Kimaradás ára
Fejkendőben ülsz a hegyvidéki teraszon,
mint régi öregek, mint öreganyám.
Azt mondod ismerted őt, én nevetek
pedig sírnom kellene, hiszen meghalt,
nem is ismertem, akkor te hogyan láttad
volna, hiszen én előbb születtem.
Aztán elmondod hogyan halt meg
szóról szóra tudod az egész családfát.
Tudod, ha fiúnak születek, most
több Csongor lenne a Földön
és ezt anyám csak nekem árulta el.
Beleiszol a kávédba, úgy mondod,
hogy te vagy az öreganyám.
Hagyaték
Öreganyám tanított meg félni Istent.
Házában megbújt a hit.
Kopott-keretes képekről,
agyagszobrok üregéből figyelt minket
egy ember
aki szívét a kezében tartotta.
Angyalok és felhők vették körbe
galamb szállt feje felett,
amitől én a legjobban tartottam.
Nem mertem a kisszobában aludni.
A szekrényeken ülő Máriák
kísérték a mozdulatokat.
Azt mondta a Mama
mindent úgy tegyek
tudom
valaki figyel.
Azóta rájöttem,
az a valaki
nem feltétlen Isten,
de akár lehetne is.
Annak mondja magát.
Sokszor hátranézek az utcán
s bár nem látom
a hiányát érzem.
Amikor öregapám beteg lett.
a Mama úgy sírt, ahogy
embert még nem hallottam.
Azóta esküdöznek
ez az imák ereje volt.
A rengeteg szenvedés után
hagyták menni a dolgokat
már nem néznek vissza az utcán.
Nem értik
miért maradtak magukra
pedig ők tanították.
Úgy élek, hogy
félve figyelek.
Gerincszámítás
Tavasszal még mindig várom,
hogy az elásott ablakok tükrében
újraéledjenek a vágóhidak.
