Az egyik magyar művészettörténeti szenzáció volt 2016-ban, hogy Virág Judit galériavezető és művészettörténész megtalált egy elveszettnek hitt Vaszary-festményt. Mint kiderült, a Halászat a Balatonon című kép valójában sosem veszett el, hanem mindvégig az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének a falán lógott Tihanyban. Annak az évnek azonban volt egy ennél sokkal nagyobb Vaszary-szenzációja, amiről a szélesebb nyilvánosság mégis csak most, a Magyar Nemzeti Galéria új kiállításán értesülhet: Vaszary János (1867-1939) negyven olyan festményére bukkantak a galéria raktárában, amelyet nem hogy elveszettnek hittek, hanem a létezéséről sem tudtak. A kiállítás bevezető szövege szerint a Liget Budapest Projektnek köszönhető a felfedezés, az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ tervezése, előkészítése miatt halaszthatatlanná vált az épület összes raktárhelyiségének tüzetes átvizsgálása és revíziója.
„A munkálatok során, 2016-ban az egyik raktár rendezésekor a festményekkel megrakott Dexion polcsor mögött egy falnak fordított alacsony szekrényre bukkantunk. A felfedezést követően lebontottuk a polcrészt, és kiemeltük a befordított szekrényt. Meglepetésünkre két szennyezett vászontekercset találtunk, amelyeket pecséttel lezárt spárgával kötöttek át. Kézzel írt, halvány VASZARY felirat volt a vásznakon. A tekercsekből egyenként húsz-húsz Vaszary-olajfestmény került elő: volt köztük néhány rossz állapotú, sérült darab, többségük jó minőségű és kiváló művészi kvalitású alkotás” – olvashatjuk a krimibe illő leírást, amely arra is kitér, hogy Vaszary János 1939-ben bekövetkezett halála után került a hagyatéka a Szépművészeti Múzeum tulajdonába, s bár a nagyszámú átvételi dokumentumok között e két tétel is szerepelt az összesített listában, a törzsleltárba mégsem kerültek. A galéria raktárába feltehetően 1975-ben kerültek a festmények, amikor a nemzeti galéria a Budavári Palotába kötözött.
A negyven, eddig ismeretlen festmény – amelyekről korábban reprodukció sem készült – mindezek után a restaurátorok kezébe került. Ezekből a Vaszary – Az ismeretlen ismerős című tárlat huszonnégyet mutat be. E huszonnégy kép ezüstszínű keretbe került, a tárlat látogatóinak figyelmét a képek leírásánál sötétszürke „új felfedezés” felirattal is felhívják. Az összesen hetven alkotást felvonultató kiállítás emellett magángyűjtemények darabjait, korábban lappangó alkotásokat és nemigen publikált fő műveket is bemutat – erre utal a tárlat címe.
A kiállítás elején rögtön egy sokáig lappangó, magángyűjteménybe tartozó festménybe ütközhetünk: a Virágáruslány (1888) a pályakezdő Vaszary egyik zsánerképe. Mellette egy jól kidolgozott, térdelő nőt ábrázoló tanulmány 1896-ból, amely az esztergomi Szent Péter és Szent Pál-templom főoltárképéhez készült – egyike a szekrényben talált képeknek. Mellette szintén új felfedezés a Kávéházi jelenet, amelynek születése szintén Vaszary pályakezdő éveire tehető, valamint a Nyári lak II., amelynek párdarabja Vaszary szülővárosában, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményében látható, s a hagyomány szerint Vaszary szülőházát ábrázolja.
A tárlat kurátora, Gergely Mariann művészettörténész – aki Vaszary János 2007-es gyűjteményes kiállítását is rendezte a Magyar Nemzeti Galériában – értelemszerűen a szekrényben talált képekre tette a fő hangsúlyt, a kronologikus szerkesztés pedig kiválóan bemutatja Vaszary stílusában rendkívül változatos festői munkásságát. Az expresszív korszak képei között láthatjuk Kereszténység (1924) című festményét, amelyen a földön kiterített, halott Krisztust siratják a tanítványai, mögöttük ornátusban a főpapok, a zárófal kékjében híres templomok körvonalai. Teátrális jelenet. „A háború után kiüresedtek a szavak, érzelem nélkülivé váltak a szertartások az ember érdeklődése a transzcendens gondolatok helyett a földi élet anyagi javai felé fordult” – értelmezi a képet a művészettörténész. A festmény mintegy fél évszázadig kikerült a szakma és a művészettörténet látóköréből, ám a Magyar Nemzeti Galéria Értéktár Programja negyvenmillió forintért egy külföldi magángyűjteménytől megvásárolta. (Hosszú idők után a balatonfüredi Vaszary Galéria nagy Vaszary tárlata mutatta be újra 2015-ben.)
Modern nők, Salome (1925-1930); Kert, virágok, napfény (1930-as évek); Itália, tengerpart (1930-as évek); Duna korzó, párizsi világkiállítás (1933-38) – a kiállítás további alfejezetei olyan – részben „szekrényes” – Vaszary-képeket mutatnak be, amelyek rendkívül népszerűek tárlatokon, aukciókon is. Tata, Párizs, tengerpart. Az viszont már a látogatónak kell hozzáképzelnie, hogy a Képzőművészek Új Társasága és Új Művészek Egyesülete vezető alakjaként Vaszarynak milyen harcokat kellett megvívnia az akkori műcsarnokos festészettel, a hivatalos állami giccsművészekkel.
Infó:
Vaszary – Az ismeretlen ismerős
Magyar Nemzeti Galéria, 2023. január 15-ig
Kurátor: Gergely Mariann
