Littvay Imrének, a 100 Folk Celsius együttes vezetőjének van egy bemondása: „Régimódi zenekar a miénk, kézzel játszunk és szájjal énekelünk.”
Ez azonban nem csupán bon mot: életforma. Eléggé régóta már, hiszen a play backkel dacoló zenekar első nagylemeze negyven éve jelent meg. Nem mellesleg: több mint 70 ezer példányban kelt el. S huszonöt esztendeje már annak is, hogy napvilágot látott az Országút című korong, amelyen a bandának volt bátorsága feldolgozni két amerikai countrydalt, a címadó nótát (Take Me Home Country Roads) John Denvertől és Have You Ever Seen the Raint a Creedence Clearwater Revivaltől.
Nem lennék meglepve, ha azóta megannyi westerncsizmás és -kalapos tengerentúli előadó könyörögve kérte volna a 100 Folktól: még véletlenül se fogjon száma adaptációjához. Denver ugyanis szinte közvetlenül a magyarországi változat közreadása előtt – 1997. október 12-én – légi szerencsétlenségben meghalt. Saját gépével utazott az örök végállomás felé, miközben nem volt repülési engedélye, mert korábban többször letartóztatták ittas vezetés miatt.
Tragédia, az a 100 Folkkal is történt. Nem egy. Drosztmér István már A nagy ho-ho-horgász című album megjelenésének évében, 1986-ban elhunyt, aztán 2010-ben Torontáli István költözött az örök gyapotmezőkre, végül 2018-ban a frontember Orbán József távozott közülünk. Ám a zenekar ma is működik Heilig Gábor, Kocsándi Miklós, Légrády Péter, Littvay, Mikes Attila összeállításban, s ahogyan a szintén fájdalmasan megfogyatkozott Omegának az emblémája volt a Tízezer lépés, úgy a countrycsapat mesterségének címere, hogy túl van immár tízezer koncerten is.
Az Omega duplán idevág, mert öt évvel ezelőtt a 100 Folk CD-t adott ki Omega country címmel, olyan számokat feldolgozva, mint az Azt mondta az anyukám, a Ha én szél lehetnék, a Naplemente vagy Az 1958-as boogie-woogie klubban. Ez már a második efféle vállalkozása volt az együttesnek, mert fennállásának huszonötödik évében, 2001-ben A dalok megmaradtak című CD-n a Citromízű banánnal (Metró), a Jöjj vissza, vándorral (Bergendy), a Kéglidallal (Illés) vagy a Gyere ki a hegyoldalba! (LGT) és a Szállj fel magasra! című szám (Piramis) újragondolásával állt elő a zenekar.
Az az esztendő azonban nem minden percében volt ünnepi, mert 2001 augusztusában kiégve találták meg a 100 Folk Celsius ellopott teherautóját a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Apagy község határában. A járműből hangszerek, erősítők, színpadi öltözékek tűntek el, a kárt tízmilliós nagyságrendűre becsülték. „Az együttes léte forog kockán” – mondta gondterhelten Littvay.
Mégsem tűntek el a ködben. A nehézségeken átsegítette őket roppant népszerűségük, amely mindenekelőtt a Paff, a bűvös sárkány album címadó számából fakadt. Az 1984-ben megjelent Paff-nagylemez 385 ezer példányban kelt el, és a senkitől sem félő őshüllő olyannyira összenőtt a zenekarral, hogy itthon a hallgatók zöme máig azt hiszi, a „százasok” saját nótájáról van szó, jóllehet a Peter, Paul & Mary New York-i folktrió 1963-as kislemezének sikerszámát ültette át magyarra az együttes.
Egy másik jubileum: harminc éve került a boltokba a (Nem) Csak felnőtteknek című 100 Folk-lemez, rajta a Californiával, „ahol minden mogyoró amerikai”. Egy évtizeddel korábban az Ohiót magyarította a zenekar, amely nem a Rulett című dalában énekelte, hogy köhögni kell, és tagjai nem alaptalanul hirdették magukról: „Lányok szívében lakom.”
A muzsikusok nemcsak elhozták Amerikát: kivitték Magyarországot az Államokba. Először 1987-ben jártak arrafelé, aztán még sokszor, fennállásuk huszadik évfordulóját is ott ünnepelték. Tengerbe hordtak vizet, de sikerük volt kaszinókban, szalonokban. Joggal dalolták legjobb számaik egyikében, A függöny mögött című nótában: „A legtöbb színpadon, / tudom, vagy nem tudom, / porosan, sárosan / maradt egy lábnyomom.”
S hogy mi táplálta merészségüket, hogy oda exportálják a countryt, ahonnan az származik? Láttak egy feketékből álló countrybandát, a Wheelst, és máris elmúlt a szorongás, megszólalt a mottó: „Ha jó kedvünk van, döngetünk.”
