Ötödével kevesebb beteget látnak el a szakrendelők most, mint a járvány előtti évben – derült ki Kiss Zsolt, Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatójának előadásából Balatonfüreden, az Országos Járóbeteg Szakellátási konferencián. Adataikkal egybecseng a NEAK-hoz befutó több ezer betegpanasz, amely az ellátatlanságot, a hosszú várakoztatást, a szakellátások elérhetetlenségét róják fel a finanszírozónak. Kiss Zsolt hangsúlyozta: az egészségpénztárnak alapfeladata az, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a lehető legjobban hasznosítsa. Ezért fontos az is, hogy a betegek mit tapasztalnak a rendszerben. Lényeges, hogy a beteg el tudjon menni, tudjon időpontot kapni, vizsgálják ki, és elkezdődjön az ellátása. Ennek elmaradása ugyanis nagyon sokba kerül – mondta. Ennek már forintban is kifejezhető következménye, hogy egyre több drága, méltányossági gyógyszer és egyéb terápiára érkeznek a betegkérelmek. A főigazgató hallgatóságának ábrákon megmutatta, hogy a különböző intézménytípusoknál mekkora a teljesítményükben az elmaradás. Az elmúlt hónapokban összességében 12-14 milliárdnyi szolgáltatáshoz nem fértek hozzá a betegek.
A főigazgató beszélt arról is, hogy a szűréseket alaposan visszavette a járvány. Mintegy 20 százalékkal kevesebb onkológiai szűrés történt. Például a rehabilitációs ellátások teljesítménye is 47 százalékra esett.
A NEAK vizsgálta a okokat is. A főigazgató ezek közül kiemelte, hogy ugyan sok szó esik az orvoshiányról, ám az ő adataik szerint az aktívan gyógyítók pecsétszámuk alapján mindössze két százaléka „tűnt” el a rendszerből.
Tehát önmagában szakorvosok számának csökkenése nem magyarázza a teljesítmény elmaradását.
„Én is kerestem, hogy hol van a betegeim 20 százaléka” – állt fel az előadást követő fórumon Pál Miklós, a Dunakeszi Szakorvosi Rendelőintézet vezetője – és, mint mondta, sajnos a hiányzó húsz százalék fele meghalt. A másik fele pedig a paraszolvencia kivonása miatt nem jelenik meg a rendszerben. A rehabilitációs ellátások számának csökkenésével kapcsolatban megjegyezte: annak egyértelmű oka van, ez pedig a hálapénz. A páciens eddig odament, "lerakta, amit le kellett tenni a megfelelő helyen." Erre most már nincsen mód. Az orvos akkor is megkapja a bérét, ha tíz vagy hatvan beteget rehabilitál az osztályán. Hozzátette: megerősíti a főigazgató által fölvetített számokat, azok teljesen reálisak.
– Árnyalnám az előttem szólok véleményét – kért szót Udvari Edina, intézményvezető, rehabilitációs és neurológus szakorvos. Mint mondta: a betegek elmaradásában benne van a paraszolvencia hiánya ugyan, de az is, hogy vannak olyan kollégák, akik nyilván kevésbé motiváltak, vagy csúnyább kifejezéssel, kerülik a munkát. Saját intézményét, a váci kórház példáját citálta: ők is körülbelül 75-80 százalékot hoznak, a rehabilitációban csak 60 százalékot. – De nem azért, mert nem dolgozunk. A dolgozók se lettek kevesebbek. Körülbelül annyian léptek be, mint ahányan elmentek. Viszont a dolgozók összetétele nagyot változott. A kardiológiai osztályunk megszűnt, a kardiológusok elmentek, innentől kezdve az ő teljesítményük hiányzik. Például kilépett 27 szakápoló. Őket hat szakápolóval tudtuk pótolni, emiatt osztályrészlegeket kellette bezárni. A rehabilitációs osztályról nővéreket kellett delegálnunk más aktív osztályokra. Ha nincs elég nővér, nem tudunk annyi ágyat működtetni. Nincs műtősnő, nincs műtőasszisztens, és nincs mentős fiú sem, ezért az öt műtő helyett például kettőt-hármat tudunk bizonyos napokon működtetni – mondta.
Elutasítják a szakrendelők centralizálását
A humánerőforráshiány és az alacsony bérek mellett a kommunikáció erősítését is elvárják a szakdolgozók az egészségügyi kormányzattól – áll a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség közgyűlésének állásfoglalásában. Ebben egyebek mellett jelzik azt is, hogy a szakma elveti a szakrendelők centralizálásával kapcsolatos kormányzati terveket. E dokumentumban azt is hangsúlyozzák: hogy a helyi önkormányzatok sokszor nem csak beruházási, hanem működési támogatást is nyújtanak intézményeiknek éves szinten 10 milliárdos nagyságrendben. Véleményük szerint az állami tulajdonba vétellel ezek a források elvesznek. Így az államosítás a magyar egészségügyi rendszerből történő nettó forráskivonást jelentene – érvelnek.
