Hamarosan mind több intézménynél merülhet fel a kérdés, nem lenne-e célszerűbb ideiglenesen bezárni őket, ahelyett, hogy szűkös költségvetésüket felemésszék a fenntartási költségek a téli időszakban. A koronavírus-járvány alatt a kormányzat támogatást nyújtott a kultúrára számára, ezekből a programokból mintegy egymilliárd euró maradt meg, amit Claudia Roth kulturális államtitkár fel is szabadított. Csakhogy a kulturális intézmények a járvány alatt nagyon elégedetlenek voltak a szövetségi kormánnyal, mert – mint a Süddeutsche Zeitung emlékeztet rá – a fogadóirodákhoz és a fitnesztermekhez hasonlóan, egyszerű szabadidős létesítményeknek minősítették őket, így hónapokig zárva kellett tartaniuk.
Bár Németországban a gáztározókat már több mint kilencven százalékban feltöltötték, nem kizárt, hogy egy kemény tél esetén életbe lép az úgynevezett "gázveszélyhelyzeti terv" vészhelyzeti szakasza, ami azt jelenti, hogy egy központi hivatal, a Szövetségi Hálózati Ügynökség dönti el, hogy az egyes intézmények mennyi gázhoz juthatnak. S a kulturális szférában dolgozók biztosra veszik: ha valóban ez a legrosszabb forgatókönyv következne be, aligha a ők élveznének elsőbbséget. De az Európai Bizottságtól sem számíthatnának segítségre, hiszen az Európai Unió ellátásbiztonságról szóló rendeletében a kulturális intézmények nem számítanak „kritikus infrastruktúrának”, vagyis az elsők között kell lemondaniuk a fűtésről.
A német tartományi kulturális miniszterek ezért a Szövetségi Hálózati Ügynökséghez fordultak, hogy a "vészhelyzeti szakasz" életbe lépése esetén hagyja figyelmen kívül az uniós előírásokat, és a gázelosztásnál ne felejtkezzen el a kulturális intézményekről, mivel – az indoklás szerint – viszonylag kevés energiát fogyasztanak, beleértve a színházakat vagy koncerttermeket is. Csakhogy minden jel szerint maguk a miniszterek sem hisznek abban, hogy felhívásukat siker koronázza, s a kulturális intézmények fűtését akkor sem állítják le, ha a gáz elosztását központilag határozzák meg.
Nagy kérdés, hogyan lehet megmenteni a műalkotásokat, a kéziratokat, a kényes bútorokat és a hangszereket. Mint a tartományi miniszterek rámutatnak, ezek súlyos károkat szenvednének a gázfogyasztás csökkentésének általános elrendelése nyomán, hiszen a penész, a korrózió, a mérgező gázok keletkezése visszafordíthatatlan folyamatokat indítana el. Ezért arra kérik a Szövetségi Hálózati Ügynökséget, hogy vészhelyzet esetén fordítson különös figyelmet azokra a kulturális intézményekre, amelyek a kulturális örökség szempontjából kiemelten fontos kulturális értékeket őriznek.
Természetesen nem biztos, hogy a legrosszabb forgatókönyv következik be, de figyelemreméltó az, hogy a német tartományi tárcavezetők előre igyekeznek gondoskodni a kulturális örökség megőrzéséről. A miniszterek a kulturális intézmények vezetőit is felszólítják arra, haladéktalanul tegyenek olyan terveket az asztalra, amelyek vészhelyzet esetén léphetnek életbe. Részben arról van szó, hogy gondoskodniuk kell a hideg által fenyegetett műkincsek biztonságos helyre való elszállításáról. Egyúttal azonnal össze kell állítaniuk a gyűjteményeikben található legfontosabb művek listáját jelentőségük szerint.
Mint a Süddeutsche Zeitung megjegyzi, a kultúrpolitikai döntéshozóknak tudniuk kell, hogy sok német múzeum a II. világháború óta még csak nem is frissítette leltárát, gyakran nem rendelkeznek kellő áttekintéssel műkincseikről. Sok intézménynél még nem történt meg a digitális átállás sem. A lap szerint a különböző vészhelyzeti forgatókönyvek leginkább azt jelzik, hogy „a kultúra milyen alacsony szinten áll az államigazgatásban, és milyen gyenge az érdekképviselete”.
