A Demokratikus Koalíció már a 2017 telén közétett választási programjában (Sokak Magyarországa) számol a nemzetközi fizetőeszköz hazai rendszerbe állításával: „Az euró bevezetésével, különböző garanciák kiépítésével biztosítjuk, hogy a banki szférában se kerülhessen többé sor ad hoc jellegű, diszkriminatív szabályozásra, a bankok ellehetetlenítésére.”
Erre a gondolatra ráerősített a 2019-es EU-parlamenti választásra készített dokumentum is (Európa, Maradunk!): „Azt akarjuk ezért, hogy Magyarország mielőbb vezesse be az európai fizetőeszközt.” 2020 júniusában ezt meg is ismételte a DK: „A Demokratikus Koalíció amint tudja, bevezeti majd az eurót. Nemcsak azért, mert ez uniós kötelezettségünk, hanem mert euró nélkül végleg leszakadunk. Minden európai magyarnak az az érdeke, hogy a fizetésük ne kevesebbet, hanem egyre többet érjen.”
Úgy gondolom, hogy a fenti idézetek hitelesen igazolják: a Demokratikus Koalíció konzekvensen európárti, mint ahogy a magyarok kétharmada is pártolja az euró-bevezetés és a forint lecserélésének gondolatát. Megnyugtató, hogy bár kormány folyamatosan gyalázza az Európai Uniót, ennek ellenére a magyar társadalom nagyobbik hányada támogatja az euró hazai rendszerbeállítását. Nyilvánvaló, hogy a közös kontinentális valuta bevezetése nem egyszerű döntésen vagy választáson alapul, hiszen a forint végleges kivezetése gazdasági, politikai és - nem utolsó sorban – emocionális kérdés is.
A magyar polgárok tehát euró-pártiak, ennek ellenére Magyarországon nincs komoly gazdaságpolitikai vita az euró bevezetéséről. Különösen szomorúnak tartom, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke a közös fizetőeszköz esküdt ellensége, és az sem izgatja, hogy az EU 27 tagállamából 19-ben lehet már euróval fizetni, Horvátország pedig 2023. január 1-től állítja rendszerbe a közös fizetőeszközt. Az euró szorgalmazása helyett az MNB elnöke egy közös eurázsiai fizetőeszköz rendszeresítéséről álmodozik, amelynek realitása igen csekély. Az ábrándos (és néha nevetséges) Matolcsy tehát hevesen küzd az euró ellen, holott éppen az lenne az elsőrendű feladata, hogy segítse Magyarországot az euróra való átállásban.
Romána is hivatalos formában jelezte, hogy csatlakozni fognak az euró-zónához, Bulgária és Horvátország kezdeményezéséről pedig így nyilatkozott Von der Leyen asszony (EB elnök): „Az euró az európai egység, a jólét és a szolidaritás kézzelfogható szimbóluma. Ez a határozat elismeri a Bulgária és Horvátország által már végrehajtott fontos gazdasági reformokat, miközben megerősíti a közös európai valuta folyamatos vonzerejét.”
A szinte megszállottan euró-tagadó Matolcsy György 2021. június 28-án a Magyar Nemzet nevet viselő nyomdatermékben közzétett jegyzetében (címe: „Az euró csapda”) képes volt leírni, hogy „Mindenki rosszul járt, aki az eurót átvette, és az nyert, aki megtartotta a nemzeti valutáját.(…) Katasztrófát hozna a korai euró-csatlakozás.”
Néhány észrevétel:
• Ausztria, Finnország, Belgium, Hollandia és Luxembourg a kontinens legfejlettebb és legmódosabb országai közé tartoznak, polgáraikat egyáltalán nem sorolhatjuk a vesztesek közé.
• A hivatkozott jegyzet címe is „érdekes”, hiszen azt sugallja, hogy immár 20 uniós ország csapdába esett, köztük az EU két gazdasági nagyhatalma: Németország és Franciaország. A jegybank elnöke vélhetően nem ismeri az Eurostat adatait, és nincs tisztában a versenyképesség rangsorokkal sem.
• Mosolyra fakasztó kijelentés, hogy katasztrófát okozna a korai csatlakozás. Magyarország 18 éve EU-tag, és pillanatnyilag még egy céldátum kitűzésére sem futja. Szlovákia az EU-csatlakozását követő ötödik évben – 2009. január 1. napján - vezette be az EUR-t, míg Horvátország 2013. július 1-én lett EU-tag, és jövőre már euróval fizetnek polgárai. Teljesen érthetetlen, hogy Matolcsy több mint másfél évtizedes EU-tagságunk után is az elsietett csatlakozás negatív következményeitől retteg. (Vagy valami mástól?)
• Az euró jelenleg 25 európai ország pénzneme: 19 uniós tagállam (+ Horvátország január 1-től) alkotja az euró-zónát, 4 törpeállam (Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán) megállapodás alapján használja, míg 2 ország (Koszovó és Montenegró) egyoldalúan vezette be a közös pénzt.
• És míg Matolcsy és a magyar kormány az euró bevezetését elutasítva görcsösen ragaszkodik a forinthoz, addig a magyar fizetőeszköz a végletekig legyengült, és az Európai Unió legsérülékenyebb nemzeti valutájává vált. Csak az utóbbi egy évben több mint 10 százalékot vesztett értékéből az euróhoz képest. Tizenkét év távlatában ez a romlás meghaladja az 50 százalékot! (2010. október 1-i árfolyam: 1 euró 275,80 Ft, 2022. szeptember 30-i árfolyam: 1 euró 421,41 Ft)
Befejezésül. Az euró nyilvánvalóan nem csodaszer, az euró önmagában nem versenyképességet javító eszköz, viszont segíti a teljesítmények, az árak és a bérek összehasonlíthatóságát. Nem biztosítja a felzárkózást, de nem konzerválja a lemaradást sem, viszont biztonságot és kiszámíthatóságot garantál. És még valami: nem engedi az árfolyammal való félrevezető svindlizést, és kizárja az Magyar Nemzeti Bank sokszor átláthatatlan és irracionálisnak tűnő üzletélését. Ezért aztán nem kapkodva, de eltökélten és határozottan közelíteni kell a szorosabb pénzügyi integrációhoz, a közös fizetőeszköz bevezetéshez. Ez mindannyiunk érdeke.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.