Újabb nagy cégek jelentették be a múlt héten, hogy az elszabadult infláció miatt valamilyen kiegészítő juttatást adnak munkavállalóiknak. A Magyar Telekom például egy egyszeri, 3 milliárd forint összértékű javadalmazást fizet ki a dolgozóinak a harmadik negyedévben, a Mol pedig arról döntött, hogy a havi alapbér 5 százalékának megfelelő extra juttatást vezet be az idei második félévben.
Az infláció gyors emelkedése miatt egyre több cégnél jelentenek be hasonló lépéseket, ám ezek a juttatások többnyire csak egyszeri, meghatározott időre szóló kifizetések, nem épülnek be az alapbérbe. Az egyre növekvő energiaárak közepette egyre kiszámíthatatlanabb gazdasági környezetben a vállalatok többsége nem mer ugyanis hosszú távra elköteleződni. A szakszervezetek már egy hónapja is arról számoltak be lapunknak, hogy míg áprilisban és májusban évközi béremelésekről szóló megállapodásokat kötöttek a munkáltatókkal, addig június óta már inkább egyszeri bónuszokat, kiegészítéseket, átmeneti „inflációs” vagy „bérkompenzációs” pótlékokat adnak a vállalatok. Még ez sem teljesen általános jelenség azonban. A bérkompenzáció főként azokon a területeken jellemző, ahol jelentős a munkaerőhiány, ezen belül is inkább ott, ahol a cég euróban vagy dollárban számol el, így legalább az egyre rosszabb forintárfolyamból származó nehézségek nem érintik őket.
A Publicus Intézet lapunk számára készített, augusztus 25-30. között lebonyolított felméréséből kiderült:
a dolgozók negyede kap vagy kapott év közben az infláció miatt béremelést. Ugyanakkor kevesebb, mint ötödüknek emelkedett a fizetése az év elején és év közben is.
Az alkalmazottak 70 százaléka nem részesült év közbeni béremelésben (viszonylag magas, 5 százalék volt a kérdésre válaszolni nem tudók vagy nem akarók aránya), 41 százalékuk pedig nem is számít rá, hogy bármivel is ellentételezik számára az inflációt. A foglalkoztatottak 42 százalékának bérét ráadásul már az idei év elején sem emelték, további 6 százalékuknál pedig csak év közben került erre sor. Miután az éves infláció a KSH szerint augusztusban már 15,6 százalék volt, az élelmiszerekért pedig összességében 31 százalékkal kellett többet fizetni, mint egy éve, egyáltalán nem meglepő, hogy az alkalmazottak 89 százaléka úgy véli:
fizetésének növekedése nem követi az árak emelkedését. Ezen belül 13 százalékuknak nőtt ugyan valamennyire a fizetése, de az árak emelkedésével annak mértéke nem tartott lépést.
A cégek mindegyike igyekszik igazodni a piachoz, az áremelkedésekhez, és igyekszik megtartani a jó munkaerőt. A rendkívüli béremelés azonban messze a vállalatok kisebb részére jellemző csupán – fogalmazott érdeklődésünkre Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke. Szerinte ugyanis nem csak az a kérdés, melyik cégnél érzik úgy, hogy emelni kell a béreket, hiszen a munkaerőhiány általános probléma, hanem az is, hogy van-e erre forrás.
Kérdésünkre, hogy a munkáltatói oldal ebben a helyzetben várhatóan milyen álláspontot képvisel majd a hamarosan kezdődő, a jövő évi minimálbéremelésről szóló tárgyalásokon, Rolek Ferenc azt mondta:
olyan megállapodást fognak kötni, ami tükrözi a jelenlegi gazdasági helyzetet, és figyelembe veszi az inflációt is. A helyzet azonban olyan gyorsan változik most, hogy konkrét számokat egyelőre fölösleges mondani.
A jövő évre elvárt béremelés szintjét illetően még nincs egységes munkavállalói álláspont, még várjuk a harmadik negyedév gazdasági mutatóit – mondta érdeklődésünkre Mészáros Melinda, a Liga Szakszervezetek elnöke. Hozzátette: az előzetes gazdasági várakozásokat most kevésbé tudják figyelembe venni, annyira bizonytalan a helyzet. Az idei évre tavaly év végén például 3-4 százalékos inflációt várt a kormány, azután jött a háború, és már 15 százalék feletti drágulásnál járunk. Mészáros Melinda hangsúlyozta: az inflációkövető béremelés ugyanakkor fontos lenne, hiszen a bérek reálértékét csak így lehet megőrizni. A hatalmas bizonytalanság miatt azonban egyelőre csak egy évre szóló megállapodásban gondolkodnak, és csak később jöhet szóba egy, a korábbi évek gyakorlatának megfelelő, több éves bérmegállapodás megkötése.
Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke szintén nem kívánt még konkrét számokat mondani az elvárt minimálbéremelés mértékéről. Azt viszont ő is hangsúlyozta, hogy az inflációkövető emelés szükséges volna, pláne a legkisebb fizetések esetén, hiszen a minimálbért kereső dolgozókat az átlagnál sokkal súlyosabban érinti a drágulás.
Nem akarnak ágazati minimálbért
A jelenleg bruttó 200 ezer, illetve 260 ezer forintos minimálbér és garantált bérminimum jövő évi összegéről tárgyalni hivatott Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) ülését még nem hívta össze a kormány, várhatóan valamikor októberben kerül erre sor. A munkáltatói és a munkavállalói oldal képviselői azonban augusztus elején már előzetesen tárgyaltak a kérdésről. Itt főként a bérmegállapodás alapelveiről egyeztettek, többek között arról, hogy milyen adatokat, mutatókat - PM, MNB, KSH, Eurostat - fogadjanak el a tárgyalások alapjaként. A 2016-ban kötött hatéves bérmegállapodás ugyanis az idén lejár. Úgy tudjuk, abban egyetértettek a felek, hogy a legkisebb bérekről továbbra is a VKF keretein belül állapodjanak meg a kormány, illetve a munkáltatói és a munkavállalói szervezetek képviselői az eltelt időszak és a várható gazdasági folyamatok áttekintése után. Az automatikus képleten alapuló minimálbér-meghatározást nem támogatják. A minimálbéren és a garantált bérminimumon kívül új bérkategória bevezetését, ágazati vagy regionális differenciálást nem tartanak szükségesnek, az viszont továbbra is cél, hogy a két legkisebb bér közötti arány megmaradjon.
Kevés dolgozót küldenének haza a rezsi miatt
Nem támogatja a kormány az otthoni munkavégzést, mert az államigazgatásban személyes jelenlétre van szükség. Ezért inkább úgy próbálnak majd spórolni a gázzal, hogy csak 18 fokra engedik felfűteni az állami intézmények, minisztériumok épületeit – derült ki Gulyás Gergely szavaiból a múlt heti kormányinfón. A cégvezetők ennél némiképp árnyaltabban gondolkodnak a kérdésről, hiszen már most is minden tizedik munkavállaló olyan munkahelyen dolgozik, ahol jellemzően otthonról végzik munkájukat az emberek. További 13 százalékuknál pedig a hibrid munkarend a gyakorlat, azaz a munkaidő egy részében otthonról, másik részében az irodából látják el feladataikat a dolgozók – összegezhető a Publicus Intézet lapunk számára készített felmérése alapján.
A munkavállalók ötöde esetében jellemzően az irodai munka a meghatározó, 54 százalékuknál pedig nem releváns a kérdés, azaz vélhetően otthonról nem ellátható feladatokat végeznek munkájuk során. Bár a jellemzően a nőkre háruló házimunkával és gyerekneveléssel kapcsolatos feladatok összeegyeztetése miatt kézen fekvő volna, hogy a nők használják ki nagyobb arányban a home office-t, ez pont fordítva van. A nők fele akkora arányban (6 százalék) dolgoznak home office-ra lehetőséget adó cégnél, mint a férfiak (11 százalék), és a hibrid munkavégzésre is a nők körében van feleannyi lehetőség (8 százalék), mint a férfiak körében (17 százalék). A legnagyobb arányban, 38 százalékban egyébként a diplomások tudnak legalább részben otthonról dolgozni.
A fűtési szezon beköszöntével a dolgozói válaszok alapján kissé tovább emelkedhet majd az otthonról dolgozók száma. A rezsiárak növekedése miatt ugyanis a munkavállalók 9 százalékának munkahelyén azt tervezik, hogy otthoni munkavégzésre állnak át ott is, ahol a munka jellege alapján lehetőség volna a home office-ra, de most még nem így dolgoznak. Érdekes, hogy a kormánypártiak csaknem ötöde nyilatkozott így, miközben az ellenzéki szavazók egyáltalán nem tudnak ilyen tervekről. A munkahelyek majdnem kétharmadánál azonban a dolgozók szerint a magas rezsi miatt sem rendelnék el a home officet, hiába adna rá lehetőséget a munka jellege.
