Kocsis, Ránki, Schiff, emlegettük így egykor a “nagy hármast”. A hetvenes évek elején indult pályájuk, lemezeket készítettek közösen, de azért járták a maguk útját. Kocsis hat éve már nincs köztünk, Schiff tíz éve úgy döntött, nem jön a gyűlölettel teli Magyarországra sem koncertezni, sem magánemberként, így Ránki Dezsőt hallani egyedülálló kötődést is jelent a múlthoz: azért nincs szó mitizálásról, csak hát ez egyszerűen tény. Ránki pedig zongorázik, úgy, ahogy mindig: bár mindent el tud játszani, soha nem lehengerlő virtuozitással kívánt érvényesülni, az alaposan átgondolt elemző munka volt rá jellemző.
Schubert zongoraművei, szonátái nem a nagy virtuózok kedvencei, nem bővelkednek igazán nagy látványosságokban, miközben zenei tartalmuk kifejezésre juttatásához igenis komoly pianista erényekre van szükség. Kell tudni az árnyalatokkal, hangsúlyokkal bánni, meg kell tudni mutatni a dallamokat: ehhez dalolni kell a zongorán és egyúttal kísérni az “énekest”, vagy egyszerűen csak hangszeres futamokat kell játszani. Nincsenek önmagukban sokat mutató frázisok, az elmélyült munka hozza meg az eredményt. De erre a munkára a legnagyobbak is hajlandók, még egy olyan korai mű estében is, mint a D 537-es a-moll szonáta, hiszen jár érte jutalom, csak nem a fülkápráztatásért, hanem a zenélésért, egy remekmű tartalmának a közönség elé tárásáért. Ránki zongorázásában nem volt semmi külsődleges, takarékos eszközökkel, de határozottan, szépen formálta a dallamokat, pontosan osztotta el a hangsúlyokat és hangzásarányokat, belső ritmikai mozgásokat. A D 899-es Négy impromptu darabjai valószínűleg Schubert legtöbbet játszott zongoraművei, itt azért van szükség komolyabb virtuozitásra, miközben nagyon is elkülönülnek a nagyívű dallamok és a gyorsan mozgó kísérőfutamok.
A játékos csillogáson túl ennek a kettősségnek a felmutatása volt Ránki játékának erénye. Debussy dallamai és harmóniái más hangokon szólnak, az írásmód azonban, ahogyan ezek a zongorán megjelennek sokszor hasonlóak Schubertéhez. Persze ez már a Liszt utáni világ, itt nehezebb zongoratechnikai eszközökkel kell szó szerint “elmesélni” a Gyermekkuckó vagy a Metszetek darabjainak tartalmait, amelyek szintén a zongorairodalom legnépszerűbb darabjai közé tartoznak. Előbbiben olyan darabokkal találkozhatunk, mint a Jimbo altatódala, Szerenád a babának, vagy a gyakorlatilag slágernek számító Golliwog cakewalkja, utóbbinak jól ismert három “képe” a Pagodák, a Granadai esték és a Kertek az esőben. Itt is a fent említett kettősséget kellett bemutatni, és a Debussyre jellemző egyéni hangszíneket is megfesteni, amiben természetesen Ránki mesterien teljesített. A ráadásként adott műben, Liszt kései darabjában a Sancta Dorotheában is a dallam és a gyors futamokból összeálló kíséret kettősége volt jellemző.
Infó:
Ránki Dezső zongoraestje
Schubert és Debussy művei
Müpa, Bartók Béla Hangversenyterem, 2022. szeptember 27.
