A válasz egyértelmű igen, hiszen a fesztivál történetében másodszor dokumentumfilm kapta meg a fődíjat, a patinás Arany Oroszlánt: az Oscar-díjas Laura Poitras rendezte All the Beauty and the Bloodshed, mely Nan Goldin fotóművész és aktivista élét mutatja be és tevékenységeinek társadalomra gyakorolt hatását, különös tekintettel a Sackler család bukására. Utóbbi família több amerikai gyógyszergyár tulajdonosa, akik érintettek voltak az amerikai opiátjárvány botrányban, melynek a lényege, hogy fájdalomcsillapítók formájában az emberek tulajdonképpen legálisan jutottak heroin hatású kábítószerhez. Nan Goldin is elszenvedője volt, miután felírták neki az Oxycontin nevű szert, melytől igen hamar függővé vált. Ekkor döntötte el, hogy harcba száll a Sackler testvérek ellen. Hogy mennyire forró téma ez, bizonyítja, hogy nem Poitras az első, akit ez tettre késztetett, tavaly a szintén Oscar-díjas Alex Gibney forgatott dokumentumfilmet a témában Az évszázad bűnténye címmel, mely magyarul is elérhető az egyik streamer szolgáltatón.
A versenyprogram, melyben kellemetlenül sok volt az amerikai film, végül is igazságos díjakkal zárult le, melyekről a Julianne Moore színésznő vezette zsűri döntött. Luca Guadagnino rendezte kannibál melodráma, különleges road movie, coming of age sztori és egzisztenciális drámája, a Bones and All lett legjobb rendezés kategóriában elismert mű. Egyik főszereplőjét, Taylor Russellt kitüntették a legjobb újonnan jött tehetségnek járó díjjal. Talán egy kicsit igazságtalannak tűnik, hogy Martin McDonagh „csak” a legjobb forgatókönyvért vehette át az elismerést. mert A sziget szellemei magasan az év legjobb filmje – nem csak Velencében –, afféle mestermű, melyek nem születnek minden évben.
A színészi elismerések terén az biztos volt, hogy a színésznők között Cate Blanchett alakítása magasan kiemelkedett a mezőnyből, így senki sem lepődött meg azon, hogy ő vehette át a kategória díját a TÁR-ban nyújtott alakításáért. A férfiak mezőnye ennél sokkal érdekesebb volt, hiszen a tengerentúli trade-szaklapok másról sem tudtak írni, hogy Brendan Fraser visszaért Hollywoodba A bálna (The Whale) főszerepében. Tulajdonképpen érthető, hiszen a rendszer tette őt tönkre akciójelenetek felvételei közben közben többször összetörte magát, számos sérülést szerzett, melyek olyan szintű fájdalmakat okoztak neki, amit csak gyógyszerrel, valamint bonyolult, drága és komoly mellékhatásokkal járó műtétek sorozatával tudott helyrehozni, így krónikusan elhízott és így nem kellett már senkinek sem. Eddig és most is helyt állt, mint drámai aktor. Ám, hogy nem kapta meg a legjobb férfi alakítás díját Velencében, szintén rendben lévő dolog, hiszen Colin Farrell élete alakítását nyújtotta A sziget szellemeiben – teszem hozzá ő már számos komoly alakítást tudhat maga mögött. A dolgok jelenlegi állása szerint, mint Blanchett, mind Farrell elkezdheti írni a jövő évi Oscar-beszédét.
Magyar siker
Az Authors Under 40 - Valentina Pedicini emlékére alapított párhuzamos kategóriában Grosan Cristina kapta a legjobb rendező díját pénteken este. (Ez a fesztiválon kiadott nem hivatalos elismerés.) A zsűri kiemelte, hogy a három nő sorsát egy rejtélyes természeti katasztrófa árnyékában nyomon követő ambiciózus történetnek az egyéni hangvétele, az erős női karakterei, a friss feldolgozása egyaránt egyértelművé tették számukra, hogy ez a film az idei mustra egyik legkülönlegesebb alkotása mind a tartalmát, mind a profi megvalósítását tekintve. A cseh-olasz-szlovák és magyar koprodukcióban készült mű zárja az idei CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált, majd nemsokára a hazai mozik is műsorra tűzik.
