Az Amos Hochstein amerikai energiaügyi megbízott közvetítésével létrejött megállapodás fontos diplomáciai áttörés a formálisan hadiállapotban álló két közel-keleti ország között. Ha mindkét kormány jóváhagyja, kitermelési jogokat biztosít majd Libanon számára az egyik érintett gázmezőn és megerősíti Izrael fennhatóságát a délebbre fekvő másik felett, megkönnyítve az ottani földgázkészletek kitermelését. Elemzők szerint az alku nagyobb biztonságot nyújthat Izraelnek, nagyobb mozgásteret a bénító energia- és pénzügyi válsággal küzdő Libanonnak, Európának pedig potenciális új gázbeszerzési forrást.
Michel Aoun elnök hivatala már kedd reggel közölte, hogy a tervezet megfelel Libanonnak, „teljesíti követeléseit, és megvédi természeti erőforrásaihoz való jogait”. Percekkel később Jaír Lapid izraeli miniszterelnök nyilvánította ki, hogy történelmi jelentőségű eredmény született, amely megerősíti Izrael biztonságát, milliárdokat hoz az izraeli gazdaságnak és stabilitást biztosít az ország északi határán. Az alkut, amely közvetlen diplomáciai kapcsolat híján egy izraeli-amerikai és egy libanoni-amerikai megállapodásban ölt testet, Biden amerikai elnök is üdvözölte.
Beni Ganz izraeli védelmi miniszter, elébe vágva az ellenzéki kritikáknak, leszögezte, hogy Izrael a megállapodás kapcsán "nem mondott le a biztonság egy milliméteréről sem". Visszautasította azt a feltételezést is, hogy a Hezbollah libanoni terrorszervezet fenyegetései miatt siettek volna megkötni a megállapodást.
Ahogy az várható volt, az ellenzék elítélte a megállapodást. A november 1-jei előrehozott választásokon a hatalomba visszatérni készülő Benjamin Netanjahu kijelentette, hogy az a Hezbollah előtti "történelmi kapituláció", "Lapid felszámolási kiárusítása". "Az általam vezetett kormány több mint egy évtizeden át nem hajolt meg (a Hezbollah-vezér Haszan) Naszrallah fenyegetései előtt, és nem volt háború. Aztán jött Lapid, és három hónap alatt teljesen megadta magát a Hezbollah minden követelésének" – hangoztatta.
Naszrallah többször megfenyegette Izraelt, hogy csapást mérnek rá, ha a megállapodás megkötése előtt megkezdi a gázkitermelést a vitatott két területen. Izrael viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a Haifától mintegy 80 kilométerre lévő, délebbi Karish gázmező feletti ellenőrzése nem képezi vita tárgyát, s csak a Qana gázmező kitermelési jogain hajlandó osztozni. Szombaton a biztonsági szervek zöld utat adtak az Energean vállalat úszó gázkitermelő berendezésének tesztelésére, s a tervek szerint heteken belül megkezdődhet a teljes üzem.
Nir Barkat, a Netanjahu vezette Likud párt parlamenti képviselője egy rádiós nyilatkozatában azt mondta, hogy Lapid ügyvivő kormányának nem volt legitimitása egy ilyen megállapodás aláírására. Itamar Ben Gvir, a szélsőjobboldali Vallásos Cionizmus párt képviselője azt ígérte, hogy a legfelsőbb bírósághoz fordul az alku meghiúsítása érdekében, s azt tweetelte, hogy "Lapidnak nincs mit eladnia, ezért eladja az országot, hogy a választásokra 'teljesítményt' mutasson fel".
A Lapíd-kabinet egyik legjobboldalibb tagja Ajelet Sakid belügyminiszter is közölte, hogy a Libanonnal kötött megállapodás ellen fog szavazni, ha a kormány nem viszi azt a Knesszet elé jóváhagyásra, mivel „a jelentős kérdéseket a parlament elé kell vinni”. A közelgő választásokon Sakid a Zsidó Otthon párttal indul, amely várhatóan nem jut be a parlamentbe. Ha mégis, Sakid azt mondja, hogy egy jobboldali kormány tagja szeretne lenni a jelenlegi ellenzék többi pártjával együtt.
Szakértők azonban üdvözölték a megállapodást. A közel-keleti politikával foglalkozó Washington Intézet ügyvezető igazgatója, Robert Satloff azt írta a Twitteren: "lehet, hogy nem hoz békét, de a következő legjobb dolgot hozza - megerősítést, hogy a mostani túlpolitizált időkben továbbra is lehetséges kompromisszumot kötni a nemzeti érdekek szolgálatában".
A tárgyalások lendülete a múlt héten elakadt, a tárgyalófeleknek azonban sietniük kellett megállapodni, mielőtt Aoun elnöki mandátuma október 31-én lejár, s mielőtt Izraelben november 1-jén választásokat tartanak. Így hétfőn este sikerült egy mindkét fél számára elfogadható javaslatot előterjeszteniük.
Jól tudja ezt a centrista izraeli miniszterelnök is, akinek vezetésével szerdán az izraeli biztonsági kabinet jóváhagyta a megállapodást. "Most kell elfogadnunk. Máskülönben - mondta - évek telhetnek el egy újabb lehetőségig" - mondta Lapid a kabinet ülése után. Rábólintott a kormány is a határmegoldás alapelveire valamint arra, hogy azt 14 napos felülvizsgálatra a Kneszet illetve a Külügyi és Védelmi Bizottság elé terjesszék, majd ez után a kormány újra szavaz róla..
A Reuters által látott tervezet szerint a megállapodás célja a tengeri vita "végleges és méltányos megoldása", de nem oldja meg az országok közös szárazföldi határával kapcsolatos nézeteltérést. A szerződés akkor lép hatályba, amikor Libanon és Izrael jóváhagyó levelet küld Washingtonba, majd egyidejűleg azonos koordinátákat küld az ENSZ-nek, amelyekben meghatározzák a tengerihatár helyét. Az Egyesült Államok folyamatos garanciavállalóként fog fellépni a további tengeri viták esetén.
Libanon is gyorsan szeretne előrehaladni. Politikai források szerint Aoun nagyon szeretné aláírni a megállapodást, amely a hatéves mandátumának vége előtt megkoronázná a munkáját. A megállapodást nem terjesztik a libanoni parlament elé, de gyorsítottan elfogadják, a miniszterelnök, az elnök és a parlamenti elnök - a gazdaságilag nehéz helyzetben lévő ország de facto kormányzó trojkája - elégedettségének adott hangot a megállapodás feltételeivel kapcsolatban.
