Szívesen kihagyta volna a kormány ezt a hetet, igaz nem tudni, hogy a hátralevő 13-ból hányra mondhatják még ugyanezt. Csőstül jönnek ugyanis a bajok, robbannak az időzített bombák a költségvetésben, a gazdaságban, a forint piacán, hogy csak a szem előtt levőket említsük. Valami nagy baj van a kormány háza táján, ebből csak egy morzsányi a Telex által megszerzett 2000-es, azaz nem a nyilvánosságnak szánt rendelet, amiben hirtelen szombattól leállítottak majd' minden működésükkel összefüggő kifizetést a költségvetési intézményeknél. Ennél tovább nem mertek menni, mert a közellátás, a nyugdíjak, a bérek a jogszabályokban rögzített kötelezettségek befagyasztásának messzemenő következményei lettek volna. Persze a felszínes ok megint a szankció, az energiaár, amit már sormintaként használ minden nemszeretem intézkedésénél a kormány, meg a Pénzügyminisztérium is, amelyik estére csak megerősítette a zárolás tényét. Hagytak azért egy szelepet, amit a pénzügyminiszter nyit vagy tart zárva, azaz a kivételeken felüli kifizetéseket személyesen ellenőrzi és hagyja jóvá, vagy utasítja el.
Jó dolog, hogy magán is elkezdi a takarékoskodást az állam, de arra nem kaptunk magyarázatot, hogy a beszállítói oldalon hogyan kezelik majd az elutasított számlákat, de nincsenek kétségeink, hogy ezek a vállalkozók hosszú ideig hiteleznek majd az államnak, vélhetően kamat nélkül.
Az, hogy nincs pénz, már korábban sejthető volt, amikor a kormány az uniós forrásokért kezdett Canossát járni, és ahogy közeleg az év vége és veszni látszanak az ezermilliárdok, kezd egyre feszültebbé válni a helyzet. Ennek jele, hogy a befektetők elfordulnak a forinttól, ami soha nem volt ilyen gyenge sem a dollárral, sem az euróval szemben.
Az uniós pénz égetően hiányzik a devizatartalékokból, a költségvetésből, azt - ha mégsem kapjuk meg - pótolni kell. Már hallani, hogy Kína és az IMF felé is tapogatódzik a kormány, hogy hitelt vegyen fel onnan. A kabinet az eddig is követett kádári érát így nemcsak retorikában másolhatja le ezután, hanem az eladósodásban is.