Válaszút elé érkezett a kormány. Hiába mondják több-kevesebb meggyőződéssel a miniszterek, hogy urai a helyzetnek, mindenki nyugodjon meg, itt már senki nem nyugodt. Sőt, a pánik jelei látszanak. Igaz ez a tőzsdére, a devizapiacra, a vállalkozókra, a lakosságra. Nem jó látni, hogy a kormányból is sugárzik a tanácstalanság.
Láthatóan nincs megoldási javaslata a kialakult helyzetre az Orbán-kormánynak. Az uniós pénzen elkényelmesedve olyan gazdaságpolitikát folytatott eddig, aminek a piachoz vajmi kevés köze volt. A saját tőkésosztály kinevelése olyan jól sikerült, hogy a NER-cégek és a kegyeltek mellett másnak már nemigen jut tér. Hogy ezt az állapotot fenntartsák, kézi vezérléssel irányítják a országot, lásd a veszélyhelyzeti rendeleteket, vagy a "nemzetgazdasági érdekből kiemelt beruházásokat". Mindenki tudna mondani a saját környezetéből is példákat, mert a kormányzat mételye a legalsó szintig leszivárgott, és már ott is hat.
A másfajta működéshez szokott külföldi befektetők ezt a gazdaságpolitikát nem tudják elfogadni. A zűrzavar láttán eladják forintban jegyzett állampapírjaikat, kötvényeiket, és a számukra biztonságosabb országba viszik a pénzüket. Ennek jele a forint sosem látott gyengülése, a pénznélküliség. Az unióval való megegyezés késik, és vagy összejön az utolsó pillanatban, vagy nem. Utóbbi esetben a több ezermilliárd forintos ingyenpénzt a piacról drágán felvett hitellel kell pótolni. De ne felejtsük el: a hitelek folyósítói a magas kamatok mellett kérnek is valamit. Az egyik szóba jöhető forrás, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) például kiszámítható gazdaságpolitikát, egyértelműen piacbarát intézkedéseket várna. A kínaiak pedig minden bizonnyal befektetési lehetőségeket, és ezektől nem lehet majd szabadulni, lásd a titkos feltételekkel épülő Budapest-Belgrád vasutat.
Ha odáig jutunk, hogy ezeket hitelfelvételi lehetőségeket kell majd összehasonlítani, visszakanyarodhatunk a kiindulási pontra. Azaz: mi is volt az Orbán-kormány baja az Európai Unió által támasztott feltételekkel?