Úgyis szembefordulnak a világgal, dacoljanak a súlyukkal is! – Akár ez is lehetne a mottója a kamaszoknak szóló Túl súlyos füzetnek. A kiadvány húszoldalas munkafüzetnek indult, 220 oldalas könyv lett belőle. Ha a leendő gazdái is úgy akarják, együtt fogyhatnak, az oldalak sorszámozása ugyanis nem az egytől indul, hanem ott ér véget. Ők bízvást fogynak, ahogy remélhetőleg a könyv is.
Hadüzenet a kilóknak
De lássuk, miről is van szó! A Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekgyógyászati Klinika, vagy ahogy sokan ismerik, a Tűzoltó utcai klinika szakorvosai, Gács Zsófia endokrinológus, Magyar Emma klinikai szakpszichológus és Tarr Zsófia gyógytornász úgy gondolta, kellene a túlsúlyos, elhízott kamaszoknak egy olyan foglalkoztató füzet, amely otthon is segítséget nyújt az egészséges testsúly elérésében, a megfelelő étrend kialakításában és az ideális mozgásforma megtalálásában.
Hetente 10-12 gyereket vizsgálnak emiatt a klinikán. Az egészen kicsiktől a felnőttkor küszöbéig mindenkit fogadnak és kezelnek, de a könyvet kifejezetten a lázadó korukat élő kamaszoknak szánták. Ők azok, akiket arra biztatnak, hogy a súlyukkal is dacoljanak.
A kivitelezésre Karácsonyi Panka grafikust és Koczka Kristóf formatervező művészt kérték meg.
Ahogy ők fogalmaztak, az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a kiadvány legyen uniszex, vagány, és ne legyen bántó. „Szerintem sikerült egy szép, tiszta és modern kiadványt készítenünk – véli a grafikus. – Hasonlít egy munkafüzethez, tanulni is lehet belőle, de vannak benne elvégzendő feladatok is. Használója láthatja például, hogy ha az energiabevitel nincs egyensúlyban energiafelhasználással, akkor elindul a hízás. Megismeri a kalóriaszámlálást, mozgásnaplót vezethet. Eloszlatunk egy csomó tévhitet, például a diétásnak hitt 100 százalékos narancsléről. Segítünk abban is, hogyan lehet otthon kalóriaszegény zöldségcsipszet készíteni, és hogy a sült krumplin túl is van ebéd. Rajzokon keresztül is elmagyarázzuk az orvosi szakkifejezéseket, bevezetjük őket a zsírok, fehérjék, szénhidrátok világába. A könyvnek van egy jól elkülönülő pszichológiai struktúrája: »eddig«, »most« és »ezentúl« szakaszokra tagoltuk.”
Tudással nem lesz ciki
A tagolást azért tartják jónak, mondta Magyar Emma, mert segít az elhatározásban és a célok kitűzésében. Sok kamasz dacol, haragszik a világra, amikor látja, hogy más sokkal többet eszik, mégsem hízik meg. „Ha a konzultáción elmondom, hogy ennek genetika oka is lehet, de a helyes életmód, a megfelelő étkezés, a rendszeres mozgás látható eredményt hozhat, akkor megkönnyebbülnek” – mesélte a klinikai szakpszichológus.
A tervek szerint 14 éves kortól kapják majd meg a szakemberekhez forduló fiatalok a könyvet. „Olyan segítséget akartunk adni, amit hazavisznek, és ezzel folytatása lesz a személyes találkozónak. Mert nem olyan könnyű a túlsúlyról, elhízásról beszélgetni velük. Nagy bennük az ellenállás, nehezen nyílnak meg, cikinek tartják az állapotukat. Sokszor a szókincsük is kevés ahhoz, hogy az érzéseikről és a súlyukról beszéljenek. Mi pedig azt akartuk, hogy a téma közelebb kerüljön hozzájuk, tudjanak, merjenek kérdezni”.
Gács Zsófia szerint gyakran a szülők is nehezen kommunikálnak, mert „nincs meg a nem minősítő szókincsük”. A közös konzultáción magukat is töltött galambnak, vagy mackós alkatúnak nevezik. A könyvben objektív, tárgyilagos, támogató nyelvezetre törekedtek a szakemberek. „A túlsúly és az elhízás olyan állapot, amely betegségekre hajlamosít, így időben kell lépni ellene” – magyarázta az endokrinológus.
A klinikára a háziorvos vagy az iskolaorvos jelzése alapján kerülnek a gyerekek. „Amikor megkeresnek minket, az endokrinológiai osztályon fogadjuk őket és kivizsgálások sorozatával kezdünk. Feltérképezzük, hogy betegség, pszichológiai probléma vagy a helytelen étkezési szokások és mozgásszegény életmód áll-e az elhízás hátterében. Először kóros testsúlygyarapodást okozó betegségeket keresünk. Ilyen lehet például a mellékvese túlműködése vagy a pajzsmirigy alulműködése, esetleg valamilyen genetikailag meghatározható szindróma okozza a túlevést, elhízást. Ellenőrizzük azt is, hogy a lehetséges szövődmények közül megjelent-e már bármelyik. Nézünk cukoranyagcserét, mérünk vérnyomást, felmérjük a zsíranyagcserét. Ezek ismeretében kapunk információt arról, hogy mi okozza a túlsúlyt.”
Kialakulásában vannak kritikusabb időszakok: kutatások igazolják, hogy az anya várandósság alatti étrendje, sőt a saját súlygyarapodása is befolyásolja a születendő gyerek súlyát. Kamaszkorban pedig a hormonális változások alakíthatják – akár kedvezőtlenül is – a testalkatot.
Szülőké a felelősség
De miért is fontos a túlsúly megállítása és visszafordítása? Az, hogy ki túlsúlyos vagy elhízott, viszonylag könnyen meghatározható. Sokféle módszerrel lehet számolni, ilyen például a testtömegindex, ehhez a súlyt kell elosztani a testmagasság négyzetével, de a derék- és a csípőkörfogat hányadosa is jó mutató. „Vannak persze bonyolultabb számítások is – magyarázta Gács Zsófia. – Ilyenkor kapunk egy számot, de ez csak egy matematikai adat. Ennél sokkal fontosabb a következmény. Az elhízás ugyanis súlyos szövődményekkel jár, vagy járhat. Az inzulinrezisztencia, a kettes típusú cukorbetegség, a vérzsírszint emelkedése, a máj zsíros átalakulása, a magas vérnyomás, a bal szívfél terhelése és az ízületi elváltozások a gyerekeket sem kímélik.”
Az esetek egy részében igaz az is, hogy az elhízott kisgyerekből elhízott felnőtt lesz, a gyerekkorban elinduló szövődményekből, kóros változásokból pedig betegség. Ezért fontos megállítani, kezelni és visszafordítani a túlsúlyt. „Az alapkivizsgáláshoz olykor egy-két éjszakát az osztályon töltenek a gyerekek. Vannak olyan betegeink, akik a súlyos szövődmények miatt további kórházi kezelést igényelnek. A többieknek segítünk összeállítani az étrendet, megbeszéljük a mozgást és a kezelést, aztán rendszeresen ellenőrizzük őket – mondta az endokrinológus.
Nincs recept arra, mennyi idő alatt érnek el eredményt. „Előfordul, hogy a kivizsgálás után három hónappal úgy jön vissza a kis beteg, hogy fogyott két-három kilót. Mi havi egy, legfeljebb két kilót szoktunk javasolni. A nagyon nagy túlsúlyt csak lassan lehet lefaragni.”
A kicsiknél a szülőké a főszerep, a nagyobbak viszont aktív résztvevői a változásnak. Egyik esetben sem könnyű a súlymegtartás vagy a fogyás, hiszen meglévő szokásokat kell leküzdeni, életmódot kell váltani. Az édességevés sokszor a jutalmazáshoz kötődik. „Például, amikor a szülő azt mondja, hogy »edd meg szépen a spenótot, utána kapsz csokit«. »Nagyon örülök, hogy jó lett a bizonyítványod, menjünk cukrászdába, és bármit, bármennyit ehetsz.« Innen nem könnyű átállni az édesség nélküli életre, megérteni, hogy az édességnek káros hatása lehet.”
Amikor elkezdenek beszélgetni a családdal, sokszor előttük teremtik le a gyereket, hogy „látod, megmondtam neked, hogy ne egyél olyan sok csokit”, meséli a szakember. „Ilyenkor mindig megkérdezem, mégis ki vette meg az édességet. És ezzel nem azt mondom, hogy az édesség mindenki számára teljesen tiltott és nem lehet édes ételt fogyasztani. Az ötszöri étkezés egyik eleme lehet néha egy kis süti, de semmiképpen ne az étkezések között fogyasszon a gyerek kekszet, csokit. Persze van, akinek a kis mennyiségű cukor sem ajánlott” – intett Gács Zsófia.
A szülő szerepét, és a család segítő hozzáállását nem lehet elégszer hangsúlyozni, tette hozzá az endokrinológus. Egy nem támogató családban szinte kizárt a siker.
„Rendkívül praktikus, ha nem veszik meg a szülők azokat az ételeket, amelyeknek nagyon nehéz ellenállni. De az is része a támogatásnak, hogy segítik, ösztönzik a gyereket a rendszeres mozgásra. Sokszor kiderül, hogy a gyerek már egyedül menne iskolába vagy valamilyen programjára, de a szülő ezt nem engedi, ragaszkodik az autóval szállításhoz. És most a 15-16 évesekről beszélek, nem az ovisokról. Egyébként kora csecsemőkortól mindig valahova viszik a szülők a gyereket. Zenés foglalkozásra, külön informatikára, angolra. Mindenhova időre kell odaérni, elfogy a szabad mozgásra fordítható idő.”
A szakember megjegyezte azt is, hogy a legfrissebb szakirodalom szerint egy elhízott emberre nemcsak a szövődmények jelentenek veszélyt, hanem a környezete, és azok a pszichés problémák, amelyek akadályozzák a változást.
Evés mint örömforrás
Magyar Emma szerint az érzelmi evés gyermek- és kamaszkorban is intenzívvé válhat. Ez egy érzelemszabályozási nehézség, ami túlevést is okozhat. „Ilyenkor a kamasz akkor is eszik, amikor a teste nem igényelné, magyarul nem éhes. Egyszerűen csak örömet okoz neki, megvigasztal egy szelet csoki, süti, vagy bármi, amit nagyon szeret. Azt kell megtalálni, mi áll a jutalmazás, bánatevés hátterében. A digitális oktatás és a karantén alatt például a társas kapcsolatok visszafejlődése miatt az evés tudott örömforrás lenni, sok gyereknél ez indította be a hízást. De kiválthatja a szorongás is, amit tanulási nehézség, otthoni konfliktus, szerelmi bánat, vagy a társas-kortárs kapcsolatokban való elakadás okozhat. Ilyenkor ördögi kör alakul ki, hiszen miközben nem tud ellenállni a finom falatoknak és hízik, aközben erőteljes vágya és igénye van az egészséges testsúlyra. Jól akar kinézni, tetszeni akar. A kisebb gyerekekkel azért könnyebb, mert őket kevésbé zavarja a súlyuk” – mondta a klinikai szakpszichológus.
Ezért első lépésként – az endokrinológiai vizsgálatot kiegészítve – konzultáció keretében felmérik, hogy a súlynövekedésnek van-e pszichológiai oka, kapcsolódik-e hozzá szorongás, hangulati nehézség, mikor, mennyit és miért étkezik a gyerek. „Az életkortól függ, hogy ezután ki lesz a konzultáció és a megoldás főszereplője. Minél idősebb a gyerek, annál nagyobb szerepe és felelőssége van az életmódváltásban, a problémák kezelésében, de a szülőt természetesen minden esetben bevonjuk a kezelésbe.”
