polgármester;háziorvos;2011;Budakalász;

- Elvették tőlük az elkerülő útjukat, Budakalász polgármestere most szentendrei és pomázi kollégájával együtt száll szembe Lázár János minisztériumával

Amikor a szentendrei HÉV-ről leszállva a Budai útra fordultam, hirtelen olybá tűnt, mintha Budapest belvárosába, valahová a Nagykörútra keveredtem volna, pedig a Dunakanyar egyik kisebb településén, Budakalász főutcáján sétáltam. A kétsávos, alapvetően békés, kisvárosira tervezett úton sztrádához szokott sebességgel hasítottak az autók, az áradat mindkét irányban szűnni nem akaróan áramlott. Dudálás, por, büdös, az egérút hiábavaló keresése, fékcsikorgást visszhangzó pilisi hegyek, az augusztusi hőségben fullasztó levegő. Ekkor átéreztem az ott élők majd’ negyvenéves küzdelmét az elkerülőút megépítése érdekében, ami úgy tűnik, most újfent vágyálommá vált, noha Göbl Richárd budakalászi polgármester, Szentendre és Pomáz polgármestereivel összefogva, még nem adja fel a reményt.

– Hol tart most az ügy?

– Az egy hónappal ezelőtti állás az, hogy a NIF (Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő) Zrt.-t, amelynek vezetőivel korrekt, jó kapcsolatot ápoltunk, beolvasztják az új Építési és Beruházási Minisztériumba. A Dunakanyar városait, köztük minket is észak felől elkerülő 11-es út megépítése pedig lekerült a megvalósítandó beruházások listájáról.

– Mivel érveltek?

– Nem érveltek. Az indoklás szerint „az ajánlatkérő NIF Zrt. a szerződés megkötésére vagy teljesítésére képtelenné vált”, mivel a kormány nem gondoskodott a szükséges forrásról. A választókerület ország­gyűlési képviselője, akivel szintén jó kapcsolatot épített ki városunk vezetősége, megpróbált segíteni, de neki sem sikerült forrást szerezni a beruházásra. A döntés közel nettó huszonötmilliárd forint nagyságrendű fejlesztéstől fosztja meg a jelentős turisztikai és átmenőforgalommal terhelt, emiatt régen irigyelt, mára lassacskán élhetetlenné váló régiót.

– Pedig a Dunakanyar három települése, Budakalász mellett Pomáz és Szentendre is összefogott a cél érdekében.

– Lakóink képviseletében kértük a kormányt, hogy a térségben élők számára kiemelt jelentőségű fejlesztésre adják meg a szükséges anyagi fedezetet. Az elkerülőút megépítése még 1985-ben merült fel, de része volt egy 2016 októberében született megállapodásnak is. Ebben az akkori Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a NIF Zrt. vállalták, hogy mindent megtesznek az építéshez szükséges források előteremtése érdekében.

– A kedvezőtlen döntés oka az lehet, hogy egyikük sem kormánypárti polgármester?

– Nem tudjuk, és nem is találgatunk. Én remélem, sőt hiszem, hogy nem politikai szándék áll a háttérben, pusztán a pénz hiánya okán alakult így a helyzet. Polgármester kollégáimmal annyit tehettünk, hogy közös nyilatkozatot adtunk ki, amelyben csalódottságunkat fejezzük ki a döntés miatt, kérjük annak mielőbbi felülvizsgálatát, egyúttal a 11-es út felújítására vonatkozó közbeszerzés mielőbbi kiírását is.

– Önt a 2011 Egyesület képviseletében választották meg polgármesternek, lesöpörve ezzel az előző, kormánypárti vezetőséget. Gondolom, vannak ellendrukkerei.

– Igen, ilyenek mindig voltak és lesznek is, bármilyen politikai éra is kapjon vezető szerepet. De voltak durva dolgok is, amikre nem számítottam. Például, hogy a hivatalban lehallgattak. Bár a legszomorúbb az volt, amikor egy akasztott ember rajza mellé a nevemet írták.

– Kik?

– Névtelen senkik. Nem érdemes erről beszélni. Arról annál inkább, hogy a 2011 Környezet és Értékvédő Egyesület a 2019 őszén tartott önkormányzati választáson óriási bizalmat kapott Budakalász lakosaitól. Az összes egyéni választókörzetben a képviselőink nyertek az országos politikai pártok helyi jelöltjeivel szemben. Csapatunk az én vezetésemmel tehát stabil többséggel láthatott neki a választási programunk végrehajtásához, ami az egyesületünk célkitűzéseivel azonos. Értéket védünk és teremtünk. Bebizonyítottuk, hogy ha összefogunk, egy Dávidokból álló csapat akár magát Góliátot is legyőzheti. Ha kíváncsi rá, elmondom a győzelem receptjét.

– Írom.

– Alulról szerveződés, egyetértés a közös célok kitűzésében, a lakosság körében hiteles képviselők indítása, végezetül tisztességes szakember az ő élükre. Azután már nem marad más, csak a közjóért végzett rengeteg munka.

– Mi köti Budakalászhoz?

– Sokan azt válaszolnák erre a kérdésre, hogy a szép környezet csábította őket. Ez igaz is, mert nekünk folyónk, tavaink, hegyeink vannak. 1982-ben kerültem ide, nemcsak az előbbiek, hanem – tréfásan fogalmazva – a csinos hölgyek miatt is, akik közül az egyik az én feleségem lett. Ő eredetileg karcagi, családjával kétéves korában költözött Budakalászra. Megismerkedtünk, innen jártunk egyetemre, majd megesküdtünk. A fe­leségem gyermekorvosként a közeli Békásmegyeren dolgozik.

– Budakalászon milyen az orvosi ellátottság?

– Bár rengeteg üres orvosi praxis van országszerte, nálunk jó a helyzet, négy felnőttháziorvosunk, két gyerekorvosunk van, ami tizenkétezer lakosra éppen elégséges.

– Háziorvosként is rendel Budapesten, a Józsefvárosi Szent Kozma Egészségügyi Központban, ahol megbecsültségnek és közszeretetnek örvend. A Szent Rókus Kórházban is dolgozik neurológus szakorvosként, sőt, a hajléktalan­ellátásban is éveket töltött el. Egyszer ezt mondta nekem: „Háziorvosként nemcsak a diagnosztizálás a feladatom, hanem szociológiai alapossággal kell feltérképeznem a pácienseim életkörülményeit, mert csak akkor tudok eredményesen gyógyítani. Ezt diktálja a jelen idők szava.”

– Mi nem pénzt osztunk, amikor szociális munkát végzünk, mert arra nincsen lehetőségünk. Inkább jó tanácsokkal, információkkal látjuk el a hozzánk betérőket. Mindenkin segítek, akin és amivel tudok. Van egy angyalföldi páciensem, aki hozzám fordult segítségért a rossz lakáskörülményei miatt, mert valahonnan megtudta, hogy polgármester is vagyok. Az pedig igazán mosolyt fakasztó, amikor az egyik páciensem azt a javaslatot tette, hogy induljak a főpolgármesteri posztért.

– Én szavaznék önre. Mi köti Józsefvároshoz?

– Budafoki születésű vagyok, de életem nagy részét a VIII. kerületben töltöttem. A Piarista Gim­­ná­­zium­ban végeztem, utána a SOTE-ra jártam, és tizenöt éve vagyok itt háziorvos. Meghatározó kötődésem van a Szent Rókus Kórházhoz is, amely a szívem csücske, számomra nemcsak egy épület, hanem az egészségügyi történelem és kultúra szentélye. Amikor az 1848-as szabadságharcot Haynau pribékjei vérbe fojtották, a mártírhalált halt miniszterelnök, Batthyány Lajos holttestét is ide szállították be. Semmelweis Ignác, Czeyda-Pommersheim Ferenc sebészprofesszor és még sok híres orvos gyógyított az intézmény falai között, többek közt nagyra becsült tanárom, Horváth Szabolcs főorvos úr is. Az életem része a Józsefváros, hiányozna, ha nem járhatnék oda nap mint nap. Képzelje, ma, amikor a Népszínház utcában bementem egy szabóságba, és megkérdeztem a mestert, hogy mikor hozhatnám a nadrágomat, hogy felhajtsa, azt felelte, uram, bármikor, éjjel-nappal itt vagyok. Mondtam neki, hogy én is így dolgozom. Az ilyen élményekért, két merőben különböző hivatású ember hitvallásának összecsengéséért is érdemes a Józsefvárosban dolgozni.

– Érdekes konstellációban él és dolgozik. A munkával töltött ideje egyik felében a békés, polgárosodott agglomerációban egy elődjétől örökölt, Makovecz-tervezte épület pazar berendezésű irodájában igazgatja a várost. A másik felében pedig a budapesti kerületek kivéreztetése miatt – a városvezetés törekvéseitől függetlenül – ismét leszakadófélben lévő Józsefvárosban gyógyítja egyre inkább elszegényedő pácienseit. Érzékeli a két település lakossága közötti egészségügyi különbségeket?

– Budakalászon tehetősebb emberek laknak, mint a Józsefvárosban, ez eldönti annak a kérdését, hol van jobb fizikai és mentális állapotban a lakosság. Rendszeresen szervezünk lakossági szűrővizsgálatokat, én neurológusként demenciaszűrést végzek, ami nem szokványos, nem is tudok róla, van-e valahol még ilyen az országban. A választási ígéreteink is olyanok voltak, hogy megvédjük a közösség vagyonát, megvédjük a természetet, és – a tízparancsolatot alapértékként kezelve – nem lopunk. Tudomásom szerint városunk működésében a korrupció nincs jelen. De félre az elődeinkre utaló szarkazmussal! Büszkén mesélem el, hogy most alapítunk és indítunk útjára egy Alzheimer Cafét a városunkban, tehát újabb tételként azt is mondhatjuk, hogy a pszichoszociális értékeket is próbáljuk menteni a közösségben.

– Orvosként, polgármesterként és nyolcunokás nagypapaként hogyan tudja összeegyeztetni az összes feladatát úgy, hogy mindegyikre jusson minőségi idő és energia?

– Sokszor napi tizenkét órás orvosi munka után látom el a polgármesteri feladatokat. A napi szintű egyeztetésekben, az adminisztratív feladatok ellátásában sok segítséget kapok képviselőtársaimtól, a két harcedzett alpolgármesteremtől és a hivatal dolgozóitól. Még bő két esztendő van hátra a ciklusból. Azt ígértem a választóimnak, hogy kitartok. Utána az orvoslás mellett jöhet a család, az unokák, mert ezen a téren jelentős adósságot halmoztam fel eddigi életem során. A jövőt illetően vannak személyes terveim is: szeretném ismét elővenni a szekrényben porosodó hegedűmet, mert ötven éve nem volt a kezemben. Szeretném az unokákat óvodába, iskolába kísérni, tanulni velük, szeretném a korábban elsajátított két idegen nyelvi ismereteimet felfrissíteni, és jogosítványt szerezni motorkerékpárra, bár ez utóbbit csak félve mondom, mert a család nem örül neki. A jövőben sem maradok célok, feladatok nélkül, csak adjon rá az Úristen lehetőséget.

Egy-két év nyugalom után a svédországi és olaszországi parlamenti választások ismét az európai szélsőjobboldal erősödését jelzik. Ami kissé enyhe kifejezés, hiszen a Svéd Demokraták koalícióban kormányra kerültek, és hasonló eredményt ígér a Georgia Meloni vezette Olaszország Fivéreinek szövetsége Matteo Salvini és Silvio Berlusconi pártjával. A végrehajtó hatalom részleges vagy teljes birtokában vajon mekkora mozgástere van ezeknek az erőknek a polgári demokratikus intézményrendszer lebontására? Amit Európa legsikeresebb szélsőjobboldali pártja, a Fidesz Magyarországon részben már elvégzett.