekbénulás, a rákkeltő humán papilloma vírus okozta betegségek, kanyaró, mumpsz, torokgyík, bárányhimlő, fertőző májgyulladás, stb.) a védőoltásoknak köszönhetően.
A vírusfertőzés és sokszorozódás egyénenként genetikailag meghatározott; több olyan, az emberi populációban változatos gént ismerünk, amelyek hatnak a fertőzés kimenetelére. Ez azt jelenti, hogy egy vírusfertőzés mértéke és a szervezet reakciója terén nagy az egyéni variancia. A védettség számos genetikai és epigenetikai (környezet, életmód) tényező eredője, amelyekből a vakcináció hatása egy, de kiemelten lényeges tényező. Fontos kijelenteni, hogy a koronavírus elleni vakcina nem sterilizál, tehát nem öli meg közvetlenül a vírust, csak abban segít, hogy a szervezet eredményesebben álljon ellen, tehát a vakcinált személy immunrendszere a legközelebbi vírustámadásnál jobban reagáljon és emiatt kevesebb vírust termeljen. A koronavírus elleni vakcináció nem véd meg az újra fertőzéstől, csak a betegséget előzi meg vagy teszi azt sokkal enyhébbé és gyorsabb lefolyásúvá.
Nemzetközi összehasonlításban elmondható, hogy bár a fertőzés elleni hatékonyság a különböző vakcinák esetében nem egyforma, a világon ma rendelkezésre álló vakcinák jelentős védelmet nyújtottak és nyújtanak. Ez annak is köszönhető, hogy a nemzetközi védőoltás-ellenőrző hatóságok rendkívül szigorúak és a több lépcsőben vizsgált sikeres, valódi védettséget kialakító vakcinák két alapvető feltételnek tesznek eleget: biztonságosnak és hatékonynak kell egyidejűleg lenniük, emberi felhasználásra csak ezután kerülhet és kerül sor. A veszélyes mellékhatásokra ennek megfelelően elenyésző az esély. Korábban sokkal hosszabb idő telt el egy járvány kitörése, a kórokozó felismerése, a vakcina kidolgozása és használata között. Ma a modern biotechnológia, a molekuláris biológia és a genetika, kiegészülve a mesterséges intelligenciák, szuperszámítógépek bevonásával, ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. A mostanihoz hasonló eredményességű vakcinafejlesztés, tudományos információcsere (infodémia) példátlan. Soha az emberiség, az orvosbiológiai kutatás, a medicina történetében nem fordult elő ennyire eredményes nemzetközi kooperáció a hatékony védőoltások, egyéb biológiai terápiák és gyógyszerek bevezetésében.
E sorok írója nemcsak tényszerű tévedésnek, hanem óriási felelőtlenségnek is tartja az oltásellenesség, az antivax-mozgalom minden formáját, mert a demagóg és tényszerűen valótlan propaganda megbocsáthatatlan vétek mindannyiunk egészsége ellen. Ugyanakkor a meggyőzés érvekkel alátámasztott tevékenysége együtt kell járjon az oltáselutasítás hátterének megvilágításával is. Hangsúlyozni kell a kora gyermekkorban kezdődő biológiai, egészségtudatossági edukáció pótolhatatlan jelentőségét ezen a területen is. Amit nem várt helyzetekben, rendszeres edukáció hiányában rögtönzött kampányok formájában zúdítanak az emberek többségére, az kevésbé eredményes, és gyanakodó ellenkezést válthat ki. Itt nem részletezzük az oltásellenesség sokszínű hátterét, amiben a központi intézkedések felé irányuló bizalmatlanság mellett áltudományos hiedelmek, egyes hagyományok, fundamentalista indítékok, szociális meggondolások, a veszélyesség tagadása, a hiszékenység sokféle forrása keveredik. Ide tartozik a fertőzésen átesettek „nyájimmunitásának” túlértékelése is.
Pandémia és szindémia, társadalmi hatások rendszerszinten itthon és a világban
A koronavírus okozta betegségre ható tényezők összetettek, ezért nem véletlen, hogy számos szerző a Covid-19 járványt nem is pandémiaként, hanem szindémiaként definiálja. Szembe kell néznünk azzal, hogy a morbiditási (megbetegedési), a mortalitási (elhalálozási), valamint az ezekhez szorosan kapcsolódó egészség-magatartási mutatóink itthon rosszabbak a legtöbb uniós tagállamhoz képest, de az egyes társadalmi csoportok között is jelentős különbség detektálható. A járvány negatívan hatott az inter- és intranacionális különbségekre, amelyek egyértelműen összefonódtak a már meglévő társadalmi problémákkal, az egészségügyi egyenlőtlenségekkel, és így idő előtti halálozáshoz és a megbetegedések számának növekedéséhez vezettek.
A Covid-19 járvány az egyes országok között a mortalitásban, a morbiditásban és az egészségben eltöltött évek számában megjelenő különbségeket tovább fokozta. Magyarország ilyen irányú mutatói nem kedvezőek. Az egészségügyi válsághelyzet miatt az egészségfejlesztési és prevenciós programok száma lecsökkent. Ez különösen negatívan érintette a krónikus (pl. daganatos) betegségekben szenvedő, állandó kezelésre szorulókat. A túl sokáig fenntartott, vagy éppen késlekedő intézkedések gyakorta nehezen voltak értelmezhetőek. Az egészségügyi válsághelyzet miatt csökkent a célzott és hatékony szűrővizsgálati és prevenciós egészségfejlesztési programok száma. Megfelelő egészség-magatartással (beleértve az előzetes edukációt és a védőoltási akciók elfogadását is) sok esetben elkerülhető lett volna a súlyos megbetegedés és az azt követő egészségromlás, és így az elhalálozások száma is.
Mindemellett a pandémiára történő reakciók károsan érintették az iskolai egészségfejlesztési programokat, miközben a gyermekek és fiatalok testi és lelki egészségi állapota, egészségműveltsége, -magatartása, és attitűdjei alapvetően meghatározzák a jövőbeli társadalom egészségmutatóit.
Elszigetelődés, mentális hatások
A Covid-19 pandémia alatt a magányosság a háztartások több mint 50 százalékát érintette világszerte, és egyértelműen ez okozta a pszichológiai disztópia növekvő szintjét, de úgy is értelmezhetők a megfigyelések, hogy a társadalmi elszigeteltség megélése biológiai figyelmeztető jelként szolgál, a szociális kapcsolatok jelentőségének értékelésében is. Következményként valószínűsíthető, hogy a Covid-19-nek és a vírus terjedésének megfékezését célzó közegészségügyi korlátozásoknak kimutatható mentális egészségügyi és pszichoszociális következményei lesznek a következő években. Ez elkerülhetetlenül jelentős terhet ró a rehabilitációt végző egészségügyi rendszereinkre és társadalmainkra a pandémia után is. A mentális hatás nagyrészt eltérő lesz bizonyos népességrétegek esetében így az egyedülálló idős emberek aránytalanul kedvezőtlen következményekkel szembesülnek. Kimutatott, hogy az elszigetelődésnek oki, de legalábbis erősítő szerepe lehet a demencia és más neurodegeneratív betegségek kialakulásában. Feltételezik, hogy a magányosság, együtt a betegség rémisztő víziójával emeli a depresszió és a szorongás szintjét, nem csak időseknél. Ezt a negatív hatást tovább emeli a közösségre tartozó adatok titkosítása, az információk elégtelensége és érthetetlensége, a kommunikáció zavarossága. Mindez termékeny talajt nyújt az álhíreknek, összeesküvés-elméleteknek a vírus eredetére és az oltásellenességre vonatkozóan.
Sajnos a magányosság fokozza a társadalmon belüli egyenlőtlenséget is. Erre utalnak a Covid-19 negatív következményei az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú családok, az egyszülős háztartások, valamint a faji és etnikai kisebbségi hátterű családok esetében.
Elvárások a tudománnyal szemben
Annak lehetősége, hogy újra súlyosabb vírusmutánsok lépnek fel, sajnos megjósolhatatlan. Ahhoz, hogy megértsük a Covid-19 betegség jövőbeli kimeneteleit, még mélyebben kell vizsgálni az erősen eltérő változatokat generáló molekuláris mechanizmusokat és a megjelenésük hátterében álló körülményeket. Ez magában foglalja a vírus-evolúció mintáinak tanulmányozását immunhiányos egyénekben, vagy olyan emberi közelségben élő állatfajok fertőzését, amelyek a SARS-CoV-2-vírusra érzékenyek. E tényezők megértése lehetővé teszi a kutatás számára, hogy megbízhatóbban értékeljük az emberi betegségek jövőbeni népességkockázatát: tervezzünk és felkészüljünk rájuk. A Magyar Tudományos Akadémia példaértékű módon pályázatot bocsájtott ki az ún. hosszú (tartós) Covid kutatásának támogatására.
Oktatás-nevelés, kommunikáció, bizalom
A tudományos kutatás mellett kimagaslóan fontos az óvodától a legidősebb korig tartó egészségnevelés. Mint az utóbbi 10 évben egészségneveléssel is foglalkozó kutató, számos közoktatási intézményben győződhettem meg arról, hogy a fiatalok érdeklődése, befogadási készsége pl. a fertőzések, pandémiák irányában érthetően megnőtt. Az ügy aktualitása mindenki számára világos, ezért is evidencia a köz- és a felsőoktatásban résztvevők fokozott erkölcsi és anyagi támogatása. Az oktatásfinanszírozás GDP-arányos markáns növelése politikai döntést igényel, abszolút prioritást érdemel és nem halasztható. Ide tartozik a bizonyított tudás érthető és vonzó átadása nem átgondolatlan kampányok, hanem hosszú távú, lényegi és érthető ismeretátadás formájában.
A hazai pandémia alatt a hivatalos kommunikáció sajnálatos módon átpolitizált, elégtelen és helyenként paranoid volt. Mindez a járvány berobbanásakor még érthető volt a helyzet szokatlansága és jövőképe tekintetében. Mégis, pár héten belül, nemzetközi tapasztalatokat is átvéve egy kompetensebb döntési rendszer sokkal kiegyensúlyozottabb és hatékonyabb kommunikációt eredményezett volna. Fontos lett volna több szakembert bevonni, akik érthető és őszinte megfogalmazással sokkal több honfitársunkra hatottak volna. Kiemelendő a proaktív transzparencia, annak a kimondása, hogy esetenként a rendszer, a döntések érthető módon hibázhatnak és hibáznak is. Egyszerűen nem igaz, hogy csúsztatásokkal, kozmetikázott, ráadásul ellentmondásokkal és titkosításokkal terhelt szöveggel, akármennyi egyenruhás személlyel is körülvéve hitelesen lehet informálni.
Sajnos, a Covid járvány tükröt tartott az egészségügyi és ezen felül a döntéshozatali rendszer elé. Az átgondolatlan és nagyhangú narratívákkal kísért beszerzések (tesztek, lélegeztetőgépek, vakcinák) átláthatatlansága, gyanús ügyletei újabb hasadékot eredményeztek az ún. „hivatalos” kommunikáció és a bizalom omladozó falába. A pár órán belüli ellentmondásokkal hiteltelenített kinyilatkoztatások is rombolták sokak önbizalmát és hozzájárultak a befelé fordulás, elszigetelődés veszélyes egészségi következményeihez.
Ami az ismeretterjesztést illeti, a pedagógusok mellett a Nemzeti alaptanterv (NAT) összeállítóinak is felelősségük van. Nagyon fontos lenne a biológia tantárgyon belül az egészségnevelést is nagyobb hangsúllyal megjeleníteni, ahol többek között a higiéniáról, a fertőzésekről, a védekezésről és a vakcinákról is szó esik. (Volt ilyen NAT, de sajnos a koncepció vagy a koncepciótlanság miatt sokadszor változott, és ez a fejezet kimaradt.). Alapvető feladatuk van a tudományos ismeretterjesztő újságoknak, a népszerű és érthető információátadásnak. Ez minden olyan kutató kötelessége, aki becsüli és szereti a hivatását annyira, hogy fontos legyen neki az átadás tevékenysége. Az MTA mint intézmény példaszerű gyorsasággal és szakmaisággal járult hozzá a világos és meggyőző ismeretek terjesztéséhez.
A világjárvány hazai kezelésének egyik leggyengébb pontja a kommunikáció: az adatok közlésének módja, a rendelkezésre álló mennyiség és a teljes folyamat átláthatósága sok kívánnivalót hagy maga után. Ez különösen igaz a védőoltások kérdésére. A Magyarországon alkalmazott oltások hatékonyságát felmérő HUN-VE tanulmánysorozatból kiderült, hogy a védőoltások közül az mRNS-alapúak (Pfizer, Moderna) voltak a leghatásosabbak és a kínai vakcina (Sinopharm) a legkevésbé hatékony, továbbá a védettség is ennél a vakcinánál csökkent leghamarabb. Bár az angol nyelvű cikk szerzői között a korábbi Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Népegészségügyi Központ vezetői is szerepeltek, ezt a megállapítást magyar nyelven és nagyobb közönség előtt nem kommunikálták. Ijesztő gyakorlat az a máig mantrázott bűnbak-narratíva a kormányhatalom részéről, hogy az ellenzék oltásellenes. Ennek a háttere a két keleti vakcina engedélyeztetése körüli zavaros eljárás, valamint a szakértők és az ellenzék által is vitatott hibás döntés volt, ami a kínai vakcina hibás alkalmazására vonatkozott. Ez a felelőtlen hiba sajnos azóta is kibeszéletlen maradt.
A PANDÉMIA POZITÍV HATÁSAI Az a pánik, amely 2020 elejétől meghatározta az emberek, mindannyiunk reakcióit, serkentő hatással volt a tudományos kutatásra és annak kommunikációjára. Egyrészt, sokszorosára nőtt az a szellemi energia, amely a víruskutatásra, a járvány terjedésére, és a vakcinafejlesztésekre irányult; több százezer publikáció látott napvilágot. A tudományos eredmények megosztása és hozzáférhetősége hirtelen felgyorsult és nagyon sok esetben majdnem vagy teljesen ingyenessé vált. Internethálózatok révén a világ szinte pillanatok alatt tudomást szerzett az új koronavírus változatokról, a fertőzési gócpontokról és a vakcinák eredményességéről. Másrészt a világ országai az elmúlt időszakban „élesben” próbál(hat)tak ki új közegészségügyi szervezési modelleket és intézkedési (tesztelés, karantén, vakcinaelosztás stb.) stratégiákat. Harmadrészt jelentős nemzetközi következtetések levonására került sor a közművelés, a tömegedukáció és az értelmező, beavató kommunikációban. Csak remélni tudjuk, hogy ezek a pozitív fejlemények hazánkban is éreztetik hatásukat.
FELADATOK ÉS JAVASLATOK Egy napokban közzétett nyilatkozatában a tekintélyes Lancet Bizottság a Covid-19 világjárvány kapcsán a racionalitás, az átláthatóság, a közegészségügyi gyakorlat normáinak, a működési koordinációk globális kudarcáról számolt be. Eszerint a nemzeti kormányok túl lassan és túl óvatosan reagáltak a SARS-CoV-2 kitörésére. Túl kevés figyelmet fordítottak a társadalom legsebezhetőbb csoportjaira. Válaszaikat az alacsony közbizalom, valamint a félretájékoztatás és az álhírek terjedése tovább nehezítette. Ennek eredményeként több millió megelőzhető haláleset történt – lényegében mindenütt a világon –, mert a mai ellátási rendszer nem bírta el a modern világjárványt. Bár a globális együttműködés és szolidaritás jó volt az üzleti életben és a tudományban, de gyenge a politikában és a nemzetközi kapcsolatokban. A Lancet Bizottság jövőképe szerint az újonnan megjelenő fertőző betegségek elleni küzdelemben elengedhetetlenek: (1) a megelőzés (vakcinálás, edukáció); (2) a góckeresés és elszigetelés; (3) az egészségügyi szolgáltatások társadalmi lefedettségének kiterjesztése; (4) a globális befektetések integrációja a jövőbeli világjárványok és (5) az éghajlati válság kezelésére.
Általános elvárás, hogy az elmúlt három év kudarcainak és tanulságainak proaktív felhasználása rugalmasabb egészségügyi rendszerek felépítésére és a lakosság egészségtudatosságára kell, hogy vezessen.
(A szerző köszönetet mond azon kollégáinak, akiknek a tanulmányait is felhasználta a cikk elkészítéséhez. Ők: Nagy Éva és munkatársai, Krekó Péter és Marton Péter.)
