Dániában külön statisztikai kategóriát hoztak létre MENAPT néven a muszlim többségű országokból érkező bevándorlók és leszármazottaik megkülönböztetésére. Görögországban II. Hieronimosz athéni érsek, a görög ortodox egyház vezetője egy interjúban az iszlámot egy politikai pártként jellemezte és annak követőit a háborúk népének nevezte. Svédországban egy szélsőjobboldali propagandán radikalizálódott tinédzser tavaly nyáron megkéselte egy tanárát Eslöv egyik középiskolájában, idén januárban pedig hasonló támadás történt egy kristianstadi tanintézményben. Ilyen incidenseken keresztül hívja fel a figyelmet az európai muszlimokkal szembeni mérgező gyűlöletre és annak veszélyeire a bécsi Leopold Weiss Intézet gondozásában ma megjelent, éves jelentés az európai iszlamofóbiáról.
A 662 oldalas, tavalyi eseményeket feldolgozó összeállítás 27 európai államban, köztünk hazánkban próbálta feltárni a vallási közösség tagjait érő atrocitásokat. Mint az anyagból kiderül, muszlim többségű országokban is előfordulnak ilyesfajta esetek: Albániában például öt hívőt késelt meg Tirana egyik mecsetében egy 34 éves merénylő, aki őrizetbe vételét követően azt kiabálta, hogy minden muszlimnak bűnhődnie kell. A jelentés a fizikai és verbális támadásokon túl a muszlimok által a munkaerőpiacon, igazságszolgáltatásban, az interneten, a politikában és a sajtóban elszenvedett hátrányokat is dokumentálja.
Az iszlamofóbia elleni európai akciónapra időzítve közzétett összeállítás két szerkesztője, Farid Hafez osztrák és Enes Bayrakli török-német politológusok összefüggésbe hozta az iszlamofóbia fokozódását és a liberális demokráciák hanyatlását. Ezt szerintük a tavaly, korrupciós botrányba belebukott osztrák kancellár, Sebastian Kurz testesíti meg, akinek fotója az idei jelentés címoldalát díszíti. A szerzők olvasatában Kurz politikai karrierje muszlim- és iszlámellenes kampányokon, illetve intézkedéseken alapult, ám ez az üres populizmus a korrupt ügyleteit és tekintélyelvű törekvéseinek leleplezését szolgálta. Ausztriában a kormányzati szintre emelt iszlamofóbia csúcsának a 2020-as, politikailag aktív muszlim szervezetek és személyek - köztük például a jelentést szerkesztő például Farid Hafez - elleni úgynevezett Luxor-művelet tekinthető, amely a legnagyobb rendőrségi akció volt Ausztriában a II. világháború óta. Tavaly a grazi felsőbíróság törvénytelennek nyilvánította a razziákat. Kiderült az is, hogy a négy halálos áldozattal járó bécsi terrortámadás elkövetőjével a hatóságok azért nem foglalkoztak a vérengzés előtt, mert az erőforrásokat annyira lekötötte a Luxor-művelet. Kurz ugyan eltűnt a színről, de
kancellárként utódja az a Karl Nehammer lett, aki belügyminiszterként felügyelte a razziákat.
A jelentés Magyarországgal foglalkozó részében arra hívja fel a figyelmet, hogy a 2015-16-os migrációs- és menekültválság óta domináns kormányzati narratíva az iszlamofóbiát a perifériáról a közbeszéd középpontjába helyezte. A szerzők felidézik Orbán Viktor miniszterelnök tavalyi nyilatkozatát, miszerint azért van szükség a migráció megállítására, mert „csak muszlimok jönnek” Európába, de azt is megállapítják, hogy a kormányzat újabban az úgynevezett „gender-ideológia” és az LMBTQ-közösség tagjai ellen uszít.
Sulok Zoltán, a Magyarországi Muszlimok Egyházának alapító-elnöke lapunknak arról beszélt, hogy tavaly a magyar politikai diskurzusban kisebb hangsúlyt kapott a „migránsozás”, ám a magyar muszlimok helyzete ettől még nem javult.
Az a baj, hogy az indulatok nem hűlnek vissza
- fogalmazott Sulok Zoltán. Mint mondta, a felmérések mély társadalmi előítéleteket mutatnak a vallási közösség tagjaival szemben - az amerikai Pew Research Center 2017-es kutatása szerint a lakosság mindössze 21 százaléka lenne hajlandó muszlimot családtagként elfogadni.
Bár a jelentés rengeteg aggodalomra okot adó tendenciát mutat be, néhány reménykeltő fejleményre is beszámol. Hafez és Bayrakli fontos előrelépésnek tekintik, hogy a strasbourgi Európa Tanács (ET) alá tartozó Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság (ECRI) tavaly decemberben tagállamoknak tett ajánlásában az iszlamofóbia problémáját muszlimellenes rasszizmusként azonosítják, ami kifejezi, hogy rendszerszintű jelenségről van szó. Azt pedig történelmi jelentőségűnek értékelik, hogy az ENSZ idén márciusban ellenszavazat nélkül elfogadta Pakisztán az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC) nevében benyújtott indítványát, ami március 15-ét az iszlamofóbia elleni küzdelem világnapjává nyilvánította. A szerzők ugyanakkor fontosnak tartották megjegyezni, hogy az ülésen az Európai Unió, Franciaország és India delegáltjai is kritizálták a határozat-javaslatot.
A szerzők elnézőek az iszlamizmussal szemben
Farid Hafez és Enes Bayrakli 2015 óta évente készít összeállítást az európai iszlamofóbiáról. Ezeket az előző években az iszlamista-konzervatív Erdogan-rezsimhez közel állónak tekintett ankarai SETA kutatóintézet adta ki, amelynek Bayrakli a kutatója is. A jelentések a politikai iszlám, vagyis az iszlamizmus elleni intézkedéseket is iszlamofóbnak mutatja be, esetenként vitatható módon. Habár az európai muszlimoknak ugyanannyi joguk van vallásukat belevinni a politikába, mint a keresztényeknek, az iszlamizmus szélsőséges, anti-demokratikus vonulataival szemben indokoltnak tekinthető a hatósági fellépés. Az Európai Parlament tavaly egy kétharmados többséggel jóváhagyott határozat részeként elítélte, hogy Hafez kutatómunkájához az Európai Bizottság uniós támogatást biztosít. Az EP álláspontja szerint politiológus közel áll az iszlamista Muszlim Testvériséghez és a török kormányhoz, amelyek az iszlamofóbiára hivatkozva a független sajtó és újságírók elnémítására törekszenek.
