Budapesti Fesztiválzenekar;

- Az utolsó dominók a sorban?

Két egészen kiváló zenekari estet hallhatunk a Müpában két egymás utáni napon. Örömünk akár felhőtlen is lehetne, ilyet is tudunk. De vajon mit hoz a jövő? 

Egyre rosszabb hírek jönnek arról, a gazdasági válság hogyan rúg nagyokat a hangversenyéletbe, újabb és újabb elmaradó előadásokról, és ingyenfellépésre kért művészekről hallani. Különösen a zenekarok vannak és lesznek még nehéz helyzetben, egy nagy próbatermet drága kifűteni, és az utazáshoz sem elég egy-két személyautó, már tudható, marad is el emiatt néhány nap múlva koncert. Szerencsések lehettünk tehát, hogy a Müpában a világ legjobb zenekarai közé sorolt együttesek közül kettőt is hallhattunk a hétvégén, egymást követő napokon: a Budapesti Fesztiválzenekart és az Amszterdami Concertgebouwot is Fischer Iván vezényelte. A műsorok mutattak hasonlóságot, amennyiben a Fesztiválzenekar Beethoven III., a Concertgebouw pedig V. Szimfóniáját játszotta. Voltak sztárszólisták is: a zongorista Jussen-fivérek szintén Hollandiából jöttek, Mozart Esz-dúr kétzongorás versenyét játszották, Kelemen Barnabás pedig Bartók posztumusz hegedűversenyét szólaltatta meg. Nagyszerű alkalom, mondhatnánk, hogy hasonlítgassuk a két zenekart, de fölösleges, illetve valójában lehetetlen is, a józanabb listák, amelyek a legjobbakat sorolják fel, nem is rangsorolnak, csak számba veszik a nagyjából tucatnyi élvonalbeli együttest. És köztük stabilan ott van a Fesztiválzenekar és a Concertgebouw is.

A két hangverseny az Európai Hidak: Budapest-Amszterdam, a Müpa és a BFZ közös fesztiválja keretében zajlott, így az egyik legjelentősebb holland zeneszerző, a tavaly júliusban elhunyt Louis Andriessen Workers Union című műve érthetően volt az első szám a Fesztiválzenekar estjén. A mű kottája lényegében csak a ritmust írja elő pontosan, az előadók száma, hogy milyen hangszerek játszanak szabadon variálható előadásról előadásra. Most némi szcenizálás is volt, az ütősöknek sárga munkavédelmi sisak virított fejükön, volt vászonra kivetített kottájuk is zenészeknek, és szendvicsemberekről is lehetett a zenét olvasni, de saját kottaálványuk is volt az egyre szaporodó zenésztársaság tagjainak, ahogy a vonósok, fúvósok szép sorban megjelentek a színpadon. A negyed óra alatt, amíg most az előadás tartott, nem unatkoztunk, kifejezetten élvezetes kortárs művet - 1975-ből - hallottunk.

A Jussen-fiúk azoknak a duóknak a számát gyarapítják, amelyeket közeli rokonok alkotnak, testvérek, mint a Kontarsky-fivérek, a Labeque-nővérek, vagy házaspárok, mint a Ránki-Klukon, Várjon-Simon páros.

Jussenék stylistja elismerésre méltó munkát végez, öltönyük kifogástalan, sérójuk hajszálra belőtt. Persze tudnak is zenélni, Mozartot is értik, és ahhoz, hogy egy ilyen kétzongorás remekmű, mint Mozart Esz-dúr versenyműve jól megszólaljon, végeredményben nem is árt, ha a két előadó szinte hasonmása egymásnak, nem csak kinézetre, játékmódra is. (Mozart is magának és nővérének írta a szólamokat.)

A Concertgebouw Bartókokkal kezdett, a Táncszvit és a Bartók által igazából nem is vállalt, csak az ő és a címzett halála után életre keltett, Geyer Stefinek, reménytelen szerelmének írt hegedűverseny szólalt meg. Utóbbi szólistája Kelemen Barnabás volt, ő és Fischer a világ most legelismertebb Bartók-előadói közé tartoznak, ha egy olyan zenekar, mint a Concertgebouw dolgozik a kezük alá, adja minden tudását az övékéhez, a végeredmény borítékolhatóan kiemelkedő lesz. Kelemen Bach-ráadása, a d-moll Sarabande különösen szép volt.

A III. és V. szimfónia - meg persze a VII. és a IX. - Beethoven legismertebb zenekari alkotásai. Mondhatni agyonjátszottak, a historikus zenejátszási elvek felélesztése előadásaik során néhány évtizeddel ezelőtt jótékonyan irányította rá a zenekedvelők figyelmét addig rejtett rétegeire. Fischer ennek a ma már mondhatni új hagyománynak a szellemében közelített a művekhez: viszonylag kislétszámúra vett vonóskarok mindkét esetben, aminek következményei az áttetsző szólamok voltak; élénk tempók, nagyon pregnánsan kijátszott, időnként túlhangsúlyozottnak tűnő frázisindítások; minden valamilyen módon, hangszínnel, hangerővel kiemelhető motívumra figyelmet fordított. A partitúra minden sarkába bevilágított. A zenészek a két együttesben fegyelmezetten követték utasításait, egységes volt az egyes hangszerszekciók hangzása, pontosan működtek együtt egymással és a többiekkel is. Tán kicsit túl kiszámítottnak is tűnt egy-két dolog, de a Harmadik első, és az Ötödik utolsó tétele ezzel együtt élményszerű volt. Utóbbiban, a felkavaró fináléban, a híd-koncepció jegyében megjelent, konkrétan a színpadra játék közben besétált a Fesztiválzenekar több tagja is, sőt a ráadásként adott Mozart Ave verum corpus kórusában is a zenekar tagjai énekeltek, méltó zárásaként a két programnak.

Infó

Budapesti Fesztiválzenekar

Andriessen, Mozart, Beethoven művei

Lucas és Arthur Jussen zongora

Amszterdami Concertgebouw Zenekar

Kelemen Barnabás hegedű

Karmester: Fischer Iván

Müpa, Bartók Béla Hangversenyterem, 2022. szeptember 23., 24.

Egyre erősödő válságjelek

Csak néhány példa arra, mit hoz a válság. “VÁLTOZÁS Kedves Közönségünk! Szomorúan értesítjük Önöket, hogy a fesztivál szokásos budapesti zenekari előadása elmarad. A „Szkrjabin misztikus világa” koncert helyett a „Szkrjabin két arca” zongoraest kerül megrendezésre. Az est két előadóművésze zenei életünk kiemelkedő Szkrjabin interpretátorai, Csalog Gábor és Palojtay János.” A közlemény az Orosz Fesztivál Facebook oldalán jelent meg. Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy a Zenakadémia az általa rendezett koncertek számát ritkította, kevés nagyzenekari koncertet tud rendezni, külföldi előadókat kellett lemondania: "Amely intézménnyel kapcsolatban nagyobb bennem a részvét, az a Zeneakadémia, amely nagyon padlón van anyagi szempontból. Lemondták az összes külföldi meghívásokat, külföldiek szerepeltetését, és állítólag ingyen szerepelnek a tanárok, és a magyar művészek ingyen játszanak. Ami szomorú, de szép dolog, hogy egyáltalán megszólal a zene a Zeneakadémián, a Nagyteremben” - mondta Batta András, a Magyar Zene Háza igazgatója, a Zeneakadémia 2004-2013 között regnáló rektora a Keljfeljancsi szeptember 22-i műsorában. Azt, hogy a Zeneakadémia arra kérte tanárait, és az intézményhez közelálló művészeket, hogy ingyen vagy minimális díjazás ellenében lépjenek fel, más forrásunk is megerősítette. És hiába kutattuk át a netet, nem találtuk nyomát annak, mi fog történni az MVM által szponzorált hangversenyekkel, köztük a méltán népszerű zongorasorozattal: 2023 ebből a szempontból gyakorlatilag nem létezik, dátumok decemberig szerepelnek.  

Puccini Tosca című operáját Ókovács Szilveszter vitte színre a Magyar Állami Operaházban, a műről a rendezőnek az ötvenes évek Magyarországa jutott az eszébe.