Annie Ernaux írásában következetesen és különböző szemszögekből vizsgálja azt az életet, amelyet a nemek, a nyelvek és az osztályok tekintetében erős egyenlőtlenségek jellemeznek. Útja a szerzőségig hosszú és fáradságos volt – méltatta Anders Olsson, a Nobel-bizottság elnöke beszédében a nyolcvankét éves Annie Ernaux francia írónőt a díj kihirdetésén.
Annie Ernaux 1940-ben született, és a normandiai Yvetot kisvárosban nőtt fel, ahol szüleinek fűszerboltjuk és kávézójuk volt. A Roueni, majd a Bordeaux-i Egyetemen tanult pedagógusnak, majd középiskolában tanított, később pedig a francia oktatási minisztérium távoktatási központjába került. Ernaux gyakran hivatkozik Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című művére, de mély benyomást tett rá a francia szociológus, Pierre Bourdieu is. Első könyve az 1974-ben megjelent Az üres szekrények (Les armoires vides) című regény volt, melyben már fontos szerepet játszott normandiai származása, de az irodalmi áttörést az 1983-as A hely (La Place) című negyedik könyvével érte el, melyben szenvtelen portrét alkotott édesapjáról és az őt meghatározó társadalmi közegről. Ernaux szerint az írás politikai tett, amely felnyitja szemünket a társadalmi egyenlőtlenségre – ehhez pedig a nyelvet „késként” használja, hogy széttépje a képzelet fátylát.
A Nobel-díj odaítélése után a hvg.hu-n közzétett interjúban elmondta Európával kapcsolatos aggályait. Ezek szerint van még mit felszínre hozni, amikor a kontinens jelenét, jövőjét a szélsőjobboldali, radikális és nacionalista eszmék újbóli térhódítása határozza meg. Úgy véli, napjaink Franciaországában a menekültellenesség egyértelműen az 1970–1980-as évekbeli algériai emigrációs hullámra vezethető vissza. A jövő évi elnökválasztás kapcsán elmondta, nyugtalanítja, hogy ki lesz Macron kihívója, Le Pen vagy a jobbközép Köztársaságiak jelöltje, Valérie Pécresse, majd hozzátette: „Éric Zemmour óriási károkat okoz a fejekben, sokfelé hívják, az önök miniszterelnöke is, akinek a nevét sem vagyok hajlandó kimondani, mert annyit árt a működése Európának.” Született baloldalinak vallja magát, és úgy látja, a baloldalnak Francois Mitterrand-hoz fűződtek a legnagyobb reményei és elvárásai.
1987-ben édesanyjáról írt portrét Egy nő (Une femme) címmel, mely az író szerint „közbülső helyet foglal el az irodalom, a szociológia meg a történetírás között”. Egyik remekműve a 2000-ben megjelent Esemény (L’événement), mely egy huszonhárom éves narrátor illegális abortuszáról szó. Fő művének számít a 2008-as Les années (Évek) című regénye, melyben Franciaország történelmének elmúlt hatvan évéről első szám harmadik személyben beszél – a művet „az első kollektív önéletrajz” névvel illettek, valamint 2019-ben Booker-díjra jelölték, és több mint tizenöt nyelvre lefordították.
Lapunk elérte Orzóy Ágnest, Annie Ernaux magyar nyelvre fordított könyveinek szerkesztőjét, aki a francia friss Nobel-díjasról így nyilatkozott: – A II. világháború utáni Franciaország legfontosabb krónikása, a nálunk megjelent könyve, az Évek is erről az időszakról számol be: a háború végétől a 2000-es évek elejéig, Nicola Sárkozy miniszterelnökségéig veszi górcső alá az éveket politikai, gazdasági, ideológiai szempontból. Műve mindemellett a fogyasztási szokásokra és a tárgyi világra is ügyel, mindent a saját életén és a saját történetét keresztül mesél el. Az Évek autofikció, a regény és az életrajz sajátos kombinációja, több művét sorolhatjuk ebbe a francia irodalomban kedvelt műfajba. Nagyon izgalmasan ír, egy nő történetén keresztül Franciaország történetét ismerhetjük meg, de nem adatok szintjén, hanem a társadalmi változások oldaláról. Az Évek narrációja is egészen kivételes, mert többes szám első személyben történik, tehát egy egész generáció nevében szólal meg. Hasonlóan izgalmas a Lánytörténet című műve, melyben a múltbeli önmagáról egyes szám harmadik személyben beszél, a jelenlegi énje pedig egyes szám első személyben szólal meg – hangsúlyozta a szerkesztő.
A választás szabadsága - interjú Audrey Diwannal, az Esemény rendezőjévelOrzóy Ágnes beszámolt róla, hogy jelenleg is tárgyalnak az író további műveinek kiadásáról, például a Történés, avagy Esemény című könyvét is tervezik kiadni, amelyről 2021-ben film készült. – Annie Ernaux mindig egy témát jár körül és jellemzően női szemszögből. Nála a női perspektíva dominál, talán ez is oka lehet a mostani Nobel-díjnak, ugyanis az utóbbi években a nők által írt irodalom abszolút fókuszba került. Továbbá kiemelte a Nobel-díj bizottsága a személyes emlékezetet, pontosabban azt a jelenséget, amikor a kollektív tartalom visszafogja a szerzőket abban, hogy a személyes emlékezetükről hitelesen nyilatkozzanak. Ez utóbbi problematikája alapjaiban határozza meg az írásművészetét. Központi témája a szégyen, szégyen amiatt, mert nő, mert a munkásosztályból származik, mert abúzus érte, mert olykor hibázott, mindezekről Ernaux kíméletlen őszinteséggel beszél - összegezte Orzóy Ágnes.
Az Arany Oroszlán
A tavaly a Velencei Filmfesztiválon Arany Oroszlán-díjat nyert Esemény című filmdráma Annie Ernaux azonos című, önéletrajzi ihletésű regényének adaptációja, melynek középpontjában Anne áll, aki kecsegtető egyetemi karrier előtt áll a hatvanas évek Franciaországában. Az egyetlen probléma: kiderül, hogy terhes. Anne nem szeretné megtartani a babát, de a korabeli francia törvénykezés szerint az abortusz büntetendő, így egy orvos sem akar neki segíteni. A lány azonban nem adja fel: hegyes kötőtűvel már maga is kiszedné a magzatot, végül egy illegális bába kezei közé kerül, aki előidézi a vetélést – ám ebbe végül majdnem belehal.
A mű erőssége, hogy sallangmentesen mutatja be az adott kor társadalmi kálváriáját, milyen, amikor egy embernek mindenki hátat fordít. A legerősebb szegmens a filmben talán a professzionális szinten megírt forgatókönyv, annak kompaktsága, a pazarul felépített dramaturgia és persze a főszereplő, Anamaria Vartolomei játéka. – Csákvári Géza
