A magyar filmipar sikeres – lehet olvasni a Nemzeti Filmintézet (NFI) közleményeiben, hallani Káel Csaba kormánybiztos ünnepi beszédeiben. Egészen pontosan az a mondás, hogy a hazai filmgyártás regisztrált forgalma 2021-ben 218 milliárd forint volt, ezzel pedig rekordot döntött, még a Covid-időszak előtti éveket tekintve is. Hogyan lehetséges mindez? Úgy, hogy a siker alapját a hazánkban forgató stábok adják, emellett a nemzetközi reklámipar is igen sokat költ. Kérdés, mit hoz 2022 – erre jelen pillanatban még tippelni sem mer senki.
Tény, az NFI szakmai szempontból igen gyorsan lépett, Európában az egyik leggyorsabb állami intézmény volt, amely reagált a koronavírus nyomán jelentkező korlátozásokra. Nem mellékesen erre késztették az intézményt a külföldi bérmunkákat hazánkban intéző úgynevezett szervizcégek is. Az NFI viszonylag gyorsan elkészítette a Covid Guide-ot, amely elsősorban a nemzetközi stábok visszacsalogatására szolgált, de igen hasznosnak bizonyult a magyar stábok számára is, különösen, hogy az NFI állta a biztonsági intézkedések költségeit. Ahogy azt Pesti Ákos, az NFI gyártási igazgatója a Világgazdaság egyik podcastjában hangsúlyozta, a magyar filmgyártás esetében szünet sem volt, a pályáztatás sem állt le. Így volt lehetséges, hogy 2021 őszére csaknem harminc film gyűlt fel, mellyel nem tudtak mit kezdeni sem a nézők, sem a forgalmazók. Arról nem is beszélve, hogy nyughatatlanság egyre nagyobb volt a hazai alkotók körében, mert a mozis pályázatoknál egyre nagyobb nevek kaptak elutasító döntéseket. Sokan a tévéfilmes pályázatoknál keresték a lehetőséget, így alakulhatott ki az a helyzet, hogy 2022-ben a két legjelentősebb nemzetközi sikert tévéfilm besorolású alkotás érte el: a Szelíd és a Hat hét. Ezek a kisköltségvetésű művek áttörték a határt, miközben a rekord költségvetésekből készülő nagy nemzeti mozifilmeknek (Hadik, Most vagy Soha!) még bizonyítaniuk kell. Annyi azonban iparági szempontból elmondható: azért olyan drágák ezek, mert a hazánkban forgató nemzetközi stábok a lehető legprofibb szolgáltatást igénylik, a hazai szakemberek immár ezt kínálják a magyar filmeknek is. Azaz, a magyarázat az, hogy nem a bérük emelkedése a nagy árfelhajtó erő, hanem a munkaköltség körülményei verik fel milliárdos szintekre a magyar filmek büdzséjét is. De nem a (relatíve) méregdrága magyar filmek miatt következett be a sokat emlegetett 2021-es rekord. (Csak a tények kedvéért, a 2019-es bevételek meghaladták a 164 milliárd forintot.)
A filmipari bevételek három szegmens miatt pörögtek fel: az egyik a forgatások miatti közterület foglalások mennyisége – újfent a bérmunkák és a reklámipar felpörgése miatt – és egyszerűen azért, mert sokkal nagyobb mennyiségű forgatócsoport jött hozzánk, mint a Covid előtt, így a gyors regálás is segített. Arról, hogy 2022 vajon milyen év lesz, még senki sem mer még becslésekbe sem bocsátkozni. Azt ugyanis el lehet mondani, hogy ha nem is adták egymásnak a kilincset a sztárok, de azért meg-meg fordultak idén is nálunk komoly produkciók. Denis Villeneuve például visszahozta Magyarországra a Dűne 2 forgatását: a nagyszabású folytatás munkálatai még most is zajlanak. De nálunk forgatta a Netflix az egyik minisorozatát, az All the Light We Cannot See-t is. Anthony, magyarul A láthatatlan fény címen megjelent regényét Steven Knight, a Birmingham bandája című sorozat alkotója és Shawn Levy, a Free Guy rendezője adaptálja négyrészes minisorozatként. A történet egy vak tinilányról szól, aki Franciaország náci megszállása alatt megismerkedik egy fiatal német katonával, majd együtt próbálják meg túlélni a világháború pusztítását, miközben a birtokukba jut egy titokzatos gyémánt. Marie-Laure szerepét egy ezidáig ismeretlen, valóságban is látássérült színésznő, Aria Mia Loberti alakítja. Mark Ruffalo a lány apját, Danielt játssza, aki lakatosmesterként dolgozik a párizsi természettudományi múzeumban. A férfi mindent elkövet, hogy lánya jó életet éljen, miközben védelmezni is próbálja a megszálló németektől. Hugh Lauire-t Daniel nagybátyjaként láthatjuk viszont.
Szintén járt Magyarországon Kate Winslet, aki Lee Millert alakítja: a Vogue-címlapmodellből lett második világháborús haditudósítót egy készülő életrajzi filmben. Az Ellen Kuras által rendezett film forgatókönyvét Liz Hannah írja Lee fia, Anthony Penrose könyve, a The Lives of Lee Miller alapján. De idén itt forogtak nálunk az FBI International című CBS sorozat, a Jack Ryan negyedik évadának egyes részei is. A magyar sajtóban a legnagyobb sikert talán a Mel Gibson főszereplésével készülő The Continental című mini tévésorozat futotta be: még az Internet Movie Database-en is csak egy fotó elérhető a produkcióval kapcsolatban: azon a sztár épp Káel Csabával, a filmügyi kormánybiztossal pózol.
Nyugodtan kijelenthető: a NFI büszkesége és boldogsága nagyban az amerikai filmiparnak köszönhető. Azt, hogy az idei év hogyan alakul, nagyon sok minden befolyásolja. A problémák, amelyekről senki sem szeret(ne) beszél alapvetően két részre oszthatók: a kisebbik a KATA törvény eltörlése volt, mivel a kedvezményes adózás nélkül mindenki „kényszerből” árat emelt. (A KATÁSOK megmentésére szánt, tovább könnyített EKHO-s kifizetés nem működőképes éppen az NFI elszámolási rendszere miatt, amely számlaalapú.) Ennél sokkal nagyobb bajt okoznak a megnövekedett rezsiköltségek: az aggregátorok és generátorok üzemanyaggal (piaci áron vett), illetve árammal működnek és egy-egy nagyszabásúbb forgatás rengeteg energiát kíván. Szakmai vélemények szerint a kiszolgáló cégek emiatt is bajban lehetnek, mivel korábban megkötött szerződések alapján dolgoznak, melyek a korábban tervezett költségekkel számolnak és nincs mód az utólagos kompenzációkra. Égető probléma tehát, hogy az új energiaárak, rezsik mellett vajon mennyire tud versenyképes maradni a magyar filmipar a bérmunkák számára? Azaz nem is az a legégetőbb dráma, hogy vajon mennyit fognak esni a filmipari bevételek 2022-ben a tavalyi eredményekhez képes, hanem hogy azokat a szerződéseket, melyeket mostanában kell(ene) megkötni, hogyan befolyásolják a gazdasági események? Még konkrétabban fogalmazva: melyek azok a filmek, amelyek producerei emiatt más országot választanak majd forgatási helyszínnek?
Mozipiaci ellentmondások
Miközben az állami kommunikáció még mostanság is a filmipari nagyságunkra fókuszál, a mozipiaci trendek több mint aggasztóak. A koronavírus korszak után ugyanis Hollywood valamennyire magára talált, azonban az európai film igen nagy válságban van. A nézőszámok drasztikusan csökkentek, ez pedig fokozottan igaz a magyar piacra. Az Európai Audiovizuális Obszervatórium adatai szerint hazánkban a Covid előtti időszakban átlagosan tizenöt millió mozinézőt regisztráltak, ez 2020-ben leesett 4,3 millióra, 2021-ben pedig épphogy csak meghaladta a 6,2 milliót. Az idei évre csak becsült részadatok állnak rendelkezésre, de az biztosnak látszik, hogy az össznézőszám nem fogja elérni a tízmilliót. Mivel az idei top 10-ben – szintúgy becsült adatok alapján – nincs európai vagy magyar film, sejthető, hogy a probléma az amerikai filmek erőteljes piaci helyzete. Azoké az amerikai produkcióké, amelyek részben hazánkban is forognak és a filmipart életben tartják. A problémát látja Káel Csaba kormánybiztos is: egyfajta magyar kvóta bevezetésén gondolkodnak a jogalkotók, hogy ezzel is segítsék a magyar filmek forgalmazását – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában. Hozzátéve: a most bemutatandó magyar játékfilmek – a dokumentumfilmekről nem is beszélve – nemhogy hendikeppel indulnak, labdába sem igazán rúgnak a multiplexekben az amerikai produkciókkal szemben. „Saját mozikat kell teremteni valamilyen formában” – húzta alá a véleményét. Mindeközben a Mozisok Országos Szövetsége támogatási kérelemmel fordult az NFI-hez, mivel a mozik három éve válsághelyzetben vannak, a járvány után épp akkor jöttek volna egyenesbe, amikor beütött a rezsikatasztrófa. Több helyen részleges bezárással, rövidített nyitvatartással, előadásszám-csökkentéssel és jegyáremeléssel próbálnak túlélni, de a szóbeszéd konkrét bezárásokat is prognosztizál.
