Hoszein Amirabdollahián iráni külügyminiszter szerdán a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SESZ) szamarkandi csúcstalálkozóján aláírta azt a kötelezettségvállalási nyilatkozatot, melynek révén a perzsa állam egy éven belül a nyugati befolyás ellensúlyának tekintett tömörülés teljes jogú tagjává válhat. Habár a felületes szemlélőt e folyamatok a világháborúkat megelőző hatalmi blokkosodásra emlékeztethetik, ez az értelmezés több szempontból is sántít.
A nemzetközi sajtóban néha ellen-NATO-ként emlegetett SESZ papíron valóban számottevő erővel bír: négy atomhatalmat tömörít - Kínát, Oroszországot, Indiát és Pakisztánt, továbbá négy, közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságot - Kazahsztánt, Kirgizsztánt, Tadzsikisztánt és Üzbegisztánt, amelyek együtt a világ lakosságának majdnem felét és GDP-jének mintegy negyedét képviselik. A NATO-val való párhuzam azonban félrevezető.
A szervezetnek valóban célja az eurázsiai biztonsági együttműködés előmozdítása, de - az észak-atlanti szövetséggel ellentétben - nincs szó katonai társulásról vagy kollektív védelemről. A SESZ fő küldetése a terrorizmus, szeparatizmus és szélsőségek elleni küzdelem összehangolása. Nem több ez, mint egy fórum, amelyet belső ellentétek is feszítenek - elég csak az atomfegyvereikkel egymás nagyvárosait célkeresztben tartó Indiára és Pakisztánra, vagy a napokban ismét határvillongásba bonyolódó Kirgizisztánra és Tádzsikisztánra gondolni. Savkat Mirzijoev üzbég elnök - a SESZ tegnap véget ért szamarkandi csúcstalálkozójának házigazdája - a héten megjelent írásában is hangsúlyozta: a szervezet vonzereje részben abban rejlik, hogy az nem egy hatalmi blokk.
Irán még 2008-ban jelentkezett a SESZ-be, ám törekvését kisiklatta, hogy nukleáris programja miatt ENSZ-szankciók voltak érvényben ellene. A 2015-ös többhatalmi iráni atomalku megszületését követően ez az akadály elhárult, hiszen a világszervezet feloldotta büntetőintézkedéseit. A perzsa állam mégis a SESZ váróteremében maradt, miközben India és Pakisztán néhány év alatt tagállammá vált. Részben éppen a közép-ázsiai országok aggályai gátolták felvételét, a régió ugyanis nem akart belefolyni a közel-keleti viszálykodásba, Tádzsikisztánnak pedig egy puccskísérlet kapcsán betiltott iszlamista párt iráni kötődései miatt is voltak fenntartásai. A perzsa állam felvételi kérelmét végül a tagállamok tavaly mégis egyhangúan jóváhagyták, miután az iszlamista tálib mozgalom afganisztáni hatalomátvétele megváltoztatta a stratégiai számvetéseket.
A SESZ-tagságtól a teheráni rezsim elsősorban gazdasági hasznot vár. Ebrahím Raíszi iráni elnök a szamarkandi csúcs záró ülésén a kereskedelmi együttműködés elmélyítését szorgalmazta, valamint közös fellépést “az Egyesült Államok drákói szigorú szankciói és egyoldalú lépései ellen”. Most, hogy az atomalku helyreállítására irányuló diplomáciai erőfeszítések ismét elhalni látszanak, a perzsa állam vélhetően keresi a lehetőséget a büntetőintézkedések kicselezésére. Ebben azonban a szervezet Nyugat és Kelet közötti lavírozásban érdekelt tagjai - India, Pakisztán és közép-ázsiai országok - aligha lesznek partnerek.
