Végül majdnem az a helyezés született meg, amire a sportban elengedhetetlen optimizmus, feltétlen győzni akarás alapján vágyakoztunk. A magyar labdarúgó válogatottnak a Nemzetek Ligája selejtezőjében felmutatott teljesítményéhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni.
Amikor kiderült, mely ólomsúlyú csapatok lesznek csoportbeli riválisaink, elkönyveltem, hogy ennyi volt, örüljünk az odáig megtett útnak, a következőkben pedig a szokásos önáltatásnak véget vető megméretés-sorozat következik. Nem csak én véltem úgy, hogy továbbjutási esélyeink igencsak nulla közeliek. Azért persze nem halt ki belőlem sem a halvány remény csirája, mert a labdarúgás egyik nagy varázsa éppen a kiszámíthatatlansága és meglepetés-gazdagsága. Ebből is fakad tömegeket vonzó, mágikus ereje.
Ezt igazolandó, hajszál híján nem lett még hatásosabb, hangosabb az Európa-szerte meghökkenést kiváltó, többször is elkövetett papírforma-felborításunk. Ki mert volna fogadni arra, hogy oda-vissza megverjük Angliát, veretlenek maradunk Németországgal szemben, és mindössze egypontos lesz a hátrányunk a végelszámolásnál a csoporteminens Olaszország mögött?
Ízlelgessük csak tovább a lényeget! Három korábbi világbajnokot összesűrítő négyesünkből kettőt is megelőztünk, és csak az utolsó, az olaszok elleni, szorosan vesztes mérkőzés során dőlt el, hogy melyik csapat folytathatja. Ez vitán felül már önmagában is bravúros, elismerést kiváltó, biztató jövőt sejtető teljesítménynek minősíthető.
E vitathatatlan, pontokkal, gólokkal igazolt helytállást, a korábbiakban oly gyakran tapasztalható kishitűséget elűző optimizmust más tényezők is táplálták. Például a bátor támadójáték, együttesünk korösszetétele, több labdarúgónk parádés, önbizalomtól duzzadó megmozdulásai, egy sajátos, markáns játékstílus körvonalainak felvillantása.
Igen, a régóta hiányzó, bizakodó légkör megteremtésében, abban, hogy a fiatal tehetségeket bátran a mélyvízbe dobták, elévülhetetlen érdemei vannak Marco Rossi szövetségi kapitánynak és segítő társainak. Odáig még nem merészkedem, hogy az elmúlt időszakban gyakran szitokszóként emlegetett MLSZ-t is dicsérjem, de azt azért tudjuk, hogy e háttér nélkül nem jöhetett volna létre eme, egyelőre még csak röpke örömünnep.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.