Magyarország álláspontja eltér a többségi, nyugati állásponttól Orbán Viktor szerint. A Nyugat a háború pártján áll, míg Magyarország a béke pártján - ezt mondta hétfőn délután a parlamentben. Sok egyéb dolgot is említett, most ezek részleteire nem térünk ki, annyit azonban összességében megállapíthatunk: a magyar miniszterelnök szerint mi mindent jól csinálunk, bárkinél jobban kezeljük a válságot, és ha nem lenne az az ostoba Brüsszel a maga szankcióival, akkor még jobban állnánk.
Most azonban tegyük félre ezeket a bölcs megállapításokat – úgy látszik a sikerpropaganda akkor sem áll le, ha üres a pénztárcánk –, maradjunk csak a bevezetőben idézett mondatnál. Vagyis ott, hogy a Nyugat háború párti, mi viszont a béke pártján állunk.
Ugye emlékszünk még a Fidesz választási kampányára? Ugye emlékszünk még, miként tekerték ki, és tekerték az ellenzék köré Márki-Zay interjúját arról, hogy küldenénk-e katonát Ukrajnában? Ha a NATO kérné, akkor igen – volt a válasz. Nos ebből épült fel a Fidesz következő bő hónapos hadjárata. Az állítás lényege nem volt más, mint hogy a magyar baloldal háború-párti, mi több, ha megnyerné a választást, már másnap katonákat küldene az ukrán frontra. Igazi tömegpszichózissal dolgozott a Fidesz, nem is eredménytelenül – nagy, sosem volt fölénnyel nyerte meg a választást. És ha egyszer ez a recept már itthon bevált, miért ne lehetne újra hasznosítani, mégpedig úgy, hogy kitágítják a horizontot, immár úgy, hogy a komplett Nyugatról beszélnek. Igaz, most nem lesz semmilyen választás, de ellenségre – éljen Finkelstein! - mindig szükség van. Most nem választást kell nyerni, legfeljebb a bukást elkerülni. Azt pedig, lám, csak úgy lehet, ha másra mutogatunk. De a jelen helyzetben erre nem elég a magyar baloldal, nagyobb bűnöst kell találni. Ez pedig nem más, mint a Nyugat. Igen ám, de mit lehet, úgy globálisan mondani a Nyugatról? Jó, felel a szankciókért, de mi van, ha ezt az emberek nem értik. Muszáj tehát visszanyúlni a régi recepthez. A Nyugat háború párti, a Fidesz a békét akarja.
Egy pici békétlenség árán, persze.