- Kétely

A kultúra vonzások és választások története – mondta a Színház-és Filmművészeti Egyetem rektora a minapi évnyitón. Hát bizony, vonzásoké és választásoké. Azt is mondta, hogy hamarosan újra birtokba vehetik a hallgatók, a művésztanárok és a közönség is „az egykori legendás” Ódry Színpadot. És akkor menjünk bele egy kicsit, ha már vonzásokról és választásokról van szó.

Az egyetemfoglalás idején az Ódry Színpad az ellenállás, a lázadás jelképévé vált. Sokan mentek a Vas utcába kifejezve a szolidaritásukat azok iránt, akik felemelték a szavukat az egyeztetés nélküli modellváltás ellen. Mentek virággal, étellel, gyertyával, mécsessel. Sokan gyászolták a múltat, az Ódryt, amit az új vezetés be is zárt. Arról volt szó, hogy meg is szabadulnak tőle, átadják másnak. Egyszer csak a büntetés és bosszú szimbóluma lett, az új tulajdonosok számára nem kívánatos hely. Azóta eltelt két év, pandémia, szétszakítottság, a színházi háborús árkok mélyülése jellemezte ezt az időszakot.

Néhány napja egy nagyon szép estét tölthettek a Pinceszínházban, azok, akik a tragikusan fiatalon, negyvenévesen eltávozott korszakos színészre Bertók Lajosra emlékeztek. Bertók is járt a Színművészetire, el is végezte, igaz évismétléssel. De aztán több előadásban bizonyította páratlan tehetségét. Most egy könyv készül róla. Az egyik emlékező azt mondta Bertókról, hogy mindig a kétely mozgatta, vitte előre. Soha nem volt biztos magában, vívódott, aztán ösztönösen fantasztikus alakítást nyújtott. A rektor mostani bejelentését is érdemes némi kétellyel fogadni, miközben mindenki örülne, ha lenne az egyetemnek újra rendes játszóhelye. A rektor szélesre tárt ajtókról is beszélt. Hát jó, de akkor tárják szélesre a freeszfe, a kaposvári és a határon túli színművészeti képzések előtt is. Rátóti Zoltán emlegette a tengert, meg a szelet, akkor tessék tegyenek igazi gesztust. Nem elég egy évnyitón jófej hajóskapitánynak mutatkozni. Meg kellene már végre találni a helyes útirányt, különben az a bizonyos hajó méltatlanul elsüllyed.