Anglia futballpályáin furcsa, de megszokott látvány volt a múlt század derekán, hogy egy könyvelő külsejű egyén a nézőtér első sorában ülve serényen jegyzetel. Charles Reep (1904–2002) civilben tényleg könyvelő volt, de imádta a focit. Rájött, hogyan hasznosíthatja mérlegképességét a labdarúgásban, és autodidakta buzgalmában új irányt szabott a sportágnak.
A játék elmélete érdekelte, behatóan tanulmányozta különféle csapatok taktikáját. A harmincas években a nagy Arsenal meccseire járt, és figyelt. Űrlapot szerkesztett, írogatta mindazt, amit lényegesnek tartott. Ráérzett, hogy léteznek számokkal kifejezhető összefüggések, és hogy ezeket tudni előny. Kedvtelésből kezdte tanácsaival segíteni a felkészülést – a légierő polgári alkalmazottja lévén – katonacsapatoknál, és tüstént eredményeket produkált.
Komolyabb kluboknál is felfigyeltek a csodabogárra. Megkereste a másodosztályban a kiesés elől menekülő Brentford. Tippeket adott, legközelebb a csapat 3-0-ra, majd 4-0-ra nyert, végül bent is maradt. Reep folyamatosan fejlesztette módszerét: már kétezer jelet vetett papírra meccsenként boszorkányos gyorsasággal. Strigulázott lövéseket beadásokat, leseket, labdaszerzéseket, blokkokat, védéseket, szabálytalanságokat, szögleteket, utána egész éjszaka elemzett.
A megfeszített munkával pofonegyszerű következtetésre jutott a „mágus”: a leghatékonyabb támadójáték a gyors kontra. Az, ha a szélsők nem zárnak vissza védekezni, hanem a leshatáron várnak, sprintre készen. Labdaszerzés, előreívelés, beadás, gól – ilyen egyszerű ez. Hosszú indításból ugyanis kimutathatóan több gól esett, mint passzolgatás után, mert azt rendszerint elrontották, mielőtt az ellenfél kapujához értek volna. Akciónként legföljebb három átadást tűrt meg.
Metódusának matematikai lényegét kevesen fogták fel, de sikerei önmagukért beszéltek. A legnagyobbikat az emlékezetes 1953–54-es szezon végén aratta, éppen akkor, amikor a futball őshazája az Aranycsapattól („Magic Magyars”) elszenvedett hazai vereség, a legendás 6-3 sokkjából éledezett. Reep tanácsadóként bajnoki címhez segítette a Wolverhampton Wandererst, Stan Cullis vezetőedző külön köszönetet mondott neki.
Később nem csak hálálkodtak a hosszú labdák prófétájának. Akadt, aki a nyakába varrta a válogatott kudarcait, mondván, miatta lett egysíkú és kiszámítható az angol foci. Erre 88 évesen méltó választ adott. Tanácsokat adott a hazája elleni vb-selejtezőre készülő Egil Olsen norvég szövetségi kapitánynak, aki a „direkt futball” jegyében utasította játékosait: rúgd előre a labdát, de gyorsan! Az eredmény: Norvégia–Anglia 2-0 (1993, vezette Puhl Sándor).
Statisztikai adatelemzés nélkül ma már nincs profi futball, a szórakoztatóipari üzletággá alakult játékban számítógépeké a munka dandárja. Ám Charles Reep megkerülhetetlenségét mutatja, hogy 1969-ben, amikor az első célirányos szoftvert írták, a programozók elsőként hozzá fordultak. A partvonalnál kapirgáló könyvelő távoli emlék csupán, de az ötlete maradandó nyomot hagyott a labdarúgáson.