Az elmúlt hetekben húsz fontos ügyben összefoglaló cikkeket publikáltam a Hírklikken a lehetséges szociáldemokrata megoldásokról, amelyet az MSZP szakértői csoportjai dolgoztak ki. Ezt azért tartottam fontosnak, hogy elinduljon a párbeszéd a szociáldemokrata, a liberális és a zöld politikai erők között a közös alternatíva megfogalmazásáról. Ezután sokan azt feszegették: vajon lehetséges most és itt leváltani a jelenlegi rendszert?
A kétely érthető, hiszen nemhogy elmaradt tavasszal a rendszerváltás, de még a Fidesz kétharmadát sem tudtuk megakadályozni. A polgárok azt is tapasztalják, hogy az általuk támogatott demokratikus ellenzéki pártok nem tudnak érdemi változást elérni, mert a jelenlegi önkényuralmi rendszer beágyazottsága töretlen a társadalomban. Mindezek után mindenki nyakába szakadt egy olyan válság, amelyet egy emberöltő óta nem éltünk meg.
Mára világossá vált, hogy a változásra akkor van esély, ha a társadalmi elégedetlenség elér egy kritikus szintet, és jól meghatározhatók a többség számára a rendszer elfogadhatatlan elemei, mint ahogy az történt 1956-ban és 1989-ben. A demokratikus ellenzéki pártok feladata, hogy a rendszer elfogadhatatlan valóságával szemben alternatívát mutassanak fel, olyat, amely egyszerű és világos megoldást jelent a társadalom többsége számára. Az alternatíva viszont akkor lehet hiteles, ha kellő politikai erővel társul, ezt legközelebb az önkormányzati és az európai parlamenti választáson lehet demonstrálni. Ha a demokratikus ellenzék több településen átveszi a helyi társadalom képviseletét, annak nagy jelentősége van, bármilyenek legyenek is majd az önkormányzatok jogosítványai, és ha az EP-ben több képviselővel rendelkezik, mint ma, akkor láthatóvá válik országos támogatottsága is.
A mai választási rendszerben erre csak akkor van esély, ha az MSZP javaslata alapján a demokratikus ellenzéki pártok és állampolgári kezdeményezések (MMM, Kossuth Körök és mások) együttműködnek.
Egy katasztrofális vereség után nem a kormányzásra kell készülni, hanem 2024-es önkormányzati választásra, helyi szinten mindenhol „kalákában”.
Közös szociális megoldás, közösen kialakított demokrata álláspont és közös sajtó és kampányeszközök alapján lenne szükséges gondolkodni és tervezni, a szociáldemokrata, a zöld és a liberális értékeket közösen képviselni.
Az MSZP ezért javasolja az együttműködést az önkormányzati választásokra, rábízva annak formáját a megyei, a városi és a kerületi pártszervezetekre, és ezt javasolja az EP választásra is. Ha az EP választáson együtt indulnak a demokratikus ellenzéki pártok, akkor a Závecz Rt. szeptemberi felmérése alapján kilenc mandátumot szereznek, a Fidesz-KDNP csak tizenegyet, a Mi Hazánk egyet. Ha külön, akkor mi csak hatot, míg a Fidesz-KDNP tizenhármat, a Mi Hazánk kettőt. Lehet választani.
Jelenleg a demokratikus ellenzéki pártok közül a DK, a Momentum, a PM és az LMP külön kíván indulni a választásokon. A DK bejelentése, hogy egyedül állít miniszterelnök-jelöltet és egyedül alakít (árnyék)kormányt, azt üzeni: a többi párt vagy alárendeli magát a DK-nak, vagy nem lesz együttműködés. Aki önállóan akar megküzdeni a Fidesszel, az vagy naiv - amit nem hiszek -, vagy azzal a szándékkal teszi, hogy szétszakítsa a demokrata ellenzéki tábort és kizárólagos szerepre tegyen szert.
A Jászberényben történtek mutatják, hogy milyen következményei vannak az együttműködés felmondásának. 2019-ben a Közösen Jászberényért Egyesület, amelynek a DK, a Jobbik, a Momentum és az MSZP is a tagja volt, megnyerte a polgármesterválasztást, a képviselőtestületben azonban patthelyzet alakult ki. Fél éve a DK helyi elnöke előbb leköszönt az alpolgármesterségről, majd a városi DK szervezet kilépett az Egyesületből, és a volt alpolgármester - együttműködve a Fidesszel - kezdeményezte a képviselőtestület feloszlatását. Előrehozott választás lesz, amin a Közösen Jászberényért Egyesület indulni fog a Kossuth Körrel kiegészülve, és az a kérdés, hogy a DK külön jelölteket állít-e a polgármester- és képviselőválasztáson, vagy sem. A DK országos elnöksége eddig asszisztált a DK-Fidesz együttműködéshez, és tőle szokatlan módon hallgat most is. Az idő közben fogy.
Az országos együttműködés kialakítására sincs túl sok idő. A tavaszi választás ugyanis azt is megmutatta, hogy legalább egy évvel a választás előtt le kell zárni a programalkotást, a jelölést, és meg kell kezdeni az érdemi kampányszervezést. Az MSZP októberben a kongresszusán kezdeményezni fogja az együttműködés kialakítását, hogy 2023 tavaszára lezáruljon a választások előkészítése.
Azonban már most szükség van arra, hogy kezdeményezzük a legfontosabb ügyekben válságkezelő szakértői kerekasztalok létrehozását az energiaellátás, az infláció, a közszolgáltatások (egészségügy, oktatásügy és infrastruktúra működtetés) és a biztonságpolitika kérdéseiben. A közvélemény számára fontos üzenet lenne, hogy együtt képesek vagyunk érdemi alternatíva felmutatására. Együttműködni persze csak azok tudnak, akik képesek a kompromisszumra, akik képesek saját identitásuk feladása nélkül elfogadni mások számára fontos megközelítéseket.
Lehet, hogy nem mindenki fogja ezt felvállalni, lehet, hogy a megyékben, a városokban, a budapesti kerületekben sem mindenki akar vagy tud együttműködni a többiekkel, de akik képesek erre, azoknak itt az ideje, hogy átlépjék saját árnyékukat. Itt az ideje, hogy az MSZP és a két zöld párt, az LMP, a PM felújítsa együttműködését, már csak azért is, hogy a többiek számára jelezze, az együttműködés motorja kíván lenni. Azután majd meglátjuk, hogy aki kimarad, milyen következtetésékre jut a végén. Winston Churchill híres mondása szerint: „A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes: az számít csak, hogy legyen bátorság a folytatáshoz.”
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.