E hasábokon igyekszünk (többnyire) visszafogottan fogalmazni a magyar futball elvétve előforduló sikerei láttán, türtőztetjük magunkat a politikai szereplők és a politikai propagandisták hurráoptimizmusától, ömlengésétől. A politikán kívül abból senkinek nem származik előnye, ha fejlődésnek hazudnak egy-egy becsúszott győzelmet, eredményt. A Ferencváros folyamatos szereplése valamely európai klubtorna csoportkörében sem a magyar futball szakmai sikereként értelmezhető, hanem annak eredménye, hogy a közpénzből kistafírozott együttes megvásárolt 19 (migráns)légióst és szerződtetett egy komplett edzői kompániát Oroszországból. Miként az sem a magyar sportot és azon belül a labdarúgást mintegy mészáros lőrinci szinten dotált miniszterelnöki akarat következménye, hogy ma így fest az NL A ligájának 3. csoportjában a tabella: 1. Magyarország 10 pont, 2. Olaszország 8, 3. Németország 6., 4. Anglia 2. Előzetesen még az sem tűnt elképzelhetetlennek, hogy ebben a kvartettban a magyarok utolsóként, pont nélkül zárják a küzdelmet. Ezzel szemben ma este a Puskás Arénában az olaszok ellen a csoportelsőség, és ezzel a torna négyes döntőjében való szereplés elérése a tét, ehhez annyi kellene, hogy ne kapjon ki a hazai együttes (elég különös lenne, ha a szűk elit mondjuk így nézne ki: Portugália, Hollandia, Horvátország, Magyarország).
Mi történt a magyar futballban? Hogyan lehetséges, hogy Európa ma a magyar eredményektől hangos? (És ez nem túlzás! Ki kell nyitni az angol lapokat, és azt fogjuk tapasztalni, hogy amíg Gareth Southgate alakulatát szapulják, amiért öt meccsen képtelen volt akciógólt szerezni, és kiesett a B ligába, addig fejet hajtanak Marco Rossi csapatának teljesítménye láttán.)
Nyilván egy embert méltatni a fölfutás okán igazságtalan. De hogy az olasz szakember a legfőbb letéteményes, az elvitathatatlan. Rossi, amióta 2018 nyarán kinevezték a válogatott élére, folyamatosan hangoztatja: a legfőbb elvárása, hogy mindazok, akik e csapatban szerepelnek, a maximumot nyújtsák a címeres mezért. Ez az alap. Mára eljutott odáig, hogy az összes játékos kiemelte a lipcsei diadal után, hogy úgy érzi: egy emberként küzdöttek. E szemlélet meghonosításával Rossi elérte azt is, hogy a játékosok megingathatatlan önbizalommal lépnek pályára, még akkor is, ha a riválist konkrétan a vb-favoritok között tartják számon. A csapat mentális felkészítése önmagában persze még kevés volna.
Rossi a legnagyszerűbb olasz edzők hagyományait követve szervezte meg együttese védekezését, a 3-4-2-1-es hadrendet feltörni fölöttébb nehéz (tanúsítja ezt az öt meccsen kapott három gól, kétszer az olaszok, egyszer a németek találtak Gulácsi Péter kapujába).
Miközben a szélsők, valamint a válogatottságtól ma este búcsúzó Szalait támogató két támadó, többnyire Szoboszlai és Sallai, vagy mint pénteken utóbbi távollétében Gazdag, gyorsan és precízen vezeti támadásait, amelyek – már ha jut rá erő – rendre veszélyt rejtenek magukban.
Rossi érdemei mellett az MLSZ-t is méltatni kell. Felismerte ugyanis, hogy a kormány narratívájával ellentétben igenis szükség van honosításra. Loic Nego, Willy Orban, Callum Styles és a most debütált Kerkez Milos nélkül aligha tartanánk ott, ahol. És az is szemben áll a Fidesz akaratával, hogy nem kell külföldre menni, a Nyugat hanyatlik. Na, de vajon ha Gulácsi Péter, Szalai Ádám vagy Szalai Attila nem lép le már tizenévesen külföldre, törzsgárdisáti volnának-e a mostani alakulatnak? A válogatott legértékesebb játékosa, Szoboszlai Dominik speciel pályafutása során semmiféle kapcsolatba nem került a központi magyar utánpótlás-képzéssel...
„Nekem nincs csapatom. Ez a magyar nemzet csapata. Vannak a keretben fontos egyéniségek, de az erőnket a kollektíva adja.”
Ezek Marco Rossi szavai, s tökéletesebben nem is lehetne összegezni a fentieket.
Rossinak mindezt egy velejéig polarizált országban sikerült elérnie, ahol az idegeneket gyűlölni kell, ahol a kisebbségi komplexust agresszivitással, megvetéssel próbáljuk elfedni. Erre idejön egy ember, és végbe visz olyasmit, amit az ellenzéknek 12 év alatt sem sikerült: egységet teremt!
Előbb 25 játékos - akik között is egyaránt megtalálható a jobbos és liberális nézeteket preferáló egyaránt -, majd a komplett nemzet körében.
Mindez nagyobb eredmény, minthogy a gárda ma este az olaszok ellen képes lesz-e kiharcolni a csoportelsőséget.
Reméljük, Rossi hatása messze túlmutat majd a labdarúgáson.
Sopánkodnak a németek
A német sajtó csalódottan értékelte, hogy válogatottjuk péntek este 1-0-ra kikapott a magyaroktól.
A Kicker szerint hiányzott az átütőerő a Nationalelf játékából: "A német válogatott először kapott ki Hansi Flick szövetségi kapitány irányításával. Szalai Ádám látványos gólja után nem sikerült kiegyenlíteni".
A Bild a közelgő katari világbajnokságra utalva azt írta: „Két hónappal a japánok elleni rajt előtt kezdhetünk aggódni. Hansi, így nem fog működni!"
A Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemelte, „Nem működött a szakvezető terve, a csapat játéka, a magyarok egy csodagóllal győztek."
A Süddeutsche Zeitung szerint a péntek este mutatott forma éppen az ellenkezője volt annak, mint amit a vb-n várnak, Hansi Flick vezetésével a leggyengébb első félidejét produkálta a nemzeti együttes.
Nemzetek Ligája, A osztály
3. csoport
MAGYARORSZÁG-Olaszország 20.45 (Tv: M4Sport)
Anglia–Németország 20.45 (Tv: Spíler2 )
