Társai nem értik Ujhelyi Istvánt – foglaltuk össze szombati számunkban az Ujhelyi kontra MSZP történetet, és ehhez most annyit tennék hozzá: én sem. A szocialista politikus 18 éves kora óta tagja a pártnak, sok vihart megélt vele együtt, ám most bejelentette szakítását. Mint szavaiból kiderült: azért, mert tudomása szerint 2024-ben nem őt jelölnék az Európa-parlamenti választáson listavezetőnek. Hogy kit jelölnének a szocialisták, erről még – beszámolónk szerint – nem döntöttek, de tulajdonképpen mindegy is. Addig még másfél év van hátra, sok minden történhet, például az is, hogy Ujhelyi lesz a favorit.
De: itt és most nem is ez a lényeg. Még csak az sem, hogy ő úgy érzi, alkalmas lett volna pártelnöknek, mert végül nem indul a megmérettetésen. Az sem érdekes, hogy másként emlékeznek az MSZP vezetői és ő: egyetértettek-e a kezdeményezésével, amely az uniós tagság népszavazását indítványozta volna, vagy sem. A mostani helyzetben kizárólag az a lényeg, hogy a legutóbbi választáson hozzájutva az EP-képviselőséghez, mit ígért. A mi tudásunk szerint két dolgot: egyrészt, hogy – csakúgy mint más párt EP-képviselői, támogatja a pártot – információnk szerint havi 1000 euróval, illetve, ha bármi közbejön és lemond a tagságáról, akkor visszaadja a mandátumát. Az MSZP mandátumát. Most ez utóbbiról hallani sem akar, az előbbit, pedig csak részlegesen teljesítette. Ráadásul, megtartva parlamenti helyét, az uniós javadalmazásából egy új formációt akar támogatni, ha úgy tetszik a pártja ellenfelét.
Nem vitatható: Ujhelyi keményen és jól dolgozott Brüsszelben, általános elismerést aratott. Ez azonban bizonyosan nem elegendő erkölcsi tőke ahhoz, hogy megszegje ígéretét, ezzel ugyanis pont a megszerzett tiszteletet veszíti el. Ha kiábrándult a szocialistákból, és most távozni akar, tegye ezt tisztán, emelt fővel. Így viszont simán elveszi azt, amit mások adtak neki.
Nem akarom leírni, hogy ezt minek nevezik. Méltatlan lenne Ujhelyihez is.